A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Dolgozatunk előzménye a következő feladat volt: bizonyítandó, hogy ha prím, akkor osztható -tel. Ennél kicsit többet és némileg általánosabb összefüggést sikerült megmutatnunk, ezt ismertetjük a továbbiakban.
Tétel: Ha p 3-nál nagyobb prímszám, akkor osztható -nal. A bizonyítás első részét kombinatorikus úton végezzük. Tekintsük az , , , számokat. Osszuk ezeket darab "blokkra''; az első álljon az a második a , , , ; az -adik az , , , számokból. Vegyünk a fenti darab szám közül -t úgy, hogy ne teljes blokkot válasszunk ki. Az ilyen "telítetlen'' kiválasztások száma éppen , mivel darab szám kiválasztása - féleképpen történhet, és ezek között kiválasztás áll darab teljes blokkból. A telítetlen kiválasztásokat most olyan osztályokba soroljuk, melyeknek elemszáma ‐ vagy több ilyen osztály elemszámának az összege ‐ -nal osztható, amiből a bizonyítandó állítás nyilván következik. Nevezzük forgatásnak a következő műveletet: ha egy blokkban a kiválasztott számok , akkor ebből a blokkból a művelet után , , , szerepeljen az új kiválasztásban, a további blokkokat, illetve az azokból kiválasztott számokat pedig hagyjuk változatlanul. (Ha a blokk legnagyobb eleme, akkor helyette vegyük a legkisebbet.) Tartozzanak ezek után egy osztályba azok a kiválasztások, amelyek több-kevesebb ‐ nem szükségképpen ugyanazon a blokkon végrehajtott ‐ forgatással egymásba vihetők. A telítetlen kiválasztások így kapott osztályai közül nyilván semelyik kettőnek nincs közös eleme. (Így ekvivalenciarelációt definiálunk a telítetlen kiválasztások halmazán. A szerk.) A fenti műveletet szemléletessé tehetjük, ha az darab számot darab szabályos -oldalú sokszög csúcsaihoz írjuk és a csúcsokban megjelöljük a darab kiválasztott számot. Egy forgatás így az egyik sokszögön levő jelek elforgatását jelenti szöggel (ábra).
Azt állítjuk, hogy ha egy ‐ nem üres, nem teli ‐ blokk kivételével rögzítjük az összes többi elemet, akkor egy adott kiválasztásból az adott blokk forgatásaival éppen darab különböző kiválasztás érhető el. Többet nem kaphatunk, hiszen egy blokkon belül darab elforgatás önmagába viszi a blokkot és így az adott kiválasztást. Így csak azt kell megmutatnunk, hogy -nél kevesebb elforgatás az eredetitől különböző állapotra vezet. Tegyük fel, hogy állításunkkal ellentétben egy nem üres, nem teli blokkot számú elforgatás önmagába visz. Tekintsük a blokk egy kiválasztott elemét. Az darab elforgatás ezt olyan számba viszi, amelyre és maga is kiválasztott. A fenti gondolatmenetet -re, és tovább alkalmazva a kiválasztott számoknak olyan , , , sorozatához jutunk, amelyre . Ezek a számok mind különbözők, hiszen és csak akkor lehet egyenlő, ha osztható -vel Ez viszont nem fordulhat elő, hiszen miatt , továbbá , és prímszám. Így viszont a blokk minden eleme kiválasztott, amit pedig kizártunk. Ezzel a kimondott állítást igazoltuk. Vegyük most szemügyre az olyan osztályokat, amelyek kiválasztásai legalább három nem üres, nem teli blokkot tartalmaznak. Az ilyen osztályok elemszáma ‐ figyelembe véve, hogy a nem üres, nem teli blokkokat egymástól függetlenül forgathatjuk helyzetbe ‐ -nek legalább a harmadik hatványával osztható. Olyan kiválasztás, melyben a nem üres, nem teli blokkok száma 1, nem létezik, hiszen a kiválasztott elemek száma -vel osztható. Az eddig figyelembe nem vett osztályok mindegyike tehát pontosan két nem üres, nem teli blokkot tartalmaz. Egyesítsük most azon osztályokat, amelyekre ez a két blokk ugyanaz, továbbá a teli blokkok is azonosak. Ha az egyik blokkban , akkor a másikban kiválasztott elem van, így ebben az egyesítésben
| | darab kiválasztás szerepel. Tételünk bizonyításához most már elegendő megmutatnunk, hogy ez az összeg is osztható -nal. (Maga az összeg egyébként hiszen a rögzített két blokkban darab szám közül választunk ki darabot úgy, hogy a kiválasztott számok nem alkotnak teljes blokkot. Így tételünk speciális esetével állunk szemben: osztható -vel, hiszen a számláló osztható vele, a nevező nem. Ezért összegünk minden tagja osztható -tel. A továbbiakban tehát annak bizonyítására szorítkozhatunk, hogy osztható -vel. Ha megmutatjuk, hogy
| | (1) | akkor és csak akkor teljesül, ha vagy ‐ tehát ha a számlálók egyenlők ‐ továbbá, hogy sosem állhat, akkor a számok -vel osztva az
| | maradék párok mindegyikének pontosan az egyik tagját állítják elő, s azt kétszer. Ez esetben pedig
| | s ez utóbbi miatt valóban osztható -vel.
Az (1), (2) kongruenciák vizsgálatához először egy segédtételt igazolunk: ha prím, és nemnegatív egész, akkor osztható -vel. A bizonyítás a -ra vonatkozó teljes indukcióval történik. -ra Wilson tételét kapjuk. Tegyük fel, hogy -ra már beláttuk az állítást, azaz :
| | Most felhasználásával:
| | ahonnan -gyel szorozva
| | Ez pedig éppen a -re vonatkozó állításunk, így a segédtételt beláttuk. Lássuk tehát, hogy (mod ) mikor állhat fönn.
| | -sal szorozva és !-sal osztva (ezek relatív prímek -hez, így ekvivalens átalakításokat végeztünk): Segédtételünket felhasználva ez akkor és csak akkor igaz, ha
| | Ha és azonos paritásúak, akkor innen , ha pedig különböző paritásúak, akkor adódik. páratlan). Utóbbi lépéseink is megfordíthatóak voltak. Ezzel a segédtétel első részét igazoltuk. A föltevés a fentiek szerint arra vezet, hogy:
| | Itt viszont, ha és azonos paritásúak, akkor ha pedig különböző paritásúak, akkor következik, ami lehetetlen, mert a páratlan. Ezzel a segédtételt teljes egészében beláttuk, és így tételünk bizonyítása is teljes.
*
Más úton is igazolható, hogy Kiírva:
| | és 2 is relatív prím -hoz, ezért azonos átalakítás, ha -sal szorzunk és 2-vel osztunk:
| | (3) | Végezzük el a beszorzást a bal oldalon. A -os, -es, -es tagok oszthatók -nal. A együtthatója ekkor
| | (minden lehetséges pár megjelenik a nevezőben), a együtthatója pedig
| |
osztható -vel, pedig -tel. (Ez utóbbiak bizonyítása megtalálható D. O. Skljarszkij‐N. N. Csencov‐I. M. Jaglom: Válogatott feladatok és tételek az elemi matematika köréből, 1. kötet. Bp. 1979. 135‐136. oldal.) Ebből a (3) kongruencia következik, hiszen a bal oldalon a beszorzás és a hatványai szerinti rendezés után a "konstans'' -on kívül minden tag osztható -nal. A lépések megfordíthatóak voltak, így tehát
*
Tételünk állításából azonnal adódik hogy is osztható -nal egész). Ezt teljes indukcióval láthatjuk be; -re tételünk fent bizonyított állítását kapjuk. Tegyük most fel, hogy -ra már igazoltuk az állítást; ekkor -re:
| | és itt az első szögletes zárójelben álló tag kiinduló tételünk, a második szögletes zárójelben álló tag pedig az indukciós feltevés szerint osztható -nal, így az állítás -re is következik. Wilson tétele azt mondja ki, hogy osztható -vel, azaz . Bizonyítása megtalálható pl. Hajós György‐Neukomm Gyula‐Surányi János: Matematikai Versenytételek II., Tankönyvkiadó 1965. 101‐102. oldal. |