Cím: Egy olimpiai feladat általánosítása (1987. november)
Szerző(k):  Kós Géza 
Füzet: 1987/november, 358 - 360. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Varsóban, a XXVII. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián szerepelt a következő feladat:

 

"Egy szabályos ötszög csúcsaihoz egy-egy egész számot rendelünk úgy, hogy összegük pozitív legyen.
Megengedett a következő művelet: ha három szomszédos csúcs x,y,z, a hozzájuk rendelt számok x,y,z, és y<0, akkor az x,y,z, számok helyére ugyanilyen sorrendben az x+y, -y, z+y számokat írjuk. Ezt a műveletet ismételjük addig, amíg csak található negatív y. Döntsük el, vajon minden esetben véget ér-e az eljárás véges sok lépés után!''
 

A feladatot megfogalmazhatjuk általánosabban is úgy, hogy a szabályos ötszög helyett szabályos n-szöget tekintünk (n3).
A továbbiakban bizonyítást adunk arra, hogy az eljárás ‐ bármely n esetén ‐ véges sok lépés után véget ér.
Gondolatmenetünk a következő lesz: minden szám n-eshez egy-egy nem negatív egész számot rendelünk úgy, hogy ez a szám minden egyes "művelet'' során csökkenjen. Ha tehát a kezdeti szám n-eshez rendelt érték S0, az első "művelet'' során keletkező szám n-eshez rendelt szám S1, és általában (ha a műveletet k-szor végre tudjuk hajtani), a k-adik "művelet'' során keletkező szám n-eshez rendelt szám Sk, akkor S0>S1>S2>...>Sk0 legyen. S1,S2,...,Sk így csupa különböző, S0-nál kisebb nem negatív egész, ennélfogva kS0, ami azt jelenti, hogy az eljárás véges sok ‐ legfeljebb S0 darab lépés után véget ér.
Vezessük be a következő függvényeket:
p1(x1,x2,...,xn)=x12+x12+...+xn2p2(x1,x2,...,xn)=(x1+x2)2+(x2+x3)2+...+(xn+x1)2p3(x1,x2,...,xn)=(x1+x2+x3)2+(x2+x3+x4)2+...+(xn+x1+x2)2pn-2(x1,x2,...,xn)=(x1+x2+...+xn-2)2+(x2+x3+...+xn-1)2++...+(xn+x2+...+xn-3)2.

Legyen (a1,a2,...,an) egy szám n-es, amelyben a1+a2+...+an>0 (egy "művelet'' során a számok összege nem változik) és legyen például a1<0.
Legyen továbbá b1=-a1, b2=a2+a1, b3=a3, b4=a4,...,bn-1=an-1,bn=an+a1 az a szám n-es, amely úgy keletkezik, hogy a "műveletet'' az (an,a1,a2) számokra végrehajtjuk.
Megmutatjuk, hogy
p1(b1,b2,...,bn)-p1(a1,a2,...,an)=2a1(a1+a2+an),
és minden 2i(n-2)-re
pi(b1,b2,...,bn)-pi(a1,a2,...,an)=2a1(ai+1+an-i+1).

Mivel minden 3j(-1)-re bj=aj, ezért p1 megváltozása valóban
p1(b1,b2,...,bn)-p1(a1,a2,...,an)=b12-a12+b22-a22+bn2-an2==((-a1)2-a12)+((a2+a1)2-a22)+((an+a1)2-an2)=2a1(a1+a2+an).


Legyen most 2in-2 (természetesen csak ha n4). Ekkor
pi(b1,b2,...,bn)-pi(a1,a2,...,an)=j=1n[(bj+bj+1+...+bj+i-1)2--(aj+aj+1+...+aj+i-1)2].



Mivel b1+b2+bn=a1+a2+an, b3=a3, b4=a4,...,bn-1=an-1, elég azokat a j-ket vizsgálni, amelyekre a1, a2, an közül egy vagy kettő szerepel az aj, aj+1, ...,  aj+i-1 számok között; a többire nyilván
bj+bj+1+...+bj+i-1=aj+aj+1+...+aj+i-1,
és így
(bj+bj+1+...+bj+i-1)2-(aj+aj+1+...+aj+i-1)2=0.

Könnyű ellenőrizni, hogy csak négy ilyen j van:
j=1,j=2,j=n-i+1,j=n-i+2,
és így
pi(b1,b2,...,bn)-p1(a1,a2,...,an)=(b1+b2+...+bi)2-(a1+a2+...+ai)2++(b2+b3+...+bi+1)2-(a2+a3+...+ai+1)2+(bn-i+1+bn-i+2+...+bn)2--(an-i+1+an-i+2+...+an)2+(bn-i+2+bn-i+3+...+bn+b1)2--(an-i+2+an-i+3+...+an+a1)2.


Mivel
b1+b2+...+bi=(a1+a2+...+ai)-a1,b2+b3+...+bi+1=(a2+a3+...+ai+1)+a1,bn-i+1+bn-i+2+...+bn=(an-i+1+an-i+2+...+an)+a1
és
bn-i+2+bn-i+3+...+b1=(an-i+2+an-i+3+...+a1)-a1,
ezért
(b1+b2+...+bi)2-(a1+a2+...+ai)2=a12-2a1(a1+a2+...+ai)==-a12-2a1(a2+a3+...+ai),(b2+b3+...+bi+1)2-(a2+a3+...+ai+1)2=a12+2a1(a2+a3+...+ai+1)==a12+2a1(a2+a3+...+ai)+2aiai+1,(bn-i+1+bn-i+2+...+bn)2-(an-i+1+an-i+2+...+an)2=a12+2a1(an-i+1+an-i+2+...+an)==a12+2a1(an-i+2+an-i+3+...+an)+2a1an-i+1,(bn-i+2+bn-i+3+...+b1)2-(an-i+2+an-i+3+...+a1)2==a12-2a1(an-i+2+an-i+3+...+a1)=-a12-2a1(an-i+2+an-i+3+...+an),


és így valóban
pi(b1,b2,...,bn)-pi(a1,a2,...,an)=2a1ai+1+2a1an-i+1=2a1(ai+1+an-i+1).
Ezzel a pi polinomokra vonatkozó állításunkat bebizonyítottuk.
 

Legyen ezután f(x1,x2,...,xn)=2p1(x1,x2,...,xn)+i=2n-2pi(x1,x2,...,xn)
(ha n=3, akkor i=2n-2pi(x1,x2,...,xn)=0).
Mivel pi(x1,x2,...,xn)0, hisz négyzetek összege, ezért nyilván
f(x1,x2,...,xn)0.

Az eddigiek alapján
f(b1,b2,...,bn)-f(a1,a2,...,an)=2[p1(b1,b2,...,bn)-p1(a1,a2,...,an)]++i=2n-2[pi(b1,b2,...,bn)-pi(a1,a2,...,an)]=4a1(a1+a2+an)++i=2n-22a1(ai+1+an-i+1)=2a1(2a1+2a2+2an+(a3+a4+...+an-1)++(an-1+an-2+...+a3))=4a1(a1+a2+...+an).


Mivel a1<0 és a1+a2+...+an>0, f(b1,b2,...,bn)-f(a1,a2,...,an)<0, azaz f(a1,a2,...,an)>(b1,b2,...,bn).
Az f polinom tehát a szám n-esekhez úgy rendel természetes számokat, hogy ezek a számok minden "művelet'' során csökkennek (ezt az x=any=a1z=a2 esetben láttuk be; az indexelés ciklikus cseréjével azonban a többi esetben is hasonlóan mutatható meg).
Sikerült tehát a szám n-esekhez megfelelő nem negatív egészeket rendelnünk és ezzel igazoltuk állításunkat.