A kitűzött feladatok összeállításánál a szerkesztő bizottság végiggondolja a feladatok megoldását. Néha mégis előfordul, hogy egy feladat nem oldható meg abban a formában, ahogyan kitűztük. Ez a hiba általában csak akkor derül ki, amikor a beérkezett dolgozatok javítását végezzük. A dolgozatokat ilyenkor is pontozzuk az alapján, hogy ki hogyan állt hozzá a problémához, illetve ki meddig jutott el a feladat megoldásában. A lapban ilyenkor persze nem tudjuk megjelentetni a jó megoldást.
Az elmúlt öt évben négy ilyen feladat volt:
1909. Miért tartózkodnak télen a vadkacsák inkább a tó jegén, mint a parton?
A hőmérsékleti viszonyok elemzése, vagy a jég, a hó és a talaj hővezető képességének összehasonlítása nem vezetett meggyőző eredményre. Elképzelhető, hogy a jelenségnek élettani okai vannak.
1946. Egy középpontja körül a saját síkjában forgó fémkeréknél az elektronok a kerék ,,külső részére'' kerülnek. Mekkora az ennek következtében, fellépő elektromotoros erő a kerék középpontja és széle között? Mérhető-e ez?
Szabad elektront feltételezve, középiskolás eszközökkel az $U=m{\omega }^2{r}^2/\left(2e\right)$ feszültséget kapjuk eredményül. De egyáltalán nem biztos, hogy a feladatban szereplő esetben a Schrödinger-egyenlet helyett alkalmazhatjuk a középiskolás eszközöket.
1967. Egy $r=\mathrm{0,3}\text{m}$ sugarú tömör hengerre papírszalagot csévéltünk és ennek végét az $A$ pontban rögzítettük egy $\alpha =\mathrm{36,}{87}^{\circ }$ hajlásszögű lejtőn. (L. az ábrát!) A hengert a lejtő végétől $s=\mathrm{0,3}\text{m}$ távolságból elengedjük. A lejtő elhagyása után $\mathrm{0,1}\text{s }$ múlva hol lesz a henger középpontja? (Lásd az 1984. évi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny II. fordulójának 1. feladatát!)