A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az Élet és Tudomány című folyóirat Gondolkodás iskolája rovatának ez évi 5. feladata a következő volt (némi átfogalmazással): "Periodikus-e a kettőhatványok utolsó két számjegyéből alkotott sorozat?" A kérdés az ún. "skatulyaelv" felhasználásával egyszerűen megválaszolható. A skatulyaelv lényege az az egyszerű tény, hogy ha tárgyat legfeljebb n skatulyába helyezünk, akkor valamelyik skatulyába legalább két tárgy kerül. A feladatunkban ezt úgy lehet kihasználni, hogy először megmutatjuk, hogy van két különböző kettőhatvány, amely ugyanarra a kétjegyű számra végződik. Valóban, az utolsó két jegy legfeljebb százféle lehet: 00, 01, ..., 99, és így az első 101 darab kettőhatvány között már lesz két olyan, amelyeknek utolsó két jegye azonos. A következő észrevétel az, hogy ha a és a hatványok ugyanarra a kétjegyű számra végződnek, akkora -nek és a -nek is azonos az utolsó két jegye. Amikor ugyanis a számot kettővel szorozzuk, az eredmény utolsó jegye csak a szám utolsó két jegyétől függ, s ez az utolsó két jegy a és számoknál ugyanaz. Ez azt jelenti, hogy ha és utolsó két jegye azonos, akkor a és , a és számok is ugyanarra a két jegyre végződnek, vagyis a kettőhatványok utolsó két jegye a vizsgált sorozat egy periódusát adja. Azonnal felmerül a kérdés, vajon mekkora a kettőhatványok utolsó két jegyéből alkotott sorozat legrövidebb periódusa. (Perióduson ‐ és annak hosszán ‐ általában a legrövidebb periódust értik, ezentúl mi is egyszerűen periódust mondunk legrövidebb periódus helyett.) A skatulyaelvre támaszkodó bizonyításból láttuk, hogy 101 egymás utáni kettőhatvány között már van kettő, amelyek azonos kétjegyű számra végződnek, így a periódus hossza a százat nem haladja meg. Némi számolással felírhatjuk a periódust (csak az utolsó két jegyet kell kiszámolnunk), s a következő sorozatot kapjuk :
Látható tehát, hogy a várt 100 körüli periódushossz helyett a legrövidebb periódus hossza csupán 20. Még egy fontos észrevételt tehetünk a sorozat kezdetével kapcsolatban. Jogosan merül fel ugyanis, hogy a utolsó két jegyén mit értsünk. A fenti sorozatban ezen a 02-t értettük. Jól mutatja azonban ennek a választásnak az önkényességét az, hogy a 02 ezután sehol sem fordul elő a periódusban, így a sorozatban sem. Az ilyen problémák elkerülése végett a sorozat periodikusságán azt értjük, hogy a sorozat valahonnan ‐ nem feltétlenül az első tagtól kezdve ‐ periodikus, s később majd látni fogjuk a magyarázatot a sorozat elejének szabálytalanságára. (A figyelmes olvasó észrevehette, hogy a feladatra adott előző bizonyítás is ilyen értelemben bizonyította a periodikusságot.) Az eredeti feladatot általánosabban is megfogalmazhattuk volna úgy, hogy a kettőhatványoknak nem az utolsó két, hanem az utolsó jegyéből alkotunk sorozatot, és ennek a periodikusságát vizsgáljuk. Az előző gondolatmenet minimális változtatással most is alkalmazható. A bizonyításból azonban ismét csak annyi derül ki, hogy a periódus hossza -nál nem lehet nagyobb, de konkrét értéket nem kapunk, pedig már a esetben is láttuk, hogy a becslés nagyon durva. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehetne ezt pontosabbá tenni. (Külön utalás nélkül ezentúl minden betű egész számot jelöl.) A lényeges észrevétel az, hogy a periódus hosszára kapott nagyságú korlát jelentősen javítható, ha figyelembe vesszük, hogy nem az összes legfeljebb -jegyű szám lehet a vizsgált periódus tagja. Egyrészt a periódus minden tagja osztható -nal, mint egy -nál magasabb kettőhatvány és egy -nal osztható szám különbsége, másrészt egyetlen tag sem osztható 5-tel. Számoljuk össze, hogy hány legfeljebb -jegyű szám van, amely -nal osztható, de 5-tel nem. A számok között nyilván darab -nal osztható szám van. Ebből le kell vonnunk a -tel is osztható számok számát, ilyenekből darab van. Így azt kaptuk, hogy olyan legfeljebb -jegyű szám van, amely a periódusban ‐ oszthatósági meggondolások miatt ‐ előfordulhat, mivel a periódusban nincs két azonos tag, ezért legfeljebb ilyen hosszú a periódus. Észrevehetjük, hogy a esetben a periódus hosszára kapott felső becslés pontos. Vajon igaz-e ez más értékekre is? Ha tudnánk, hogy a periódus hossza pontosan , akkor ez azt jelentené, hogy minden olyan legfeljebb -jegyű szám valóban elő is fordul a periódusban, amely -nal osztható és 5-tel nem. Így pontosan megmondhatnánk, hogy - a sorrendtől eltekintve ‐ mely -jegyű számokra végződnek a kettőhatványok. Nézzük, mire használható ez a felismerés! Eközben egy kis kitérőt teszünk.
* Az Élet és Tudomány 1985/51. számában megjelent a kitűzött alapfeladat megoldása, s utána több, igen nehéznek látszó kérdés merült fel a kettőhatványok számjegyeivel kapcsolatban: Igaz-e például, hogy bizonyos kettőhatványtól kezdve már valamennyi kettőhatvány tízes számrendszerbeli alakjában a számjegyek mindegyike előfordul? Vagy ellenkezőleg: van-e végtelen sok kettőhatvány, amely csak bizonyos számjegyeket ‐ például egyest és kettest ‐ tartalmaz? (Egyáltalán a triviális és -n kívül van-e még ilyen kettőhatvány?) Megoldani nem fogjuk ezeket a problémákat, de rámutatunk arra, hogy a megoldás egy kézenfekvő útja nem járható, s közben egy érdekes tételt kapunk, amelynek egyszerű bizonyításához a fenti periódushossz pontos ismeretére is szükség van. Ha azt szeretnénk megmutatni, hogy nem létezik végtelen sok olyan kettőhatvány, amely csak az 1 és a 2 számjegyekből áll, akkor természetesnek látszik a következő gondolat. A kettőhatványok utolsó jegye (minden természetes számra) periodikus. Ha tehát sikerülne igazolni, hogy valamely -ra a kettőhatványok utolsó jegyéből alkotott sorozat periódusának minden tagjában van egyestől és kettestől különböző számjegy, akkor egy bizonyos kettőhatványtól kezdve (ahonnan a periodikusság kezdődik) valamennyi kettőhatványnak már az utolsó jegye is tartalmazna egyestől és kettestől különböző számjegyet. Úgy tűnik, hogy alkalmas keresése és a periódus végigvizsgálása már inkább számítástechnikai probléma. Sajnos azonban ilyen nem létezik, pontosabban igaz a következő: Tétel: Jelölje A a az számjegyek valamelyikét. Ekkor bármely k természetes szám esetén a kettőhatványok utolsó k jegyéből alkotott sorozat periódusában van olyan tag, amely csak az és számjegyekből áll. (A periodikusság miatt ekkor természetesen végtelen sok olyan kettőhatvány van, amely csak és jegyekből álló k jegyű számra végződik.) Először egy segédtételt igazolunk : Lemma: Létezik olyan pontosan jegyű szám, amely osztható -nal és csak az és számjegyeket tartalmazza. -ra vonatkozó teljes indukciót használunk. esetben az állítás nyilvánvaló, hiszen az egyjegyű szám megfelel, mert osztható kettővel. Tegyük fel, hogy valamely értékre már igazoltuk az állítást, igazoljuk most -re. Az indukciós feltevés szerint van olyan számunk, amely pontosan jegyű, -nel osztható és csak az és jegyekből áll. Tekintsük az és az számokat. Ezek nyilván jegyű, csak az és a számjegyekből álló számok. Az is látszik, hogy mindkettő osztható -nel. Tegyük fel, hogy -nel már egyikük sem osztható. Ekkor alakú, ahol és páratlan számok. De ekkor az szám már -nel is osztható, ami nem lehetséges, mert kettőnek csak az -edik hatványával osztható (hiszen páratlan). Az ellentmondás azt igazolja, hogy és közül az egyik -nel is osztható, s ezzel igazoltuk az állítást -re. Most rátérünk a tétel bizonyítására. A lemma szerint létezik olyan jegyű szám, amely osztható -nal és csak az és számjegyekből áll. Természetesen ekkor nem osztható 5-tel. Ez azt jelenti, hogy teljesíti mindazokat a feltételeket, amelyek alapján az előző gondolatmenetben a periódus hosszára vonatkozó felső becslést -ról -re szorítottuk le (azaz -nal osztható, de -tel nem). Mint ahogy már előbb megjegyeztük, ha tudnánk, hogy a periódus hossza pontosan , akkor minden -nal osztható, de nem -ra végződő szám előfordulna a periódusban, tehát is, azaz valóban lenne olyan kettőhatvány, amelynek utolsó jegyéből alkotott szám éppen az . A következőkben megmutatjuk, hogy a vizsgált sorozat periódusának hossza pontosan , s ezzel tételünk bizonyítása is teljessé válik. Keressük tehát a kettőhatványok sorozatában azt a két legközelebbi tagot, amelyeknek utolsó k jegye megegyezik. (Azt már láttuk esetén, hogy ha két ilyen tagot találunk, akkor egyszersmind ennek a két tagnak a "távolsága" lesz a periódus hossza, és ez nyilván igaz tetszőleges számra is.) Legyen tehát ez a két kettőhatvány és ( a periódus hossza). Az, hogy és azonos jegyű számra végződik, nyilván ekvivalens azzal, hogy , azaz . Megállapodtunk abban, hogy a sorozat periodikusságát egy bizonyos tagtól kezdve vizsgáljuk, célszerű tehát csak a legalább jegyből álló kettőhatványoktól kezdeni a vizsgálatot. Ennek magyarázata nemcsak az, hogy pontosan értelmezhessük az utolsó jegyet, hanem az, hogy miatt legyen, vagyis a fenti oszthatóságban -nal "egyszerűsíthessünk", azaz áttérhessünk az feltételre. Az és a relatív prímek, így ez az oszthatóság csak úgy teljesülhet, ha . Átfogalmaztuk tehát a feladatot: meg kell keresnünk azt a legkisebb pozitív kitevőt, amelyre . (Azért a legkisebbre van szükség, mert a lehető legrövidebb periódus hosszát keressük.) Megmutatjuk, hogy valóban a keresett érték. esetben könnyen ellenőrizhető, hogy a sorozatban az első, amely -et ad maradékul -tel osztva. esetben rövid számolás után adódik, hogy és az első ilyen szám. (Ennek a bizonyítása egyébként lényegében már megtörtént, amikor megállapítottuk, hogy a kettőhatványok utolsó két jegyéből alkotott sorozat periódusának hossza 20.) Most tetszőleges esetén igazoljuk az állítást. Írjuk fel -ot az alábbbi alakban: | | Ötödik hatványra emelve és a binomiális tétel szerint kifejtve:
Vegyük észre, hogy a zárójelben kivételével minden tag osztható -tel, így . Most újra ötödik hatványra emelünk, és az összevonások után alkalmas számmal a egyenlőséget kapjuk, ahol . Ezt az eljárást folytatjuk tovább; általában az -edik ismétlés után a egyenlőséget kapjuk, ahol . Innen a -edik ismétlés után:
Az állítás egyik fele innen már következik, ugyanis az utóbbi egyenlőség éppen azt jelenti, hogy . Meg kell még mutatnunk, hogy a legkisebb olyan pozitív szám, amelyre , azaz a legrövidebb periódus. Jelölje a legrövidebb periódus hosszát. (Azaz a legkisebb számot, amelyre .) Nyilvánvaló, hogy minden periódus a legrövidebb periódus többszöröse, azaz . Figyelembe véve prímtényezős felbontását, csak alakú lehet, ahol a , , és a , , , számok valamelyike. Először megmutatjuk, hogy . Tegyük fel, hogy , ekkor lenne, azaz valamely egész számra teljesülne. Felhasználva tulajdonságát, kapjuk, hogy | | Viszont (1) egyenlőség szerint (lévén ). Az ellentmondás azt mutatja, hogy . Megvizsgáljuk most, hogy milyen értéket vehet fel: esetben lenne. Ez azért lehetetlen, mert , s így , azaz , s itt az első tag osztható 5-tel, tehát nem osztható 5-tel. eset, azaz szintén ellentmondásra vezet, ugyanis az előzőek szerint , s így , s az első tag itt is osztható 5-tel. Marad tehát az eset, vagyis . Ezzel igazoltuk, hogy az szám a legkisebb, amelyre , tehát a kettőhatványok utolsó jegye valóban szerint periodikus. Ezzel a bizonyítást befejeztük, és így a Tétel bizonyítása is teljes.
* Most bizonyítás nélkül röviden összefoglaljuk azokat a számelméleti tényeket, amelyek kapcsolatban vannak az itt megoldott feladattal. Ezek felhasználásával általánosabban is vizsgálhatjuk a problémát; pl. mi a helyzet, ha más számrendszerben és esetleg 2 helyett más szám hatványainak utolsó jegyével foglalkozunk? Jelölje az -nél nem nagyobb, -hez relatív prím számok számát. Euler tétele kimondja, hogy ha és relatív prímek. Az esetben könnyen ellenőrizhető, hogy , tehát az előző bizonyításunknak az az eredménye, hogy , egyszerű következménye a fenti tételnek. Euler tétele arra is rámutat, hogy a periódus hosszára kapott érték nemcsak úgy sejthető meg, ahogyan mi tettük, hanem annak alapján is, hogy . Ez a tétel azonban nem ad választ arra, hogy vajon a legkisebb olyan kitevő-e, amelyre . Ezt minden -ra nem is várhatjuk (pl. vagy esetekben ez nyilvánvaló). Létezik-e azonban minden -re olyan a szám, amelyre az oszthatóságnak az érték a legkisebb pozitív "megoldása"? Az ilyen a számot modulo szerinti primitív gyöknek nevezzük. A következő tétel a primitív gyök létezéséről szól: Modulo szerinti primitív gyök csak számok esetén létezik, ahol tetszőleges páratlan prím. ( egész szám.) Az előző részben pontosan ezt a tételt bizonyítottuk esetben, azaz ott megmutattuk, hogy primitív gyök modulo . A primitív gyök definíciója és létezésének problémaköre első látásra mesterkéltnek tűnik, pedig láttuk, hogy az általunk vizsgált sorozat legrövidebb periódusának hossza és a primitív gyök fogalma között szoros kapcsolat van. Az Euler-tétel és a primitív gyök létezéséről szóló tétel bizonyítása megtalálható többek között Niven-Zuckermann: Bevezetés a számelméletbe (Műszaki Könyvkiadó, 1978) című könyvének 38., ill. 49. oldalán. Ugyanitt a függvény és a primitív gyök fogalmának további alkalmazásai is megtalálhatók.
Erdős László matematikus hallgató ELTE |