Cím: A 2-hatványok számjegyeiről
Szerző(k):  Erdős László 
Füzet: 1986/május, 193 - 197. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az Élet és Tudomány című folyóirat Gondolkodás iskolája rovatának ez évi 5. feladata a következő volt (némi átfogalmazással):
"Periodikus-e a kettőhatványok utolsó két számjegyéből alkotott sorozat?"
A kérdés az ún. "skatulyaelv" felhasználásával egyszerűen megválaszolható. A skatulyaelv lényege az az egyszerű tény, hogy ha n+1 tárgyat legfeljebb n skatulyába helyezünk, akkor valamelyik skatulyába legalább két tárgy kerül. A feladatunkban ezt úgy lehet kihasználni, hogy először megmutatjuk, hogy van két különböző kettőhatvány, amely ugyanarra a kétjegyű számra végződik. Valóban, az utolsó két jegy legfeljebb százféle lehet: 00, 01, ..., 99, és így az első 101 darab kettőhatvány között már lesz két olyan, amelyeknek utolsó két jegye azonos.
A következő észrevétel az, hogy ha a 2k és a 2m hatványok ugyanarra a kétjegyű számra végződnek, akkora 2k+1-nek és a 2m+1-nek is azonos az utolsó két jegye. Amikor ugyanis a 2k számot kettővel szorozzuk, az eredmény utolsó jegye csak a 2k szám utolsó két jegyétől függ, s ez az utolsó két jegy a 2k és 2m számoknál ugyanaz.
Ez azt jelenti, hogy ha 2k és 2m(k<m) utolsó két jegye azonos, akkor a 2k+1 és 2m+1, a 2k+2 és 2m+2,... számok is ugyanarra a két jegyre végződnek, vagyis a 2k,2k+1,2k+2,...,2m-1 kettőhatványok utolsó két jegye a vizsgált sorozat egy periódusát adja.
Azonnal felmerül a kérdés, vajon mekkora a kettőhatványok utolsó két jegyéből alkotott sorozat legrövidebb periódusa. (Perióduson ‐ és annak hosszán ‐ általában a legrövidebb periódust értik, ezentúl mi is egyszerűen periódust mondunk legrövidebb periódus helyett.)
A skatulyaelvre támaszkodó bizonyításból láttuk, hogy 101 egymás utáni kettőhatvány között már van kettő, amelyek azonos kétjegyű számra végződnek, így a periódus hossza a százat nem haladja meg. Némi számolással felírhatjuk a periódust (csak az utolsó két jegyet kell kiszámolnunk), s a következő sorozatot kapjuk :
02,04,08,16,32,64,28,56,12,24,48,96,92,84,68,36,72,44,88,76,
52,04,08,16,...

Látható tehát, hogy a várt 100 körüli periódushossz helyett a legrövidebb periódus hossza csupán 20.
Még egy fontos észrevételt tehetünk a sorozat kezdetével kapcsolatban. Jogosan merül fel ugyanis, hogy a 21=2 utolsó két jegyén mit értsünk. A fenti sorozatban ezen a 02-t értettük. Jól mutatja azonban ennek a választásnak az önkényességét az, hogy a 02 ezután sehol sem fordul elő a periódusban, így a sorozatban sem. Az ilyen problémák elkerülése végett a sorozat periodikusságán azt értjük, hogy a sorozat valahonnan ‐ nem feltétlenül az első tagtól kezdve ‐ periodikus, s később majd látni fogjuk a magyarázatot a sorozat elejének szabálytalanságára. (A figyelmes olvasó észrevehette, hogy a feladatra adott előző bizonyítás is ilyen értelemben bizonyította a periodikusságot.)
Az eredeti feladatot általánosabban is megfogalmazhattuk volna úgy, hogy a kettőhatványoknak nem az utolsó két, hanem az utolsó k jegyéből alkotunk sorozatot, és ennek a periodikusságát vizsgáljuk. Az előző gondolatmenet minimális változtatással most is alkalmazható.
A bizonyításból azonban ismét csak annyi derül ki, hogy a periódus hossza 10k-nál nem lehet nagyobb, de konkrét értéket nem kapunk, pedig már a k=2 esetben is láttuk, hogy a 102 becslés nagyon durva. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehetne ezt pontosabbá tenni. (Külön utalás nélkül ezentúl minden betű egész számot jelöl.)
A lényeges észrevétel az, hogy a periódus hosszára kapott 10k nagyságú korlát jelentősen javítható, ha figyelembe vesszük, hogy nem az összes legfeljebb k-jegyű szám lehet a vizsgált periódus tagja. Egyrészt a periódus minden tagja osztható 2k-nal, mint egy k-nál magasabb kettőhatvány és egy 10k-nal osztható szám különbsége, másrészt egyetlen tag sem osztható 5-tel. Számoljuk össze, hogy hány legfeljebb k -jegyű szám van, amely 2k-nal osztható, de 5-tel nem. A 0,1,2,...,10k-1 számok között nyilván 10k:2k=5k darab 2k-nal osztható szám van. Ebből le kell vonnunk a 2k5-tel is osztható számok számát, ilyenekből 10k:(2k5)=5k-1 darab van. Így azt kaptuk, hogy 45k-1 olyan legfeljebb k-jegyű szám van, amely a periódusban ‐ oszthatósági meggondolások miatt ‐ előfordulhat, s mivel a periódusban nincs két azonos tag, ezért legfeljebb ilyen hosszú a periódus.
Észrevehetjük, hogy a k=1,2 esetben a periódus hosszára kapott 45k-1 felső becslés pontos. Vajon igaz-e ez más k értékekre is?
Ha tudnánk, hogy a periódus hossza pontosan 45k-1, akkor ez azt jelentené, hogy minden olyan legfeljebb k-jegyű szám valóban elő is fordul a periódusban, amely 2k-nal osztható és 5-tel nem. Így pontosan megmondhatnánk, hogy - a sorrendtől eltekintve ‐ mely k-jegyű számokra végződnek a kettőhatványok. Nézzük, mire használható ez a felismerés! Eközben egy kis kitérőt teszünk.

*

Az Élet és Tudomány 1985/51. számában megjelent a kitűzött alapfeladat megoldása, s utána több, igen nehéznek látszó kérdés merült fel a kettőhatványok számjegyeivel kapcsolatban: Igaz-e például, hogy bizonyos kettőhatványtól kezdve már valamennyi kettőhatvány tízes számrendszerbeli alakjában a 0,1,...,9 számjegyek mindegyike előfordul? Vagy ellenkezőleg: van-e végtelen sok kettőhatvány, amely csak bizonyos számjegyeket ‐ például egyest és kettest ‐ tartalmaz? (Egyáltalán a triviális 20 és 21-n kívül van-e még ilyen kettőhatvány?)
Megoldani nem fogjuk ezeket a problémákat, de rámutatunk arra, hogy a megoldás egy kézenfekvő útja nem járható, s közben egy érdekes tételt kapunk, amelynek egyszerű bizonyításához a fenti periódushossz pontos ismeretére is szükség van.
Ha azt szeretnénk megmutatni, hogy nem létezik végtelen sok olyan kettőhatvány, amely csak az 1 és a 2 számjegyekből áll, akkor természetesnek látszik a következő gondolat. A kettőhatványok utolsó k jegye (minden k természetes számra) periodikus. Ha tehát sikerülne igazolni, hogy valamely k-ra a kettőhatványok utolsó k jegyéből alkotott sorozat periódusának minden tagjában van egyestől és kettestől különböző számjegy, akkor egy bizonyos kettőhatványtól kezdve (ahonnan a periodikusság kezdődik) valamennyi kettőhatványnak már az utolsó k jegye is tartalmazna egyestől és kettestől különböző számjegyet. Úgy tűnik, hogy alkalmas k keresése és a periódus végigvizsgálása már inkább számítástechnikai probléma. Sajnos azonban ilyen k nem létezik, pontosabban igaz a következő:
Tétel: Jelölje A a 2,4,6,8;B az 1,3,5,7,9 számjegyek valamelyikét. Ekkor bármely k természetes szám esetén a kettőhatványok utolsó k jegyéből alkotott sorozat periódusában van olyan tag, amely csak az A és B számjegyekből áll. (A periodikusság miatt ekkor természetesen végtelen sok olyan kettőhatvány van, amely csak A és B jegyekből álló k jegyű számra végződik.)
Először egy segédtételt igazolunk :
Lemma: Létezik olyan pontosan k jegyű szám, amely osztható 2k-nal és csak az A és B számjegyeket tartalmazza.
k-ra vonatkozó teljes indukciót használunk.
k=1 esetben az állítás nyilvánvaló, hiszen az egyjegyű A szám megfelel, mert osztható kettővel.
Tegyük fel, hogy valamely k=m értékre már igazoltuk az állítást, igazoljuk most k=m+1-re.
Az indukciós feltevés szerint van olyan s számunk, amely pontosan m jegyű, 2m-nel osztható és csak az A és B jegyekből áll. Tekintsük az s'=10mA+s és az s''=10mB+s számokat. Ezek nyilván m+1 jegyű, csak az A és a B számjegyekből álló számok. Az is látszik, hogy mindkettő osztható 2m-nel. Tegyük fel, hogy 2m+1-nel már egyikük sem osztható. Ekkor s'=2mr,s''=2mp alakú, ahol r és p páratlan számok. De ekkor az s'-s''=2m(r-p) szám már 2m+1-nel is osztható, ami nem lehetséges, mert s'-s''=10m(A-B) kettőnek csak az m-edik hatványával osztható (hiszen A-B páratlan). Az ellentmondás azt igazolja, hogy s' és s'' közül az egyik 2m+1-nel is osztható, s ezzel igazoltuk az állítást k=m+1-re.
Most rátérünk a tétel bizonyítására. A lemma szerint létezik olyan k jegyű N szám, amely osztható 2k-nal és csak az A és B számjegyekből áll. Természetesen ekkor N nem osztható 5-tel. Ez azt jelenti, hogy N teljesíti mindazokat a feltételeket, amelyek alapján az előző gondolatmenetben a periódus hosszára vonatkozó felső becslést 10k-ról 45k-1-re szorítottuk le (azaz 2k-nal osztható, de 5-tel nem). Mint ahogy már előbb megjegyeztük, ha tudnánk, hogy a periódus hossza pontosan 45k-1, akkor minden 2k-nal osztható, de nem 0-ra végződő szám előfordulna a periódusban, tehát N is, azaz valóban lenne olyan kettőhatvány, amelynek utolsó k jegyéből alkotott szám éppen az N.
A következőkben megmutatjuk, hogy a vizsgált sorozat periódusának hossza pontosan 45k-1, s ezzel tételünk bizonyítása is teljessé válik.
Keressük tehát a kettőhatványok sorozatában azt a két legközelebbi tagot, amelyeknek utolsó k jegye megegyezik. (Azt már láttuk k=2 esetén, hogy ha két ilyen tagot találunk, akkor egyszersmind ennek a két tagnak a "távolsága" lesz a periódus hossza, és ez nyilván igaz tetszőleges k számra is.) Legyen tehát ez a két kettőhatvány 2m és 2m+f (f a periódus hossza). Az, hogy 2m és 2m+f azonos k jegyű számra végződik, nyilván ekvivalens azzal, hogy 10k2m+f-2m, azaz 2k5k2m(2f-1). Megállapodtunk abban, hogy a sorozat periodikusságát egy bizonyos tagtól kezdve vizsgáljuk, célszerű tehát csak a legalább k jegyből álló kettőhatványoktól kezdeni a vizsgálatot. Ennek magyarázata nemcsak az, hogy pontosan értelmezhessük az utolsó k jegyet, hanem az, hogy 2n>10k miatt mk legyen, vagyis a fenti oszthatóságban 2k-nal "egyszerűsíthessünk", azaz áttérhessünk az 5k2m-k(2f-1) feltételre. Az 5 és a 2m-k relatív prímek, így ez az oszthatóság csak úgy teljesülhet, ha 5k2f-1.
Átfogalmaztuk tehát a feladatot: meg kell keresnünk azt a legkisebb f pozitív kitevőt, amelyre 5k2f-1. (Azért a legkisebbre van szükség, mert a lehető legrövidebb periódus hosszát keressük.)
Megmutatjuk, hogy valóban f=45k-1 a keresett érték.
k=1 esetben könnyen ellenőrizhető, hogy a 21,22,23,24,... sorozatban 24 az első, amely 1-et ad maradékul 5-tel osztva.
k=2 esetben rövid számolás után adódik, hogy 25220-1 és f=20 az első ilyen szám. (Ennek a bizonyítása egyébként lényegében már megtörtént, amikor megállapítottuk, hogy a kettőhatványok utolsó két jegyéből alkotott sorozat periódusának hossza 20.)
Most tetszőleges k>2 esetén igazoljuk az állítást.
Írjuk fel 24=16-ot az alábbbi alakban:
24=1+5t0,aholt0=3,vagyis5t0.
Ötödik hatványra emelve és a binomiális tétel szerint kifejtve:

245=(1+5t0)5=1+(51)5t0+(52)52t02+(53)53t03+(54)54t04+55t05==1+52(t0+(52)t02+(53)5t03+(54)52t04+53t05)=1+52t1.

Vegyük észre, hogy a zárójelben t0 kivételével minden tag osztható 5-tel, így 5t1.
Most újra ötödik hatványra emelünk, és az összevonások után alkalmas t2 számmal a
2452=1+53t2
egyenlőséget kapjuk, ahol 5t2.
Ezt az eljárást folytatjuk tovább; általában az i-edik ismétlés után a 245i=1+5i+1ti egyenlőséget kapjuk, ahol 5ti. Innen a k-1-edik ismétlés után:
245k-2=1+5k-1tk-2és(1)245k-1=1+5ktk-1,ahol5tk-2.

Az állítás egyik fele innen már következik, ugyanis az utóbbi egyenlőség éppen azt jelenti, hogy 5k245k-1-1. Meg kell még mutatnunk, hogy f=45k-1 a legkisebb olyan pozitív szám, amelyre 5k2f-1, azaz f a legrövidebb periódus.
Jelölje q a legrövidebb periódus hosszát. (Azaz a legkisebb x számot, amelyre 5k2x-1.) Nyilvánvaló, hogy minden periódus a legrövidebb periódus többszöröse, azaz qf. Figyelembe véve f prímtényezős felbontását, q csak 2a5b alakú lehet, ahol a a 0, 1, 2 és b a 0, 1, ..., k-1 számok valamelyike.
Először megmutatjuk, hogy b=k-1. Tegyük fel, hogy b<k-1, ekkor q45k-2 lenne, azaz valamely u egész számra 45k-2=qu teljesülne. Felhasználva q tulajdonságát, kapjuk, hogy
5k(2q)u-1u,azaz5k245k-2-1.
Viszont (1) egyenlőség szerint 5k245k-2-1 (lévén 5tk-2). Az ellentmondás azt mutatja, hogy b=k-1. Megvizsgáljuk most, hogy a milyen értéket vehet fel:
a=0 esetben 5k25k-1-1 lenne. Ez azért lehetetlen, mert 45k-1 (k2), s így 5k-1=4v+1, azaz 25k-1-1=2[(24)v-1v]+1, s itt az első tag osztható 5-tel, tehát 25k-1-1 nem osztható 5-tel.
a=1 eset, azaz 5k225k-1-1 szintén ellentmondásra vezet, ugyanis az előzőek szerint 25k-1=2(4v+1)=4v'+2, s így 225k-1-1=4[(24)v'-1v']+3, s az első tag itt is osztható 5-tel.
Marad tehát az a=2 eset, vagyis f=q. Ezzel igazoltuk, hogy az f=45k-1 szám a legkisebb, amelyre 5k2f-1, tehát a kettőhatványok utolsó k jegye valóban 45k-1 szerint periodikus.
Ezzel a bizonyítást befejeztük, és így a Tétel bizonyítása is teljes.
 
*
 
Most bizonyítás nélkül röviden összefoglaljuk azokat a számelméleti tényeket, amelyek kapcsolatban vannak az itt megoldott feladattal. Ezek felhasználásával általánosabban is vizsgálhatjuk a problémát; pl. mi a helyzet, ha más számrendszerben és esetleg 2 helyett más szám hatványainak utolsó k jegyével foglalkozunk?
Jelölje φ(n) az n-nél nem nagyobb, n-hez relatív prím számok számát. Euler tétele kimondja, hogy
naφ(n)-1,
ha a és n relatív prímek. Az n=5k esetben könnyen ellenőrizhető, hogy φ(5k)=45k-1, tehát az előző bizonyításunknak az az eredménye, hogy 5k245k-1-1, egyszerű következménye a fenti tételnek. Euler tétele arra is rámutat, hogy a periódus hosszára kapott 45k-1 érték nemcsak úgy sejthető meg, ahogyan mi tettük, hanem annak alapján is, hogy φ(5k)=45k-1.
Ez a tétel azonban nem ad választ arra, hogy vajon φ(n) a legkisebb olyan f kitevő-e, amelyre naf-1. Ezt minden a-ra nem is várhatjuk (pl. a=1 vagy a=n-1 esetekben ez nyilvánvaló). Létezik-e azonban minden n-re olyan a szám, amelyre az naf-1 oszthatóságnak az f=φ(n) érték a legkisebb pozitív "megoldása"? Az ilyen a számot modulo n szerinti primitív gyöknek nevezzük.
A következő tétel a primitív gyök létezéséről szól:
Modulo n szerinti primitív gyök csak n=1,2,4,pk,2pk számok esetén létezik, ahol p tetszőleges páratlan prím. (k1 egész szám.)
Az előző részben pontosan ezt a tételt bizonyítottuk n=5k esetben, azaz ott megmutattuk, hogy a=2 primitív gyök modulo 5k.
A primitív gyök definíciója és létezésének problémaköre első látásra mesterkéltnek tűnik, pedig láttuk, hogy az általunk vizsgált sorozat legrövidebb periódusának hossza és a primitív gyök fogalma között szoros kapcsolat van.
Az Euler-tétel és a primitív gyök létezéséről szóló tétel bizonyítása megtalálható többek között Niven-Zuckermann: Bevezetés a számelméletbe (Műszaki Könyvkiadó, 1978) című könyvének 38., ill. 49. oldalán. Ugyanitt a φ(n) függvény és a primitív gyök fogalmának további alkalmazásai is megtalálhatók.
 

 Erdős László matematikus hallgató
 ELTE