A Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Pedagógiai Intézet és a Magyar Televízió 12 év után 1985-ben ismét megrendezte középiskolások részére fizikából a ,,Ki miben tudós ?'' vetélkedőt.
Az iskolai válogató versenyek után a megyei írásbeli döntők következtek. A megyék és Budapest legjobbjai közül hatvanan a KISZ KB Székházában dolgozatot írtak. Ennek alapján választotta ki a versenybizottság a 16 legjobb eredményt elért tanulót. Ők vehettek részt a szóbeli versenyen, ahol eldőlt, melyik nyolc tanuló kerül a kamerák elé és kik lesznek a ,,tartalékok''.
A szóbeli versenyen mind a 16 jelöltnek ugyanazokat a szakmai kérdéseket tették fel a bíráló bizottság tagjai. A vizsgáztatók egymástól függetlenül osztályoztak és csak az összes tanuló meghallgatása után egyeztették véleményüket.
E bizottság tagjai már azonosak voltak a később képernyőn látott zsűrivel és játékvezetővel.
Az elnök Dr. Kónya Albert akadémikus, műegyetemi fizika professzor, a bizottság tagjai Dr. Nagy Károly akadémikus, az ELTE TTK Elméleti Fizika Tanszékének tanszékvezető professzora, Dr. Kiss Dezső akadémikus, a KFKI igazgatóhelyettese és Dr. Sas Elemér, az ELTE TTK Általános Fizika Tanszékének docense voltak.
A vetélkedő végeredménye a tévé által közvetített négy versenyen alakult ki. Két elődöntő, egy középdöntő és a döntő követték egymást.
Az elődöntők kieséses rendszerű, sorsolásos páros versenyek voltak. Az ilyen rendszerű verseny hátránya az, hogy aki esetleg a döntő második helyezettje lehetett volna, kiesik az elődöntőn, mert épp a későbbi győztessel sorsolták össze. A képernyőre került nyolc tanuló kiválóan képzett, okos és színes egyéniség volt, akik között minden szempontból egyértelmű sorrendet másfajta versenyszervezéssel is nehéz lett volna kialakítani.
Az elődöntőkben a versenyzőknek néhány bemutatott jelenséget és kísérletet kellett megmagyarázni, ill. értelmezni. Egyes esetekben a kísérleteket és kisebb méréseket a vetélkedő résztvevőinek kellett elvégezni.
A középdöntőn már olyan feladatok is szerepeltek, amelyek fizikai táblázatok száraznak tűnő adatainak érdekes és közérthető értelmezését kívánták meg a résztvevőktől.
A döntőn mindkét versenyző szabadon választott témából tartott rövid előadást. Egyed Zoltán a lézerről beszélt és kísérletet is bemutatott. Králik Balázs az Eötvös-ingát választotta előadása témájául. Előre elkészített rajzokkal szemléltetett.
Az első elődöntő után sajnos a zsűri elnöke, Dr. Kónya Albert akadémikus megbetegedett, így a továbbiakban a zsűri elnöke Dr. Nagy Károly akadémikus, a zsűri harmadik tagja pedig Dr. Abonyi Iván akadémikus, az Elméleti Fizika Tanszéken működő akadémiai kutatócsoport főmunkatársa lett.
Az elődöntő feladatait a TTK Általános Fizika Tanszékén Dr. Poór István és Dr. S. Tóth László adjunktusok dolgozták ki. Sajnálatos, hogy a Groma István tanársegéd által készített és a stúdióban bemutatott szép kísérlet az adásidő rövidsége miatt nem került képernyőre.
A középdöntő és a döntő feladatait Dr. Károlyházy Frigyes, a TTK Elméleti Fizika Tanszékének professzora állította össze.
A versenyzők szereplése jó, időnként imponáló volt, és reményeket kelt a magyar fizika jövőjét illetően.