Cím: Megjegyzés a Snellius‐Descartes-törvény levezetéséhez
Szerző(k):  Bodó Zalán 
Füzet: 1982/március, 129. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Januári számunkban cikket közöltünk, amelyben megtalálható a Snellius-Descartes-törvény levezetése a minimális idő elvéből. Az ott vázolt levezetés szükségtelenül komplikált, lényegesen egyszerűbb, rövidebb az alábbi számítás.


Keressük azt, hogy milyen úton halad a fény az A pontból a B pontba, ha a törésmutató a bal oldali féltérben n1, a jobb oldaliban pedig n2. Tudjuk, hogy a fény homogén törésmutatójú közegben egyenes vonal mentén halad, a fénysugárnak a két közeg határfelületén lehet törése. Az ábra jelöléseit használva jellemezzük a fénysugarak irányát az x hosszúsággal, ebből α és β már meghatározható. A fénysugár által az A ponttól a B pontig megtett út
d12+x2+d22+(D-x)2,
az ehhez szükséges idő
t=n1cd12+x2+n2cd22+(D-x)2.
A valóságos út megtételéhez szükséges a legrövidebb idő, azaz a t(x) függvénynek van minimuma,
dt/dx=0.
A deriválást elvégezve kapjuk, hogy
n1xd12+x2-n2(D-x)d22+(D-x2)=0,
ami azonban nem más, mint
sinαsinβ=n2n1,
vagyis a Snellius‐Descartes-törvény.
Hasonló levezetést láthattunk a 1626. feladat megoldásában is [KML 61. (1980) 177. old.]