| Cím: | 1981. Beszámoló a XXII. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiáról | ||
| Szerző(k): | Csirmaz László | ||
| Füzet: | 1981/szeptember, 1 - 4. oldal |  PDF | MathML |
|
| Témakör(ök): | Nemzetközi Matematikai Diákolimpia | ||
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az idei olimpiát július 8. és 20. között az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban rendezték meg. A verseny színhelye a matematikai olimpiák történetében először volt Európán kívül, s szintén első ízben fordult elő, hogy mind az öt földrész képviselői jelen voltak.  Az olimpián 27 állam (Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izrael, Jugoszlávia, Kanada, Kolumbia, Kuba, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Mexikó, NSZK, Románia, Svédország, Szovjetunió, Tunézia, Venezuela) összesen 185 diákja vett részt. A szokásoknak megfelelően az országok általában 8 fős csapatokat indítottak, kivéve Csehszlovákia (5), Izrael (6), Luxemburg (1), Magyarország (4), Mexikó (5), Románia (4), Szovjetunió (6) és Tunézia (2) csapatát. A versenyre július 13-án és 14-én délelőtt került sor a washingtoni Georgetown Egyetem tantermeiben. Mindkét alkalommal 4 1/2 óra alatt 3‐3 példát kellett megoldani. Az eddigiektől eltérően mindegyik feladat teljes megoldásáért 7 pont járt, így a maximális elérhető pontszám 42 volt. Az ünnepélyes díjkiosztásra július 19-én, vasárnap került sor az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának washingtoni épületében. Összesen 36 első, 37 második és 30 harmadik díjat osztottak ki.   A magyar csapatot az idei versenyen a következő tanulók képviselték (jobbról balra): Károlyi Gyula, a budapesti Fazekas Mihály Gyak. Gimn. III. osztályos tanulója. Tanárai: Thiry Imréné és Kardos Gyula. Simonyi Gábor, a budapesti Apáczai Csere János Gyak. Gimn. IV.osztályos tanulója. Tanára: Falta Zoltán. Szabó Endre, a budapesti Fazekas Mihály Gyak. Gimn. III. osztályos tanulója. Tanárai: Thiry Imréné és Kardos Gyula. Tardos Gábor, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimn. III osztályos tanulója. Tanárai: Pataki János és Herczeg János. A versenyben részt vett országok sorrendjét a szerzett összpontszám alapján a túloldali táblázat mutatja, a versenyzők pontszámait külön‐külön is közöljük. Csakúgy, mint a sportversenyeken, itt is egyéni verseny folyik, és az országokat hivatalosan nem rangsorolják. Ez érthető is, hiszen például hazánkból is ‐ sajnos ‐ csak négyen vehettek részt, s így eleve a lehetséges 336 pontból annak csak felét szerezhettük meg. Ilyen esetben az országok közötti bármi féle rangsorolás ‐ akár a díjak, akár az átlagpontszám stb. szerint ‐ irreális: Luxemburg egy (1) főből álló csapata a maximális pontszámot szerezte meg, s így minden rangsorban az első helyre kerülne. Ezzel együtt a négy magyar fiú teljesítményét nagyra kell értékelnünk: közülük hárman: Simonyi Gábor (42 pont), Károlyi Gyula (41 pont) és Szabó Endre (41 pont) első díjat, Tardos Gábor (40 pont) pedig második díjat kapott. Néhány szó a feladatokról. Az alábbi ábrán azt tüntettük fel, hogy 1, 2, ... , 42 pontot hány versenyző kapott.  A maximális pontszámot elért versenyzők igen magas száma (26, a résztvevőknek csaknem 15 százaléka!) két dolgot is mutat. Az egyik az, hogy a feladatok együttvéve határozottan könnyebbek voltak, mint ahogyan azt az utóbbi 3‐4 olimpián megszoktuk. Erre utal az is, hogy idén nem adtak ki különdíjat: egyik feladat sem volt olyan, hogy arra csak egy versenyző adott volna különösen szép, elegáns megoldást. A másik pedig az, hogy a feladatok elbírálása sem volt annyira szigorú, mint két évvel ezelőtt Londonban.  A Georgetown egyetem főépülete A verseny lebonyolításán kívül házigazdáink igyekeztek megismertetni minket Washington és New York nevezetességeivel, ezenkívül néhány ,,csemegével'' is kedveskedtek. Ilyen volt a Harlequin Vacsora Színház, ahol bőséges vacsora után F. Loewe Camelot című musicaljét élvezhettük volna, ha olyan jól beszéltünk volna angolul; vagy a Farkascsapdánál (Wolf Trap, ez a budapesti Hűvösvölgyhöz hasonló népszerű kirándulóhely, nem messze Washingtontól) a Holland Táncegyüttes szabadtéri előadását láthattuk. De természetesen a legnagyobb élményt a New York-i és a washingtoni csatangolások jelentették. A magyar csapat tagjai felmásztak az Empire State Building tetejére; végigjárták az ENSZ épületét; megnézték a Szabadságszobrot és sétáltak a Central Parkban is. Washingtonban a Fehér Házon és a Capitoliumon kívül láttuk a 152 méter magas Washington‐emlékművet, a tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az emlékművet, amely egy hatalmas tűként emelkedik a város fölé, 1848-ban kezdték építeni, s csak 1888-ban készült el. A Capitoliummal és a Washington‐emlékművel egy vonalban, a Potomac folyó partján áll Abraham Lincoln emlékműve, márvány oszlopokkal határolt épület, benne Lincoln mintegy 8 méter magas ülő szobra. Az emlékműtől nem messze van a John F. Kennedy Központ, a csupa márvány épületben két színházterem és egy koncertterem is található. E mellett áll a hírhedt Watergate szálló: óriási, mégis könnyed épületegyüttese a jövő századot idézi. Washingtonban található a világ legnagyobb múzeumegyüttese: a Smithson Intézet. Kezelésében van 13 múzeum, a washingtoni állatkert és a Kennedy Központ is. Az Intézet múzeumait ingyenesen lehet látogatni ‐ s mi éltünk is ezzel a lehetőséggel. Az Űrhajózási Múzeumban egy egész hetet el lehetne tölteni a sok‐sok érdekesség között. Eredetiben láthatók a Hold körül járt Apolló űrhajók leszálló egységei, s bemutatják azt is, hogyan, mibe öltözködik fel egy űrhajós.  Tardos Gábor mint űrhajós  A Hirshorn múzeumban a legmodernebb szobrok és képek kaptak helyet, ott jártunkkor Kenneth Snelson csövekből és drótokból készült kompozíciói voltak éppen kiállítva. Az Űrhajózási Múzeummal szemben a Nemzeti Galéria nyugati épületében többek között híres, 19. századi impresszionista festők műveinek egész sorát láthattuk, s itt van Leonardo da Vinci egyetlen Európán kívül kiállított festménye is. A Galéria keleti épületében egy Rodin kiállítást nézhettünk meg, a kiállítás szenzációja a művész híres szobra, a Pokol Kapuja. Az utazás, New York, Washington forgataga, a kiállítások, az amerikai törvényhozás gigantikus épületei, s az európaitól eltérő életformával való ismerkedés mind‐mind, talán egy egész életre szóló élményt jelentettek. |