Cím: Az "a" n-dik hatványa és a "b" n-dik hatványa összegének előállítása a + b és ab polinomjaként
Szerző(k):  Berkes László 
Füzet: 1981/november, 112 - 118. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ha ismerjük az a, b számok S=a+b összegét és P=ab szorzatát, magukat a számokat az

(x-a)(x-b)=x2-(a+b)x+ab=x2-Sx+P
polinom gyökeiként állíthatjuk elő. Ha még azt is tudjuk, hogy ab, akkor
a=S2-(S2)2-P,b=S2+(S2)2-P.
Ebből már a, b tetszőleges f(a,b) függvénye meghatározható, és ha f szimmetrikus, vagyis tetszőleges a, b mellett f(a,b)=f(b,a), akkor a kapott eredmény a b<a esetben is használható. Ha azonban az S, P számokat nem ismerjük, csak algebrailag szeretnénk számolni velük, vagy ismerjük ugyan őket, de a, b fenti alakjában a négyzetgyök alatt nem teljes négyzet áll, ez a számolás meglehetősen nehézkes lehet. Például a két szám négyzetösszege a következő:
S2=a2+b2=(S2-(S2)2-P)2+(S2+(S2)2-P)2==2(S2)2+2(S2)2-2P=S2-2P.


Ha már tudjuk valahonnan ezt, helyességét könnyű ellenőrizni; de a végeredményt jobb volna egyszerűbb úton meghatározni. Olyan eljárásokat fogunk keresni, amelyekkel tetszőleges n természetes szám mellett az Sn=an+bn hatványösszeg csak S=a+b és P=ab hatványai, ezek szorzatai, és a szorzatok összegei, illetve különbségei alapján állítható elő.
Amíg az n kitevő kicsi, járható az az út, hogy vesszük (a+b) n-edik hatványát, ebben máris megvan an+bn, és ami felesleges, attól valahogy megszabadulunk:
S3=a3+b3=(a+b)3-3ab(a+b)=S3-3SP,S4=a4+b4=(a+b)4-4ab(a+b)2+2a2b2=S4-4S2P+2P2,S5=a5+b5=(a+b)5-5ab(a+b)3+5a2b2(a+b)=S5-5S3P+5SP2.
Messze azonban ezzel a módszerrel érezhetően nem fogunk jutni. Több reménnyel kecsegtet az az ötlet, hogy ha egymás után akarjuk az Sn-eket meghatározni, akkor menet közben használjuk fel a korábbi eredményeinket. Ha ugyanis Sn-et S-sel megszorozzuk, akkor Sn+1 mellett csak Sn-1 fog felbukkanni:
SSn=(a+b)(an+bn)=an+1+abn+ban+bn+1==(an+1+bn+1)+ab(an-1+bn-1)=Sn+1+PSn-1.
Ebből átrendezéssel kapjuk, hogy
Sn+1=SSn-PSn-1.(1)
Kezdjük tehát az egészet elölről, talán most tovább jutunk:
S0=a0+b0=2S1=a1+b1=SS2=a2+b2=S2-2PS3=a3+b3=S3-3SPS4=a4+b4=S4-4S2P+2P2S5=a5+b5=S5-5S3P+5SP2S6=a6+b6=S6-6S4P+9S2P2-2P3S7=a7+b7=S7-7S5P+14S3P2-7SP3S8=a8+b8=S8-8S6P+20S4P2-16S2P3+2P4

1. Tétel. Tetszőleges n természetes számhoz találhatók olyan Dkn együtthatók, hogy
Sn=an+bn=D0nSn-D1nSn-2P+D2nSn-4P2-...+(-1)kDknSn-2kPk+...+(-1)mDmnSn-2mPm(2)
igaz legyen tetszőleges a, b mellett, ahol S=a+b, P=ab, és m a legnagyobb egész, amelyre 2mn, vagyis m=[n2].
 

Bizonyítás. Láttuk, hogy n kis értékeire igaz az állítás. Tegyük fel, hogy valamilyen n-ig már igazoltuk (2)-t. Akkor (1) alapján
Sn+1=Sk=0m(-1)kDknSn-2kPk-Pk=0m(-1)kDkn-1Sn-2k-1Pk==k=0m(-1)kDknSn+1-2kPk+k=1m+1(-1)kDk-1n-1Sn+1-2kPk==k=0m+1(-1)k(Dkn+Dk-1n-1)Sn+1-2kPk,
ahol Dkn=0 minden olyan esetben, amikor k>n2, valamint k=0 esetén Dk-1n-1 is legyen 0. Ez már (2)-t jelenti (n+1)-re, és ha n páratlan, készen is vagyunk, hiszen akkor [n+12]=[n2]+1. Ha n páros, akkor m=[n2]>n-12>n2-1, tehát egyrészt m>n-12, így Dmn-1=0, másrészt m+1>n2, így Dm+1n=0, így a kapott összeg utolsó tagja elhagyható.
Az állításunkat ezzel beláttuk. Közben azt kaptuk, hogy
Dkn+1=Dkn+Dk-1n-1.(3)
Ennek alapján még gyorsabban haladhatunk előre.
  n   Sn -Sn-2P+Sn-4P2-Sn-6P3+Sn-8P4-Sn-10P5Sn-12P6-Sn-14P702112123134142515561692717147818201629192730910110355025211111447755111211254112105362131136515618291131411477210294196492151159027545037814013
 

Most már azzal is megpróbálkozhatunk, hogy k kis értékeire tetszőleges n mellett meghatározzuk a Dkn együtthatókat:
D0n=1,han>0D1n=n,han2D2n=n2(n-3),han4D3n=n6(n-4)(n-5),han6D4n=n24(n-5)(n-6)(n-7),han8.
Ezek alapján már sejthető, és ha már egyszer sejtjük, akkor (3) alapján könnyen igazolható is, hogy ha k>1, akkor
Dkn=nk!j=k+12k-1(n-j)han2k.(4)
Nem kell ugyanis mást tennünk, mint (4)-et (3)-ba helyettesíteni:
n+1k!j=k+12k-1(n+1-j)=nk!j=k+12k-1(n-j)+n-1(k-1)!j=k2k-3(n-j-1).
Osszunk itt 1k!j=k+12k-2(n-j)-vel:
(n+1)(n-k)=n(n-2k+1)+(n-1)k,
ami valóban igaz. Közben azonban elég sok munkára volt szükségünk, amiből valamit megtakaríthatunk, ha előbb hajlandók vagyunk egy kis kitérőt tenni. Tartsuk meg a (3) képzési szabályt de módosítsuk a kicsit kellemetlennek tűnő D00=2 kezdő értéket D00=1-re. Így kapjuk a következő táblázatot:
 
n\k012345670111211312413151436156171610481715101918212051019283515111110365635612111458470211131125512012656714113661652101262811511478220330252848
 

Kissé váratlan fekvésben ugyan, de elénk került az ún. Pascal háromszög:
 

111121133114641151010511615201561.....
 


Ha ennek n-edik sorában a k-adik elemet szokás szerint Cnk-nel jelöljük, akkor a módosított táblázatunk n-edik sorának k-adik eleme Cn-kk. Számoljuk most ki az eredeti és a módosított táblázat különbségét!
Nem dolgoztunk hiába, ha eltolva is, de visszakaptuk a módosított táblázatot. Ez azt jelenti, hogy
Dkn=Cn-kk+Cn-k-1k-1.(5)

n\k012345670110201301401150126013170143801561901610410017151011101821205120192835151130110365635614011145847021115011255120126567
 


Nincs tehát szükség arra, hogy "megsejtsük'' Dkn alakját, ha ismerjük a Pascal háromszög általános tagját, vagyis tudjuk, hogy
Cnk=(nk)=n!k!(n-k)!=j=1kn+1-jj.
Ennek alapján ugyanis
Dkn=(n-kk)+(n-k-1k-1)=(n-k-1k-1)(n-kk+1)=(6)=nk(n-k-1k-1)=nk!j=1k-1(n-k-j),
ami megegyezik (4)-gyel. Így tehát kétféleképpen is beláttuk a következő tételt.
 

2. Tétel. Tetszőleges n természetes szám mellett igaz, hogy
an+bn=k=0[n2][(n-kk)+(n-k-1k-1)](a+b)n-2k(-ab)k.(7)

Megmutatjuk, hogyan általánosítható az együtthatók előállításában használt (1) összefüggés. Az eddigi eredményeinket átalakítva, és a Dkn jelölést továbbra is megtartva azt kapjuk, hogy
SnSn=an+bn(a+b)n=k=0mDkn(-ab(a+b)2)k=Qn(-ab(a+b)2),
ahol Qn(x)=k=0mDknxk, és m=[n2]. Mivel tetszőleges mn mellett
SnSnSmSm=an+bn(a+b)nam+bm(a+b)m=an+m+bn+m(a+b)n+m+(ab)m(a+b)2man-m+bn-m(a+b)n-m,
a Qn polinomokra tetszőleges 0mn mellett teljesül, hogy
Qn(x)Qm(x)=Qn+m(x)+(-x)mQn-m(x).
Például
Q7(x)Q6(x)=(1+7x+14x2+7x3)(1+6x+9x2+2x3)==(1+13x+65x2+156x3+182x4+91x5+13x6)+x6==Q13(x)+x6Q1(x).

Végül felsorolok néhány feladatot a Dkn együtthatókkal kapcsolatban.
1. Határozzuk meg a binomiális tétel segítségével a j=0k(-1)j(nj)Dn-2j összeg értékét.
2. Határozzuk meg a k=0mDkn összeg értékét, ahol m=[n2].
3. Határozzuk meg a k=0mDkn2k összeg értékét, ahol m=[n2].
4. Döntsük el, hogy osztható-e tetszőleges n és k mellett Dkn az n/(n,k) hányadossal, ahol (n,k) az n és k számok legnagyobb közös osztóját jelöli.