Cím: Emléküket őrizzük ... Fejér Lipót, Riesz Frigyes
Füzet: 1980/február, 49 - 51. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Két nagy magyar matematikus születésének évfordulóját ünnepeljük az idei esztendőben.
Életpályájuk hol szétvált, hol összefonódott, mint életük utolsó évtizedében is, amikor mindketten a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanítottak. Egy azonban közös volt életükben: mindketten világhírnévre tettek szert, s munkásságuk a matematika egy-egy fejezete kialakulásának elindítója lett. A matematikusok és matematika tanárok idősebb nemzedéke még személyesen ismerhette őket, élvezhették előadásaikat és személyiségük varázsát. Az ifjabb nemzedékek számára megőrizték emléküket azok a tételek és tudományos eredmények, amelyek nevüket viselik. Számos történet és anekdota ‐ mely közszájon forog ‐ őrzi tudós és emberi arcuk egy-egy jellegzetes vonását.

 

FEJÉR LIPÓT (1880‐1959)

Fejér Lipót 1880. február 9-én született Pécsett. A pécsi főreáliskolában érettségizett. A budapesti műegyetemi és tudományegyetemi tanulmányai után Berlinben, Párizsban és Göttingában tanult Első nemzetközi sikerét másodéves egyetemi hallgató korában aratja, 1900-ban, amikor alapvetően fontos eredményt ért el az ún. Fourier-sorok elméletében. E felfedezés a fiatal egyetemistát kora első matematikusainak sorába emelte. Eredményeivel az analízis egyik jelentős területén nyitott új utakat, s ezáltal megindítója lett a matematika egy ma is sokak által művelt ágának.
1901-ben a budapesti tudományegyetemre kerül, doktorátust szerez, és 1905-ben a kolozsvári egyetem magántanára lesz, ahol 1911-ben nyilvános rendes tanárrá nevezik ki; innen a budapesti tudományegyetemre kerül, s itt is működik haláláig.
1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1930-ban rendes taggá választják. 1933-ban az amerikai Brown egyetem díszdoktorává választja. 1918-ban elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját. 1948-ban a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki, majd később megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is.
1950-ben hetvenedik születésnapja alkalmával Riesz Frigyessel együtt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatja. 1959-ben halt meg Budapesten. A középiskolásoknak szóló tanulmányokban róla inkább csak azt szokták említeni, hogy 1897-ben a Mathematikai és Physikai Társulat negyedik országos tanulóversenyén (a mai Kürschák József verseny elődjén) ötletes megoldásaival a második díjat nyerte.
 
 

Fejér Lipót írásos hagyatéka révén egy kissé előbbre tudjuk helyezni matematikai érdeklődése kibontakozásának időpontját. Érettségije előtt egyik rokonához a következőket írta: A ,,Journal des Mathématiques Élementaires''-be állandóan dolgozom. Már én magam is tűzök ott ki feladatokat, amelyeket azután a francia ifjak oldanak meg.
Egyik francia nyelvű kézirata őriz is négy általa 1897-ben kitűzött feladatot. Ezek szó szerinti fordítását közöljük most, hogy megoldásukon olvasóink gondolkozhassanak.
 

1. Tekintsünk egy O középpontú kört és egy ABC háromszöget, amelynek oldalai érintik a kört. Keresendő az ABC háromszög köré írt kör középpontjának geometriai helye, ha tudjuk, hogy az OA⋅OB⋅OC szorzat konstans.
 

2. Megszerkesztendő az ABC háromszög, ha adott az AB és az AC oldal, továbbá tudjuk, hogy az A szög két szögfelezője egyenlő (t. i. a belső és külső).
 

3. Tekintsük az egyenlő oldalú ABC háromszöget. Keresendő a háromszög síkjában lévő P pont geometriai helye az alábbi két esetben:

PA=PB+PC(I.)PA2=PB2-PC2.(II.)



4. Adott az e egyenes és az M, N és S három pont. Megszerkesztendő az az ABC háromszög, amelynek BC oldala az e egyenesen van, AB és AC oldala átmegy az M, illetve az N ponton, továbbá súlypontja S.
 

RIESZ FRIGYES (1880‐1956)

 
Riesz Frigyes 1880. január 22-én, Győrött született. A középiskolát Győrben végezte, s az érettségi letétele után 1897-ben a zürichi műegyetemre iratkozott be. A tudományos hivatás utáni hajlama azonban győzedelmeskedett a biztosabb megélhetést nyújtó mérnöki pálya vonzóerején, és tanulmányait 1899-től a budapesti tudományegyetemen folytatta, majd egy évet töltött Göttingában. 1902-ben Budapesten avatták doktorrá.
 
 

Tanári oklevelének megszerzése után 1904-ben Lőcsén, majd 1908-tól Budapesten vállal középiskolai tanári állást. Eközben egyre nagyobb sikerrel kapcsolódik bele a valós függvénytan terén kevéssel előbb megindult kutatásokba s közli azóta klasszikussá vált eredményeit. Tudományos sikereinek elismeréseképpen 1912-ben a kolozsvári tudományegyetemen rendkívüli tanári, majd 1914-ben nyilvános rendes tanári kinevezést nyer, s 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja.
1920-tól Szegeden folytatja munkáját, ahol virágzó és nemzetközi elismerésnek örvendő matematikai centrumot alakít ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban rendes tagjává választja, s a szegedi tudományegyetem 1925-26-ban, majd 1945-ben, különösen nehéz körülmények között, a rektori tisztség betöltésével bízza meg.
Röviddel ezután meghívást kap a budapesti tudományegyetemre, ahol 1946-ban foglalja el tanszékét. 1945-ben neki ítélik oda a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját, 1949-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki, majd 1953-ban a Kossuth-nagydíjat nyeri el. A párizsi Tudományos Akadémia 1948-ban levelező tagjává választja, majd a müncheni Bajor Tudományos Akadémia és a lundi Svéd Királyi Fiziográfiai Társaság külső tagja lesz. 1946-ban a szegedi tudományegyetem díszdoktorrá avatja, majd 1950-ben, hetvenedik születésnapja alkalmából, ő lesz Fejér Lipóttal együtt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem újonnan alakult természettudományi karának egyik első díszdoktora. Ezt követi 1954-ben a párizsi Sorbonne díszdoktori címe.
Fokozatosan romló egészségi állapota ellenére egyetemi előadásait 1955 tavaszáig megtartotta. Életének utolsó hónapjaiban azonban kórházi ápolásra szorult, s hosszas szenvedés után 1956. február 28-án ragadta el a halál.
 


Az életrajzi adatokhoz felhasznált forrásmunkák:
Riesz Frigyes összegyűjtött munkái. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.
Sain Márton: Matematikatörténeti ABC. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974.
Szénássy Barna, Fejér Lipót írás hagyatékának feldolgozása közben szerzett ismeretei.