Cím: Megjegyzés az F.2194. feladat megoldásához
Szerző(k):  Csirmaz László 
Füzet: 1979/december, 205 - 209. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A 2194. feladatban azt kellett igazolni, hogy tetszőleges a,b,c valós számra az

f(x)=asinx+bsin2x+csin4x(1)
függvény értéke valamely x0 helyen legalább 12(|a|+|b|+|c|). A megoldás (lásd a novemberi számunk 125. oldalán) azt sugallja, hogy az 1/2 nem a lehető legjobb konstans, azaz van olyan λ>0,5 szám is, hogy
f(x0)λ(|a|+|b|+|c|)
is teljesül valamely x0-ra tetszőleges a,b,c mellett. Jelöljük λ0-lal az ilyen tulajdonságú λ-k maximumát. (Ez a maximum létezik.) A cikkben λ0 értékét fogjuk meghatározni.
Az (1) alatti f(x) periodikus függvény (2π biztosan periódusa), továbbá folytonos, ezért felveszi maximumát. A 2194. feladat állítása tehát ekvivalens azzal, hogy a
ga,b,c(x)=f(x)|a|+|b|+|c|=asinx+bsin2x+csin4x|a|+|b|+|c|(2)
függvény x szerinti maximuma legalább 0,5 tetszőleges a,b,c számra. (Az |a|+|b|+|c|=0 esetet, vagyis amikor a=b=c=0, most és a továbbiakban kizárjuk.) Jelöljük ga,b,c(x) maximumát, ami az előbbiek szerint létezik, és a, b és c-től függ, h(a,b,c)-vel. Ezekkel a jelölésekkel λ0 a legnagyobb olyan szám, amelyre
h(a,b,c)λ0
minden a,b,c-re, azaz más jelöléssel
λ0=infh(a,b,c).a,b,c
Igazak a következő állítások:
a)haλ>0tetszőleges szám, akkorh(λa,λb,λc)=h(a,b,c);b)h(a,b,c)=h(-a,-b,-c)=h(-a,b,c);c)h(a,b,c)>0,5877,sőt habésckülönböző előjelűek, akkorh(a,b,c)3/2.
 

Az a) állítás abból következik, hogy g(x) értéke nem változik, ha benne a,b,c helyébe rendre λa,λb,λc-t teszünk. b) igazolásához tegyük fel, hogy ga,b,c(x) maximumát x0-nál (is) felveszi, azaz
ga,b,c(x)ga,b,c(x0)=h(a,b,c)
tetszőleges x-re. Könnyen ellenőrizhető (2) alapján, hogy
g-a,-b,-c(x)=ga,b,c(-x)g-a,b,c(x)=ga,b,c(x-π),
így tetszőleges x-re
g-a,-b,-c(x)=ga,b,c(-x)ga,b,c(x0),
és egyenlőség áll x=-x0 esetén, ami igazolja a h(-a,-b,-c)=h(a,b,c) összefüggést. Hasonlóan
g-a,b,c(x)=ga,b,c(x-π)ga,b,c(x0),
és egyenlőség áll x=x0+π esetén, ami b) másik felét adja.
Az a) és b) állítások alapján h értékkészletének vizsgálatához elegendő az olyan a,b,c számhármasokra szorítkoznunk, amelyeknél |a|+|b|+|c|=1 és a0, b0. A továbbiakban ezt mindig feltesszük.
Ha b és c különböző előjelűek, akkor b) alapján feltehetjük, hogy a0, b>0, c<0 és ekkor
h(a,b,c)ga,b,c(π3)=a32+b32+c(-32)a+b-c=32,
ha pedig b és c egyező előjelűek, akkor a0, b0, c0 és
h(a,b,c)ga,b,c(π5)=asinπ5+bsin2π5+csin4π5a+b+csinπ5>0,5877,
hiszen
sinπ5=sin4π5=5-58éssin2π5=sinπ55+12>sinπ5.

Ezzel a 2194. feladat állításánál, miszerint λ00,5, többet is igazoltunk, nevezetesen azt, hogy λ0>0,5877.
Abból, hogy h(1,0,0)=h(0,1,0)=h(0,0,1)=1, azonnal következik λ01. Hogy λ0-ra egy kicsit jobb felső becslést kapjunk, tekintsük a
4sinx+2sin2x+sin4x(3)
függvényt. Állítjuk, hogy ennek értéke legfeljebb 6, azaz
h(47,27,17)67,amibőlλ067<32.
Valóban, ha egy x értékre sinx, sin2x és sin4x nem mind pozitív, (3) értéke legfeljebb 4+2=6. Ha pedig mind pozitív, akkor 2kπx2kπ+π4 valamilyen k egész számra, de ekkor sinx22, azaz (3) értéke nem több, mint 22+2+1<6, ahogyan állítottuk.
 

 
 
1. ábra
 

A c) állítás értelmében h(a,b,c)32 ha b és c különböző előjelű, most pedig azt kaptuk, hogy λ0<32. Ez azt jelenti ‐ az a) és b) állításokkal együtt ‐, hogy λ0 meghatározásához elegendő az a+b+c=1, a0, b0, c0 feltételeknek eleget tevő számhármasokat vizsgálni.
Térjünk vissza a (2) alatt definiált ga,b,c függvényhez, melynek alakja a fenti feltételek mellett
ga,b,c(x)=asinx+bsin2x+csin4x.(4)
Ennek a függvénynek a [0,2π) intervallumban (általában) 4 lokális maximuma van, és e négy helyen felvett érték maximuma adja meg h(a,b,c) értékét. Most ha a,b,c értékét folyamatosan változtatjuk, akkor a (4) függvény lokális maximumhelyei, valamint az ott felvett értékek is a,b,c-vel együtt folytonosan, sőt differenciálható módon változnak. Azonban egy furcsa jelenségnek is szemtanúi lehetünk: lokális maximumok keletkeznek és eltűnnek. Egy lokális maximum eltűnését szemlélteti az 1. ábra. Ahogyan a paraméterek változnak (esetünkben a, b és c), a maximumhely egyre közelebb kerül egy inflexiós ponthoz, majd mikor összeérnek, a maximum eltűnik. Így ha egy síkbeli koordináta-rendszer (a,b) koordinátájú pontja fölé a térben a ga,b,1-a-b(x) függvény lokális maximumainak értékeit felrajzoljuk, ,,sima'' felületeket kapunk. A felületek metszik is egymást, ilyenkor g(x) függvénynek két vagy több egyforma értékű lokális maximuma van. Az abszolút maximumot mindig a legfelső pont képviseli, így ezek a pontok, azaz h(a,b,1-a-b) értékei olyan felületet alkotnak, amely törésvonalak mentén összekapcsolt ,,sima'' felületdarabokból áll.
 

Ez a meggondolás mutatja, hogy a H(a,b)=h(a,b,1-a-b) kétváltozós függvény folytonos, de nem minden pontban deriválható (éppen a törésvonalak mentén nem). S mivel folytonos függvény korlátos zárt tartományon felveszi minimumát, azért
λ0=minH(a,b).=a0,b0=a+b=1

 
 
2. ábra
 

Így feladatunk H(a,b) minimumának meghatározása. Ezt a felületet mutatja a 2. ábra. A felső háromszöglap (amire az a és b értékeit mutató számok is kerültek) 1 magasságban van. Látható, hogy két sima felület kapcsolódik egymáshoz a szaggatottal jelölt törésvonal mentén. Azonban azokra az értékekre, amelyeknél (a+b) 1-hez közel van, a két felületrész egymásba simul, a törésvonal eltűnik.
 
 
3. ábra
 

Ebben a pontban a felületnek ún. szingularitása van, a felület tulajdonságai hirtelen, ugrásszerűen megváltoznak. A felületek viselkedését ilyen szinguláris pont környezetében a katasztrófaelmélet vizsgálja. Ha nemcsak az abszolút maximumot, hanem az összes lokális szélsőértéket is berajzoljuk az ábrába, a szinguláris pont környezete (kicsit más nézőpontból) a 3. ábrán láthatóhoz hasonló. A törésvonalat itt is vastag szaggatott vonallal húztuk ki. A felülettípus neve: fecskefarok.
 
 
4. ábra

 

 
5. ábra
 

A 4. ábrán az x-tengelyen a értékeit mértük fel, az y-tengelyen pedig rögzített a mellett a 0b1-a értékekre H(a,b) minimumát (azaz a 2. ábra b tengellyel párhuzamos szintvonalain a legalacsonyabban fekvő pont magasságát). A 0,5-nél levő töréspont azt jelzi, hogy ez a minimumhely a sima felületről átkerült a törésvonalra. Hasonlóan az 5. ábrán rögzített b mellett készítettük el a minimumot. Az ábrákról leolvasható, hogy λ0,65 és ezt az értéket az a00,6, b00,2 értékeknél veszi fel. Pontosabb számítások azt mutatják, hogy λ0=0,659420, a0=0,6040, b0=0,1966. Az ezekhez az értékekhez tartozó g(x) függvény képét láthatjuk a 6. ábra.
 

 
6. ábra