Cím: A sivatag törvénye, vagy: ne bántsd a hazugot
Szerző(k):  Futó Péter 
Füzet: 1979/szeptember, 12. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A karaván fáradtan, szomjasan vonult a sivatagban. Egyszerre csak kétfelé ágazott az út. Ali, a tevehajcsárok vezetője szomorúan vallotta be társainak, hogy nem tudja, merre kell továbbmenniük. Ekkor ‐ ki tudja, honnan ‐ három férfi és egy leány termett előttük. A leány így szólt:

 

"Fatime vagyok, bemutatom a fivéreimet: Me, He és Med. Ugye szeretnétek tudni, hogy jobbra vagy balra van-e az oázis? Boldogan megmondanám, de csak a bátyáim ismerik ezt a vidéket. Legjobb lesz, ha tőlük kérdezitek meg. Csak arra vigyázzatok, hogy az egyik fivérem mindig, egy másik pedig gyakran hazudik. A harmadik bátyám csak igazat szól, érte tűzbe tenném a kezemet. Hogy ki a hazug, ki a következetlen és ki az igazmondó testvér, azt most nem árulhatom el. Két kérdést tehettek fel, és mindkettőnél ti döntitek el, hogy Me, He vagy Med feleljen."
 

Nagy úr a szomjúság: Ali megoldotta a feladatot. (Segítségül elárulunk annyit, hogy a második kérdést Ali olyannak tette föl, akiről már tudta: vagy következetesen igazat mond, vagy következetesen hazudik.)
 

A testvérek elkísérték a karavánt az oázisig, ahol Ali nagyon összebarátkozott Fatimével. Egy meghitt pillanatban a leány kikottyantotta a családi titok egy részét: a három fivér közül az a hazug, aki a második kérdésre felelt. "Allahra! ‐ gondolta Ali ‐ ez a gonosz ember egész életében mindenkit becsapott. Ha rajta múlik, a halálba küldött volna bennünket. Megérdemli, hogy kést döfjek a borbái közé." Mikor leszállt az éj, így is tett a sivatag szigorú, de igazságos törvénye szerint.
 

Másnap azonban kiderült, hogy mégsem kellett volna megölnie a hazug testvért. Az történt, hogy az oázis után ismét ketté vált az út, és Ali most már végképp nem ismerte ki magát. Az életben maradt két fivér hajlandó volt nagylelkűen fátylat borítani a múltra, és közölték, hogy ismét szívesen elárulják a helyes útirányt, természetesen a régi feltételek mellett.
 

De Ali talán még ma is az oázisban elmélkedik a sivatag és a logika törvényeiről. (Legalább hány kérdést kellett volna az életben maradt két fivérhez intézni, hogy a karaván biztosan a jó úton menjen tovább?)