Cím: Péter Rózsa (1905-1977) (Nekrológ)
Szerző(k):  Urbán János 
Füzet: 1977/április, 145. oldal  PDF file
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

|Péter Rózsa  |1905‐1977

 

Február 2-án, 72 éves korában hosszú, súlyos betegség után elhunyt Péter Rózsa Kossuth‐díjas és állami díjas matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanára, a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke. Rövid idő alatt ez már a harmadik tragikus vesztesége a magyar matematikus társadalomnak.
Nehéz feladat néhány rövid sorban képet adni Péter Rózsa sok irányú munkásságáról, szuggesztív egyéniségéről, a minden igaz ügyért szenvedélyesen harcoló emberről.
Már egyetemi hallgató korában önálló eredményeket ért el a számelméletben. A tökéletes számok ‐ azok a természetes számok, amelyek előállíthatók a náluk kisebb, pozitív osztóinak összegeként már az ókori matematikusok érdeklődését felkeltették. Egy, a tökéletes számokra vonatkozó érdekes tétel egyszerű, elemi bizonyítását adta meg Péter Rózsa még egyetemi hallgató korában. Érdeklődése később a matematikai logika felé fordult. A természetes számokon rekurzióval definiált függvények, az ún. rekurzív függvények elméletének egyik megalapozója, a témáról írt könyve négy nyelven jelent meg és többek között moszkvai, leningrádi kutatók ismerkedtek a témakörrel az ő kitűnő könyvéből.
Szívvel‐lélekkel szeretett tanítani. A matematika iránti szeretet, a gondolkodás, a felfedezés örömét osztotta meg tanítványaival. Tanított általános iskolás korú gyermekeket, főiskolásokat, egyetemi hallgatókat. 1949-ben megjelent, Gallai Tiborral közösen írt gimnáziumi tankönyve új, friss levegőt hozott az ebben az időben eléggé elmaradt magyar középiskolai matematikaoktatásba. A könyv azóta is mintául szolgál arra, milyen szellemben kell egy matematika tankönyvet megírni. Élete utolsó percéig fáradhatatlanul dolgozott a matematikatanítás korszerűsítésén, az új módszerek elterjesztésén.
Azt vallotta és műveivel, előadásaival hirdette, hogy a matematika egységes, szerves része az egyetemes emberi kultúrának. ,,Játék a végtelennel'' című ‐ világsikert aratott, 14 nyelven megjelent könyve ragyogó bizonyítéka ennek. A kívülálló számára megmutatja benne a matematika csodálatos formagazdagságát, teremtő szépségét és emberi arcát.
Széles látókörű, az élet apró, örömeit élvező, sokoldalú ember volt. Szenvedélyesen tudott vitatkozni filmekről, pedagógiai kérdésekről, ételreceptekről. Szerette a természetet, legkedvesebb évszaka az ősz volt. Ismerősei, barátai, tanítványai mindig számíthattak Rózsi néni önzetlen segítségére, tanácsaira.
Legfőbb szenvedélyéről, a matematikáról így írt egyik cikkében: ,,Szenvedélyemről, a matematikai kutatásról vallottam és arról, ami ezt szítja: a bennem élő, életemet szépítő, matematikai vizsgálódásaimat is színező képekről, hangokról, játékos örömökről.''
 

 Urbán János