Cím: Ünnepi szavak hétköznapi dolgainkról
Szerző(k):  Bakos Tibor ,  Tolnai Jenő 
Füzet: 1975/március, 98 - 101. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A felszabadulás 30. évfordulójára érte el lapunk új sorozatának kötetsorszáma az 50-et. E kettős jubileum alkalmával áttekintjük, hogyan fejlődött ki a lap a felszabadulás adta lehetőségek között, hogyan tapasztaljuk a szocializmust építő államunk támogatását.
Illő megemlékeznünk jubileumunk alkalmából folyóiratunk elődeiről is; példájuk nélkül még nehezebb lett volna kialakítani lapunk mai profilját. Első sorozatunkat Arany Dániel győri főreálisk. tanár alapította, 1894. januártól jelent meg (mutatványszám 1893. december, akkoriban ez is szokás volt). Az idő tájt egész Európában csupán két, tanulóknak szánt matematikai folyóiratról tudunk. (Ugyancsak 1894-től kezdve tartotta őszönként tanulóversenyeit az akkori Mathematikai és Physikai Társulat is.) 1896. januártól Rátz László budapesti főgimnáziumi tanár vette át a lapot, társszerkesztője ‐ 1907-től, egyidejű igazgatói működése folytán ‐ Antal Márk felső kereskedelmi iskolai tanár. A szerkesztő egyúttal kiadó is volt, vagyis ‐ a mai olvasó számára megmagyarázva ‐ egyféle ,,magánvállalkozása'' volt a kiadvány, persze többszöri ráfizetésekkel. (Régebben ez szinte természetes volt, több külföldi folyóirat a címében is sokáig viselte alapító ,,tulajdonosának'' nevét.) Talán ez is magyarázza, hogy az I. világháború kitörésével a lap azonnal megszűnt.
Ebben a 21 évfolyamban évente 200‐250 oldalon jelent meg a lap, előfizetési ára 6 Korona volt. Évi átlagban kb. 110 feladatot tűzött ki, valamint 90 gyakorlatot és 20 ábrázoló geometriai feladatot, az utóbbi két kategóriát a VII. évfolyamtól kezdve. (Az ábrázoló geometriai feladatok megoldását ritkán kísérte ábra, többnyire a szerkesztés térbeli elgondolását írták le.) Közölt a lap időnként fizikai feladatokat, sőt cikkeket is. Gyakran közölt érettségi írásbeli feladategyütteseket ‐ ugyanis akkoriban minden osztálynak külön ilyen tételsorai voltak, a tanár több javaslata közül a főigazgató jelölte ki a kidolgozandót. Az ilyen feladatok közt gyakoriak voltak a járadék- és törlesztési feladatok, hosszabb távú pénzügyi számításaikkal mintegy a gyakorlati matematika csúcsát jelentve.
Az első tíz évfolyam érdekes feladataiból kétkötetes gyakorlókönyvet is szerkesztett Rátz László (Franklin Társulat kiadása, Budapest, 1904), ennek átdolgozása, valamint az 1904‐1914. évfolyamok további érdekesebb feladataiból készült hasonló válogatás jelent meg az Érdekes Matematikai Gyakorló Feladatok-sorozatban (Tankönyvkiadó, 1968-tól). Egy részük a Faragó László által szerkesztett Matematikai Szakköri Feladatgyűjteményben is újra napvilágot látott.
Már lezáródott, történelmi tényként elmondható, hogy Rátz lapja számos feladat-megoldójának neve ma már ott ragyog a magyar és a világ matematika és fizika történetkönyvének lapjain: Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Riesz Marcell, Zemplén Győző, Pólya György, Szegő Gábor, Kőnig Dénes, Haar Alfréd, Fekete Mihály, Szűcs Adolf, Radó Tibor, Veress Pál...
Rátz László működésének méltatása ‐ halálhírével kapcsolatban (1930) ‐ a következő sorozat VII. évfolyamában olvasható (69, oldal).

 

*
 

A két világháború között Faragó Andor budapesti gimnáziumi tanár, címzetes igazgató szerkesztésében és kiadásában jelent meg a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, 1925. februártól 1939. júniusig; ekkor megvonták lapkiadási engedélyét. Ez a 15 évfolyam az előző sorozat kialakult hagyományait követte, külön rovat foglalkozott az ábrázoló geometriával. (Tudni kell ehhez, hogy ez külön tantárgy volt, csak a reáliskolákban tanították.) E rovat vezetője dr. Kresznerics Károly volt, 1931-től Vigassy Lajos, aki mostani szerkesztő bizottságunknak is 15 éven át tagja volt.
Évről évre közölte a lap azoknak az országos jellegű versenyeknek az eredményét, amelyeket a budapesti-tankerület 1923-tól évente májusban rendezett. Iskolánként és tantárgyanként 1‐1 érettségi előtt álló tanuló vehetett részt ezeken, egy iskolából több jelentkező esetén háziversenyen választották ki az indulót. Matematikából 30‐35, fizikából 20‐30 volt a létszám; egyes években ábrázoló geometriai versenyről is olvashatunk, az utóbbiakon csak 3 helyezettet rangsoroltak, az előbbieken 3‐3 versenyzőt díjaztak, és további 3‐3 versenyző dicséretben részesült. Szórványosan más tankerületben, városban is volt verseny.
Faragó Andor indította el a szorgalmas megoldók évi arcképes tablóját, mint egyféle jutalmazást. Iskolabarátoktól és más mecénásoktól kapott adományokból kisebb jutalmakat adhatott, pályázatokat is írt ki, a pályázók száma 5‐10 között volt.
A lappal párhuzamosan indított könyvsorozatában 2 mű jelent meg: Nagy Józseftől Kiváló matematikusok és fizikusok címmel életrajzok, ismertetések (Faragó és Nagy közös kiadása), továbbá Kürschák Józsefnek Matematikai Versenytételek c. gyűjteménye az (akkori nevén) Báró Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat ugyancsak Eötvösről nevezett tanulóversenyeiről 1894-től 1928-ig. Ezt a kiadványt a minisztérium is támogatta. Azóta Hajós György, Neukomm Gyula és Surányi János átdolgozásában már 3. kiadása jelent meg, az utóbbi szerzők pedig II. résszel egészítették ki a munkát az 1963-ig lefolyt versenyek anyagával (2. kiadás, 1965).
Ebben a sorozatban a lap terjedelme évi 250‐300 oldal volt, előfizetési díja évi 8 Pengő.
 

*
 

Lapunk, valamint a kor matematikai történetéről bővebben olvashat az érdeklődő Obláth Richárdnak új sorozatunkban megjelent cikkeiben (lásd cikkeink jegyzékét).
 

*
 

A fasizmus okozta rombolás látványa számos, a diáknak minél többet nyújtani kívánó tanár önfeláldozását indította kezdeményezésre. Így már az 1946‐47. tanév folyamán Szegedről dr. Soós Paula leánygimnáziumi tanár 5 alkalommal küldött szét stencilezett feladatíveket a régebbi ,,Középiskolai Matematikai Lapok pótlására és egy matematikai tanulmányi verseny előkészítésére''. Mindjárt az első ,,számra'' 20 iskolából érkeztek megoldások legalább 50 együttérző tanár tanítványaitól, a júniusi versenyen pedig 14 városban 193-an indultak. E lapokat csak később neveztük el Szegedi Feladatíveknek ‐ eredetileg ugyanis nevük sem volt ‐, összterjedelmük 15 db 20×30-as lap, az első 1 lap ára 30 fillér volt, az utolsó, ötlapos ,,füzeté'' 1 Ft. Ezeket tekintjük lapunk most folyó sorozata csírájának, feladataink sorszáma azoknak folytatása.
Tegyük hozzá: abban az infláció utáni, de még mindig ,,feketepiacos'' gondolkodású világban mindez legnagyobbrészt a szervezők, közreműködők költségére ment. A megoldók körülményeit, hangulatát is próbáljuk érzékeltetni két ‐ de nem ritka ‐ véglettel: érkeztek megoldások papírszalvéta-szerű papírdarabokon, mások ,,miniszterpapíron'' készült, majd selejtezett iratok hátára írva próbálták adni a legjobbat. Mindez még az ország újjáépítése 3-éves tervének megkezdése előtt történt.
1947. november 1-i keltezéssel adta ki ‐ immár nyomtatásban ‐ lapunk I. kötetének 1‐2. számát Soós Paula és Surányi János. A munkának a szép oldala a matematika terjesztése, az olvasók előbbrevitele volt, a fájdalmasabb a költségekről való gondoskodás. A 3. (dec.) számtól kezdve támogatja a lapot az 1947 nyarán ‐ ugyancsak Szegeden újjáalakult Bolyai János Matematikai Társulat. A 4. (febr.) számtól a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége lett lapunk kiadója, azonban a 7‐8. szám (1948. szept.) után így is elakad. Csak néhány alkalmi cikk pótolgatja itt-ott. Legközelebb 1950. februárban jelentkezik a lap Surányi János szerkesztésében Budapestről mint a Tudományos Folyóiratkiadó N. V., majd a Közoktatásügyi Kiadóvállalat kiadványa, 1951. decemberig II. és III. évfolyamként 10 számban, tankönyv nagyságban, 300‐250 oldal terjedelemben. Ez idő óta a közületi kiadás folytán a szerkesztőnek csak a költségvetési keret betartásáról kell gondoskodnia, de a gyors átalakulások között még ez is nehéz, napról napra új megoldást kívánó feladat.
Ez a hányatottság, akadozás a gyors javulás folytán mégis aránylag hamar megszűnt, körülményeink állandósultak. 1952. februártól folyóiratunk a Közoktatásügyi Minisztérium és a Társulat lapja, (főhivatású) felelős szerkesztője Neukomm Gyula. Innen ismét ‐ máig is ‐ kötet egységekbe tagolódik a lap, a naptári évhez is, a tanévhez is igazodva, januárral és szeptemberrel indul egy-egy kötet. Az V. kötettől a jelenlegi nagyságban jelenik meg lapunk, kötetenként 160 oldal, a XIX. kötettől a Fizika Rovattal járó bővítés címén 200, majd 240 oldal ‐ tehát évi 480 oldal terjedelemben. 1953-tól ‐ a hagyományok felújításával ‐ a szorgalmas feladatmegoldókról arcképes tablót mellékelhetünk évente. A felsőbb állami szervek intézkedésére 1952. szeptembertől 1962. decemberig a Tankönyvkiadó Vállalat, tovább 1965. decemberig a Lapkiadó Vállalat intézte a lap anyagi ügyeit, azóta az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. A hozzáértők számára bizonyára ezek az adatok is sokat mondanak: évi előfizetési díj 1950-től 24 Ft ‐ közben egy ideig csak 20 Ft ‐, a fizikával járt 50 %-os terjedelemnöveléssel 36 Ft, és ma is csak 40 Ft. Egy 4 Ft-os szám mai önköltségi ára 10 Ft fölött van, a differencia állami támogatásból származik.
Neukomm Gyula működésének méltatása ‐ 1957 őszén bekövetkezett halála után ‐ XV. kötetünk 129. oldalán olvasható. Munkáját Lukács Ottó vette át, aki addig is rendszeresen segítségére volt; az érkezett dolgozatok feldolgozását máig is ő irányítja. Felelős szerkesztő 1958. augusztustól Bakos Tibor, 1974. júliustól Fried Ervinné, a Fizika Rovat szerkesztője 1959. szeptembertől Kunfalvi Rezső.
A szerkesztőket szerkesztő bizottság támogatja, ennek vezetője 1952‐1971. között Surányi János, 1972-től Tusnády Gábor; 1958 óta ma is működő tagja Tolnai Jenő, aki már 1905-ben megoldója volt lapunk első sorozatának. A Fizika Rovat külön szerkesztőbizottságát kezdettől Bodó Zalán vezeti, kezdettől működő tagjai Vermes Miklós és Holics László.
 

*
 

Szóljunk most valamit az időponthoz alig vagy egyáltalán nem rögzíthető változásokról. Egyik legfőbbnek tartjuk új társadalmunknak a matematikához való viszonyulásában megindult kedvező változást. Mérjük ezt talán azon, hogy ma már kissé ritkább az efféle dicsekvés: ,,egy szót sem értek belőle''. Ez a változás még a számítógépek megjelenése előtt indult meg, a művelődés iránti igény ugrásszerű növekedésével az igazi tudás tekintélye is nő. Az oktatásban is a felszabadulás óta kap egyre nagyobb hangsúlyt a megértés alapján való tanulás.
Túlzás nélkül mondhatjuk: óriási növekedés állt be a matematikával, fizikával, műszaki tudományokkal foglalkozó, ezeket felhasználó írások számában, a népszerűsítőktől kezdve a legmagasabb szintű munkákig, mind a magyar szerzőktől származó eredeti művek, mind a fordítások közt ‐ másrészt folyóiratokban. Ilyenek a Középiskolai Szakköri Füzetek is. Mindez nem egy feladatmegoldónk olvasottságában, körültekintésében, igényességében is megmutatkozik.
Megnőtt a társadalomnak és a tudományoknak a matematikával szemben támasztott igénye. Itt mutatunk mindjárt rá a matematikának az egyetemi felvételi vizsgákon kapott szerepére. Ez mutatkozik meg a tantervekben, ez hozta létre az iskolák szakköreit, később a szakosított osztályokat, a tanulmányi versenyek kiszélesítését. Jöttek létre iskolán kívüli szakkörök is. A Bolyai Társulat ifjúsági előadásokat rendez, támogatja az 1954-ben alakult Ifjúsági Matematikai Kört. Ennek patrónusa dr. Molnár József, majd dr. Reiman István.
Nem soroljuk tovább. Mindezek egyfelől nehezítik munkánkat, legterjedelmesebb része, a kitűzendő új feladatok összeválogatása terén, hiszen igyekszünk kerülni az ismétléseket ‐ másrészt új lehetőségeket is nyitnak. Segít a külföldön, hasonló tényezők hatására létrejött, hozzánk többé-kevésbé hasonló folyóiratok szemmeltartása is. Kívánatos volna, ha ‐ például a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiák révén ‐ az ilyen folyóiratok közelebbi kapcsolatba kerülnének egymással.
A tanulók előismereteinek spektruma egyre szélesedik, ehhez próbáltunk igazodni 37. kötetünktől kezdve ún. ,,pontversenyen kívüli'' problémák kitűzésével. Magukat a pontversenyeket viszont szinte megkövetelte a közhangulat, a versenyszellem; az ezen belüli feladatokkal ritkábban lépünk túl a tantervi anyagon, akkor is csak kisebb mértékben. A PVK-problémákkal azonban még most is keressük a sokfelé vívő helyes utakat. Néha úgy látszik, hogy ez a kategória inkább csak a Budapesttől távolabb élő, kevesebb közvetlen személyes kapcsolathoz jutó, matematikailag öntevékenyebb olvasóinkat segíti.
1962. végéig az Akadémia Nyomda állította elő lapunkat, ott 75‐80 nap volt az ún. átfutási idő, amíg a kéziratból kinyomott lap lesz. Ez azóta, újabban az Egyetemi Nyomdánál mintegy 50 nap. Persze ez is sok várást jelent a fiatal megoldónak, amikor a dolgozatoknak még a szortírozásához is 1 hét kell nagy számuk miatt, kb. 1 hónap az elbírálás, 1 hónap a kéziratelőkészítés, leghamarabb az ötödik számban követheti a kitűzést a megoldás.
Gondunk a lap terjedelme is. Több a mondanivaló, mint a rendelkezésre álló papírmennyiség. Bár valamicskével több a papírunk a korábbi sorozatokéhoz képest, mégis kevesebb feladatot tűzünk ki, mert kissé részletesebben igyekszünk megindokolni a megoldási gondolatsor elindítását, lépéseit. Egyáltalán, a kor és olvasóink igényességét szem előtt tartva, sablonos feladatokból kevesebbet tűzünk ki.
A papír terén némi segítséget kaptunk a Tankönyvkiadótól egyik, mintegy 15 éven át természetesen vállalt feladatunk ellátásában, az évi tanulmányi versenyek megoldásainak közlésében. Ugyanis 1967 óta, amióta a versenyek egyre jobban szélesednek, egy vagy két év összes tavaszi versenyéről évkönyvet ad ki a Tankönyvkiadó.
Hazánkban a matematikai versenyek igen nagy múltra tekintenek vissza. Az első matematikai tanulóversenyt 1894-ben szervezték. Az első versenyt az abban az évben érettségizett fiatalok számára tartották. Célja az volt, hogy felkutassa a fiatal tehetségeket. A feladatok megoldása nem annyira tárgyi tudást igényelt, mint inkább ötletességet, kifogástalan szigorú bizonyítást, világos, szabatos fogalmazást.
A felszabadulás után 1947-ben megalakult Bolyai János Matematikai Társulat a versenyeket ismét felújította, és 1949 óta minden évben megrendezik ,,Kürschák József matematikai tanulóverseny'' néven. A középiskolás diákok részére külön verseny indult 1947-ben. Ez először Bolyai János nevét viselte, 1951-től két versenyre bomlott. Az első és második osztályosok versenyét Arany Dánielről nevezték el.
A III‐IV. osztályosok versenye 1952‐1956-ig Rákosi Mátyás nevét viselte, 1957-től ,,Országos Középiskolai Matematikai Tanulóverseny'' (OKTV) néven szerepel.
1951 óta mindkét verseny kétfordulós. Az Arany Dániel matematikai versenyben 1954 óta külön feladatsort kapnak a kezdők (legfeljebb I. osztályosok) és a haladók (legfeljebb II. osztályosok). 1964-től kezdve külön feladattal vettek részt a versenyen a speciális matematikai osztályok, majd a matematika‐fizika tagozatos osztályok is.
Az első Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (NMDO) 1959-ben került először megrendezésre. A versenyen minden induló ország 8‐8 fős csapattal vesz részt. Hazánk versenyzői az első olimpiától kezdve igen szép eredményeket értek el. (Az OKTV és NMDO versenyekről, a feladatok megoldásáról részletesen olvashatnak ,,Molnár Emil: Matematikai versenyfeladatok gyűjteménye 1947‐1960'' c., most megjelent könyvében. Tankönyvkiadó 1974.)
A lapban az első számtól kezdve jelentek meg megoldás céljából feladatok. Először 20 feladatot tűzött ki szerkesztőség, a kiváló megoldásokat a megoldók nevével együtt közölte. 1952 februárjában a szerkesztőség pontversenyt indított azért, hogy az egészséges versenyszellem kialakításával növelje a feladatmegoldók számát. Ekkor a kitűzésben 12‐12 feladat szerepelt külön az I‐II. és a III‐IV. osztályosok számára. Az első pontverseny eredményjelentésében 155 megoldó nevét olvashatjuk.
A lap azóta is meghirdeti minden évben a pontversenyt. A 49. évfolyamban a 25. pontversenyt írtuk ki.
A kitűzött feladatok közt 6 gyakorlat és 6 feladat szerepel. A jelenlegi benevezettek száma mintegy 1500 fő. A pontverseny eredményekről szóló jelentéseket mindig a novemberi számban olvashatjuk.
A pontversenyeken való részvétel mindig jó gyakorlás volt az évenként megrendezett versenyekhez. A versenyek nyertesei között szép számmal olvashatunk olyanokat, akik a lap pontversenyében is élenjárók voltak.