A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Több mint félszázada a fizikai mérések fokozódó pontossága arra a felfedezésre vezetett, hogy nagy sebességek esetében a hosszúság és időtartam mérése a sebességtől függő eredményt ad. Az ide tartozó tapasztalatokat a relativitáselmélet foglalta össze. Állításai azért szokatlanok a számunkra, mert ilyen nagy sebességekkel nem találkozunk mindennapi életünkben, hacsak atomfizikai berendezésekkel nem dolgozunk. Az eltérések ugyanis csak a fénysebesség közelében válnak nagyokká, például az eltérés a fénysebesség egyharmadánál -os, kétharmadánál -os. Most alkalmas ábrákkal szeretnénk a tájékozódást megkönnyíteni. A mechanikában grafikonokkal szokták kísérni a mozgások leírását. Az úttörvény grafikonja az utat tünteti fel mint az idő függvényét, például az egyenletes mozgás úttörvényét egyenes, a szabadesését parabola ábrázolja stb. Ebben a cikkben mindvégig csak egyenesben végbemenő mozgásokról lesz szó, így grafikonjaink elférnek a papír síkjában. Az időtengelyt másodpercek szerint, az út tengelyét -es darabok szerint osztjuk be. Ez azzal a könnyebbséggel jár, hogy a mozgás egyenesében haladó fénysugár mozgását -ban emelkedő egyenes tünteti lel. Az 1. ábrán a test az origóban nyugszik, úttörvényének grafikonja a vízszintes időtengelyben fekvő egyenes.
1. ábra Ha ez a test -kor pillanatnyi fényjelet bocsát ki, akkor ennek előrehaladását az pontozott egyenes ábrázolja. A fényjel a mozgás egyenesében másodpercenként -rel jut előbbre, a függőleges út-tengelyben. A s-kor kibocsátott fényjel előrehaladását egyenes mutatja. Egyenesünkben, a függőleges út-tengelyben mozogjon egy űrhajó sebességgel. Megtett útját a 2. ábra vastag vonala szemlélteti.
2. ábra Ezen az űrhajón -kor, amikor az úrhajó a kiindulási helytől -re van, egy-egy fényjelet indítanak el a mozgás egyenesében előre és hátra. Ezeket mutatják az és egyenesek. Itt azonban valamit meg kell beszélnünk. Nem adódik hozzá a fénysebességhez az űrhajó sebessége, mintha nekifutással induló távolugróról volna szó? Nem. Ha egy madár sebesen repül el egy tó vize fölött és közben egy pillanatra érinti a víz szintjét szárnyával, akkor a víz szintjén épp úgy köralakban futnak szét a hullámok, mintha nyugvó csónakról háborították volna meg a vízfelszín egyensúlyát. (A régiek ezt úgy képzelték el, hogy az 1. ábra nyugvó megfigyelője egy éter nevű hipotetikus közegben nyugszik, és a mozgó űrhajós lámpagyújtogatása a repülő madárhoz hasonlóan zavarja meg az egyensúlyt.) Ezért van az, hogy a 2. ábra pontozott egyeneseit is -os hajlásszögekkel rajzoltuk. (Gondoljuk ki, milyen módon rajzolták fel őseink az 1. és 2. ábra pontozott egyeneseit, ha elképzelésük szerint az űrhajós magával vitte volna a mesebeli étert mint felhőt.) Most két űrhajóssal folytatjuk. Az egyik az egyenes egyik pontján (origó) nyugalomban marad, a másik -kor sebességgel indul egyenesünk mentén (3. ábra).
3. ábra Mindketten egy különös baktériumfajtával kísérleteznek és kísérleteiket -kor kezdték meg. A nyugvó űrhajós azt észlelte, hogy -kor a baktérium osztódott és ezt a tényt közölni akarja társával azáltal, hogy megbeszélés szerint utána küld egy fényjelet , amely a mozgó űrhajóst -kor, távolságban éri utól. De a második űrhajós kísérlete is sikeres volt, az ő baktériuma is osztódott -kor. Ő hátrafelé küld haza egy fényjelet a másikhoz, amely -kor érkezik a nyugvó űrhajóshoz. Gondoljuk át jól a 3. ábrán vázolt jelenség lényegét. Mind a két űrhajósnál elmúltával történt valami, de az egyszerre elindított fényjelek közül az egyik -kor, a másik -kor érkezett meg. Ha ez valóban így van a természetben, akkor az érkezési időpontok alapján meg lehet tudni, melyik űrhajós van nyugalomban és melyik mozog, ahhoz a bizonyos éterhez, fényterjedési közeghez képest. (Ha a második űrhajóshoz volna ragasztva az éter-közeg, a kísérlet az előbbinek a visszáját produkálná.) éven keresztül már száznál is több kísérletet végeztek, hogy a kölcsönösen oda-vissza küldött fényjelek viselkedésének eltéréséből megállapítsák Földünk mozgását a feltételezett éterhez képest. Valamennyi igen pontos kísérlet teljesen negatív volt, kiderült, hogy a feltételezett éter nem létezik. Alapvető természeti törvényként vált ismertté, hagy a két űrhajós egyenrangú, semmiféle megfigyeléssel sem lehet őket megkülönböztetni. Ha ugyanarról a baktériumfajról van szó, amely mindegyiknél idő múlva osztódik, akkor ennek fényjele, híre a másikhoz idő múlva érkezik, akár az egyik küldi a hírt a másikhoz, vagy fordítva. De mit szól ehhez a 3. ábra precíz rajza? Szerinte ez lehetetlen. Einstein találta meg a nagyszerű és érdekes magyarázatot -ben: a két űrhajós időskálája eltérő, ugyanahhoz az eseményhez más időadat tartozik mindegyik űrhajósnál. De milyen? Ezt általánosságban vezetjük le a 4. ábra jelöléseivel.
4. ábra Az egyik űrhajóst nyugvónak vesszük, út-diagramja a vízszintes tengely. Az elsőnél a baktériumosztódás pillanatban következett be, az ekkor kibocsátott fényjel rajza a pontozott egyenes, amely a másik űrhajóst az első órája szerint -kor éri el. A második, sebességű űrhajósnál történt osztódásról az első űrhajós azt állapítja meg, hogy szerinte pillanatban történt és a visszafelé küldött fényjel az első űrhajóst órája szerint -kor éri el. Mindegyik űrhajós számára időegység lehet a baktérium osztódási ideje. A teljes kölcsönösség, a relativitás törvénye szerint saját egységében mérve a hír érkezésének időadata mindegyiknél ugyanannyi: Azonkívül össze kell kapcsolnunk számításunkkal a két jelenséget. A találkozási feladatok számítási technikája szerint az első űrhajós fényjelének útja: a második űrhajós fényjelének útja: Ezt az egyenletrendszert kell megoldanunk , , -re. A második egyenlet rögtön megoldható -re: Eredményünket az első egyenletbe téve: Az így kapott -t a harmadik egyenletbe helyezve, rendezve: | |
Az időegységek összefüggésére kapjuk a jól ismert Lorentz-féle képletet: Ha és az első űrhajós időegysége , akkor a következő számszerű adatokat kapjuk. A baktérium osztódási ideje a második űrhajós számára is időegység, de ezt az időt az első űrhajós -nak észleli. Példánkban , . A saját úrhajójában mindegyik űrhajós a másikról érkező hírt a bacillus osztódási idejének kétszeresekor észleli. Megvan a teljes kölcsönösség. Egy érdekes alkalmazás. Legyen a két űrhajós ikertestvér. Az egyik otthon marad (5. ábra).
5. ábra A másik sebességű űrhajóra száll. Az otthon maradt testvér ideje szerint -kor, távolságban átugrik egy ugyanolyan sebesen visszafelé haladó rakétára. Az otthon maradt testvér -kor üdvözli a visszatért utast, aki az előzőek szerint mindegyik útrészleten -ot, összesen -ot élt át, így kevesebbet öregedett, mint itthon maradt testvére. Ez az ún. ikerparadoxon. A két testvér közötti objektíven kimutatható életkorkülönbség oka, hogy az egyik gyorsulást élt át, a másik nem. Az időtartamok között létrejövő eltérést, az ikerparadoxont -ben kísérletileg is megfigyelték. Egy-egy repülőgép keleti, illetve nyugati irányban , illetve óra alatt repülte körül a Földet. Mindegyik -mal működő atomórát vitt magával, egy atomórát pedig otthon hagytak. Az elméleti várakozásnak megfelelően az első óra másodperccel kevesebbet, a második másodperccel többet mutatott. A repülőgépek sebessége a Föld forgási sebességéhez hozzáadódott, illetve abból levonódott, hiszen az otthon hagyott óra is mozgott a Föld tengelyforgása következtében. Az 1091. számú feladat adatait is nagyon befolyásolja az időtartam sebességfüggése. mellett az hányados , tehát az út középső, évig tartó része az űrhajós saját ideje szerint csak év. |