Cím: Még egy gondolat az úszó testekről
Szerző(k):  Albert Péter 
Füzet: 1973/március, 140 - 141. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Archimedes ismerte fel és róla nevezték el azt a fizikai törvényt, amely az úszó testek merülésével és vízkiszorításával foglalkozik. Egyensúlyról van szó, az úszó test és a vele kölcsönös kapcsolatban levő folyadék egyensúlyáról. Kezünkben van a jelenségkört általánosan tárgyaló newtoni mechanika, amelyből kétféleképpen is megfogalmazható az egyensúly feltétele. Az egyik szerint :

iFi=0,
vagyis a testre ható erők vektori összege zérus. Megfogalmazható azonban az egyensúly egy ún. variációs elvvel is, amely esetünkben, vagyis konzervatív erőtér esetén igen egyszerű :
δWpot=0,
tehát a rendszer energiájának szélső értéke van. Stabilis esetben ez minimum lesz. Szándékosan írtam rendszert, mert itt a jelenségben részt vevő összes elem energiájának összegét kell minimummá tenni. Lássuk tehát az ábra alapján az elv érvényesítését.
 

 

A potenciális energiát arra az esetre vesszük nullának, amikor a test éppen érinti a folyadék felszínét.
Ha a testet l mélységre lenyomjuk, a vízszint Δs-sel emelkedik. A potenciális energia
Wpot=-lϱtqhg+(l2+Δs2)Δsϱf(Q-q)g.
ahol Q az edény, q a test keresztmetszete, h a test magassága, ϱt a test, ϱf a folyadék sűrűsége.
Mivel az edényben állandó a víz mennyisége :
Δs(Q-q)=lq.
Ezzel az energia szélsőértéke l függvényében :
dWdl=0,ϱtqh=lqϱf(1+qQ-q)=qϱf(l+Δs)
helyen lehet. Ekkor valóban van a függvénynek minimuma, hiszen
d2Wdt2>0.
Előbbi egyenletünk viszont ugyanazt mondja, mint az ismert Archimedes törvény. Látjuk azonban mindjárt a korlátait is, hisz Q=q esetben nincs értelme az összefüggésnek. Ezenkívül, ha az egyensúly beállta előtt feneket ér a tárgy, akkor az egész okoskodásunk hibás, hiszen most már az edény alja mint támasz részt vesz a rendszer működésében.
A legfontosabb, hogy lássuk, nem önmagában került egyensúlyi állapotba a test, hanem a folyadékot energiaváltoztatásra kényszerítve. Az energiatétel alkalmazásánál nem szabad megfeledkeznünk a vízfelszín emelkedéséről, azonban az sokszor előfordul, hogy a nagyon nagy (esetleg végtelen nagy) vízfelszín miatt Δs nagyon kicsi (nulla), de szorzatuk határértéke ekkor is véges !
 Albert Péter