Cím: A súrlódásról
Szerző(k):  Major János 
Füzet: 1972/szeptember, 34 - 38. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A testek mechanikai mozgását a Newton-törvények írják le. Newton II. tövénye szerint egy tömegpontra vagy merev testre

F=ma,
ahol m a vizsgált test tömege, a a tömegközéppont gyorsulása és F a testre ható külső erők eredője. Merev testekre még az
M=Θβ
egyenlet is felírható*, amely a II. törvény következménye. Itt Θ a merev test tehetetlenségi nyomatéka a súlyponton áthaladó (vagy a pillanatnyi) forgástengelyre vonatkoztatva, β a test szöggyorsulása és M a testre ható külső erők tömegközépponton áthaladó (vagy a pillanatnyi) forgástengelyre vonatkoztatott forgatónyomatékainak eredője. Ezekkel az egyenletekkel (mozgásegyenletekkel) a tömegpontok vagy merev testek mozgása leírható, csatolva hozzájuk a gyorsulások közötti összefüggéseket megadó kényszeregyenleteket. Természetesen ismernünk kell a testre ható különböző erőket. Leggyakrabban a két test közötti nyomóerő (nyomó- és súrlódási erő) fordul elő, az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat mutatjuk be néhány feladat megoldása közben.
A két merev test (a továbbiakban test) közötti kölcsönhatás, ha az érintkező felületek nagyon simák, a tapasztalat szerint merőleges a közös érintősíkra. Ha a felületek nem ideálisan simák, a kölcsönhatás iránya ettől a merőlegestől eltérhet. Ennek az eltérésnek a maximális szöge (αmax) a testek anyagi minőségétől, felületük simaságától függ; a táblázatokban a szög tangensét szokták megadni (μ=  tg  αmax). A testek közötti kölcsönhatás tehát olyan irányú, hogy a közös érintő síkra merőleges egyenessel bezárt szöge kisebb vagy egyenlő (αmax)-mal:
tg  αμ
(a tangens függvény monoton).
Ha az érintkező felületek egymáshoz képest mozognak (egymáson csúsznak), mindig az egyenlőség jele érvényes.*
A testek közötti kölcsönhatást két adattal jellemezhetjük: az erő nagyságával és irányával. Ezzel a két adattal ekvivalens az erő két merőleges összetevőjének megadása: a közös érintősíkra merőleges és a síkkal párhuzamos komponens (1. ábra).
 
 
1. ábra
 

Az utóbbi csak akkor lép fel, ha a felületek nem tökéletesen simák, neve súrlódási erő (S), a merőleges komponens neve nyomóerő vagy kényszererő (N). Az előbbi egyenlőtlenség tehát így írható:
tg  α=S/Nμ,azazSμN.
A gyakorlatban mindig az utóbbi összefüggést használjuk. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a felületek relatív mozgása esetén az egyenlőség jele érvényes.
 

1. feladat. Az asztal szélén levő csigán átvetett kötél két végére egy m1 és egy m2 tömegű testet erősítettünk (2. ábra). Az asztal és az m2 tömegű test között a súrlódási együttható μ. Mekkora a testek gyorsulása és mekkora erő feszíti a kötelet?*
 
 
2. ábra
 

Megoldás. Az ábrán megrajzoltuk a testekre ható erőket, megadtuk a gyorsulásokat. (A két test gyorsulása ugyanolyan nagyságú, mert állandó hosszúságú kötéllel vannak összekötve.) A mozgásegyenletet felírjuk külön az m1, külön az m2 tömegű testre (az egyenleteket komponensekre írjuk föl, ez az m1 esetében egy, az m2 esetében két egyenletet jelent):
m1a=m1g-K,m2a=K-S,0=m2g-N.
Feltételezve, hogy súrlódási együttható nem túl nagy, nem akadályozza meg a gyorsulást:
S=μN.
Ezt a négyismeretlenes egyenletrendszert megoldva megkapjuk a keresett mennyiségeket:
a=gm1-μm2m1+m2;K=(μ+1)m1m2gm1+m2.
Feltételezésünk nyilvánvalóan nem teljesül akkor, ha m1<μm2, a gyorsulásra negatív eredményt kapnánk, ami lehetetlen. Ebben az esetben az S=μN egyenlet helyett az SμN egyenlőtlenség kerül, az egyenletrendszer negyedik egyenlete pedig
a=0,
mert a súrlódás megakadályozza a mozgást. Az egyenletrendszer megoldása ebben az esetben
a=0;K=m1g.
Összefoglalva: vagy az első három egyenlet érvényes és az S=μN az
a0
feltétellel, vagy az első három és az a=0 az
SμN
feltétellel. A feladat számadataitól függ, hogy melyik egyenletrendszert kell megoldanunk. A gyakorlatban az egyik esetet tételezzük fel, megoldjuk a megfelelő egyenletrendszert és ellenőrizzük a feltételt. Ha teljesül, a megoldás helyes, ha nem, a másik esetet kell vizsgálni.
 

2. feladat. Az asztalon levő M tömegű testre kötött fonál másik végén egy m tömegű test lóg. A fonalat az ábra szerint az asztal lapja fölött levő állócsigán vetettük át, a fonál a vízszintessel α szöget zár be az asztal fölött (3. ábra). Keressük a gyorsulásokat és a kötélerőt.
 
 
3. ábra
 

Megoldás. A testekre ható erőket az ábrán berajzoltuk. A két test gyorsulását jelöljük A-val, ill. a-val. A mozgásegyenletek:
ma=mg-K,MA=Kcosα-S,0=Mg-N-Ksinα.
A kényszeregyenlet:
a=Acosα.
Az ötödik egyenlet attól függ, hogy mekkora a súrlódási együttható. Ha nem túl nagy, akkor
S=μN(feltétel:  a0),
ha olyan nagy, hogy nincs gyorsulás, akkor
SμN,a=0.

Az egyenletrendszer így teljes, megoldható.
(Az N nyomóerő itt az egyszerűbb feladatokkal ellentétben nem egyenlő Mg-vel.)
 

3. feladat. A 4. ábra szerinti elrendezés gyorsulásait és a kötélerőt keressük. A súrlódási együttható mindkét érintkezésnél μ.
 
 
4. ábra
 

Megoldás. Az ábrán berajzoltuk a két testre ható valamennyi külső erőt. Mivel a két test összeér, egymásra is hatnak N és S nagyságú erővel (Newton III. törvénye), az áttekinthetőség kedvéért az m tömegű testet külön is lerajzoltuk és ide rajzoltuk a rá ható erőket. S irányát annak alapján állapítottuk meg, hogy az akadályozza a két test egymáson való elcsúszását. Az L alakú test részének tekintettük a rá erősített (egyébként súlytalan) csigát, és így a csigára ható kötélerők is a testre hatnak. Az M tömegű test gyorsulása legyen A. Az m tömegű test gyorsulása nem lesz sem függőleges, sem vízszintes, de vízszintes összetevője szintén A, a függőleges pedig legyen a. Két helyen lép fel súrlódás, de ha az egyik helyen elmozdulás jön létre, a másik helyen is csúsznak egymáson a felületek. Így ismét csak két esetet kell megkülönböztetnünk: a csúszás és a tapadás esetét. A mozgásegyenletek és a kényszeregyenlet mindkét esetben azonosak lesznek:
MA=2K-S1-N,0=Mg-N1+S+K,mA=N,ma=mg-S-K,2A=a.
A további feltételek pedig
  csúszás esetén  (a0):   MMMMMMtapadás esetén  (α=0):   S1=μN1,S1μN1,S=μN.SμN.  
 

A hétismeretlenes egyenletrendszer a csúszás esetén megoldható, de a tapadás esetében csak hat egyenletünk van. Itt sincsen baj, mert az egyenletekből N=0 következik, és az SμN egyenlőtlenségből következik, hogy S=0 (S nem lehet negatív). (Ebből a feladatból látszik, hogy a súrlódási erő nem mindig egyenlő μmg-vel,
 

4. feladat. Teherautón ládát szállítanak. A teherautó rakfelületén a súrlódási együttható olyan nagy, hogy semmiképpen sem csúszhat meg a láda, de felborulhat, ha az autó nagy gyorsulással mozog. Mekkora a teherautó megengedett legnagyobb gyorsulása? A láda súlypontja a geometriai középpontban van, magassága c, alapélének hossza b (5. ábra).
 
 
5. ábra
 

Megoldás. A ládára a súlyerő (mg) hat, és a teherautó lapja nyomja (N nyomóerő és S súrlódási erő). Amíg a teherautó nem gyorsul, N támadáspontja az alátámasztási felület középpontja. Gyorsuláskor a támadási pont elmozdul. Ha az autó előre gyorsul, a támadási pont hátrább kerül. Ki is számíthatjuk az eltolódás x mértékét. A mozgásegyenletek (az első kettő a gyorsulásra, a harmadik a szöggyorsulásra vonatkozik, de itt β=0):
ma=S,0=mg-N,0=S(c/2)-Nx.
Az egyenletrendszer megoldása (adott a mellett):
x=(c/2)(a/g).
Ha a=0, x is nulla, és minél nagyobb a gyorsulás, annál nagyobb x. x azonban nem lehet nagyobb, mint b/2, vagyis
amax=g(b/c).
Azt is meg tudjuk mondani, hogy legalább mekkora a súrlódási együttható.
Az SμN egyenlőtlenségből:
μmin=SN=amaxg=bc.

A súrlódási erő irányáról sokan azt mondják, hogy a mozgással ellentétes irányba mutat. Éppen ebből a feladatból látszik, hogy ez a kijelentés helytelen, itt éppen a súrlódási erő gyorsítja a ládát, súrlódás hiányában a láda helyben maradna, "lecsúszna'' az induló autóról. A súrlódási erő mindig olyan irányú, hogy meg akarja akadályozni a súrlódó felületek egymáshoz viszonyított elmozdulását, például itt a ládának az autóról való lecsúszását. Ha a felületek egymáson elcsúsznak, a súrlódási erő iránya egyértelmű, de ha összetapadnak, akkor az erő irányát az határozza meg, hogy a felületek hogyan mozdulnának el egymáshoz képest súrlódás hiányában. Ezt illusztrálja a következő feladat.
 

5. feladat. Cirkuszi mutatvány: függőleges tengelyű, R sugarú körhenger belsejében vízszintes körpályán állandó v sebességgel motoros halad. Mit mondhatunk a μ súrlódási együtthatóról?
 
 
6. ábra
 

Megoldás. A 6. ábrán egy ponttal jelöltük a motorkerékpárt és utasát. A testre ható erők: a súlyerő, a felületre merőleges nyomóerő és a súrlódási erő. A súrlódás akadályozza meg, hogy a motoros lecsússzék, a súrlódási erő ezért függőlegesen felfelé mutat. (Az érintkező felületek, a fal és a gumiabroncs csúszás nélkül érintkeznek.) A test egyenletes körmozgást végez, gyorsulása v2/R nagyságú, a kör középpontja felé mutat. A mozgásegyenlet a vízszintes és függőleges komponensekre:
mv2/R=N,0=mg-S.
Az egyenletrendszer két ismeretlent tartalmaz, megoldható. Az
SμN
összefüggésből kapjuk, hogy a súrlódási együttható legalább
μmin=S/N=gR/v2
értékű. Ha ennél kisebb lenne, a motoros lecsúszna.

* Feltételezve, hogy van olyan sík, amellyel a testre ható erők párhuzamosak. Ellenkező esetben M és β vektorok, Θ tenzor.

* Ez azt jelenti, hogy a kölcsönhatási erő hatásvonala egy 2αmax nyílásszögű kúpfelület belsejében vagy felületén lehet, relatív elmozdulás esetén mindig a felületen van.
A μ súrlódási együttható értéke általában 0,01, 0,1 nagyságrendű, de nincsen elvi akadálya, hogy nagyobb, 1 vagy akár még nagyobb legyen.
A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a mozgás közben fellépő ún. csúszó súrlódási együttható kicsit kisebb, mint az a súrlódási együttható, amely az egyenlőtlenség esetén használandó. Az utóbbit tapadási súrlódási együtthatónak nevezzük. Ettől a megkülönböztetéstől az egyszerűség kedvéért cikkünkben eltekintünk.

*Ebben a feladatban és a többiben is az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a testek az indulás pillanatában nyugalomban vannak.