Cím:	25 éve... Egy csendben megünnepelt évfordulóra
Szerző(k):	Bakos Tibor ,  Tusnády Gábor
Füzet:	1972/február, 49. oldal	PDF  |  MathML
Témakör(ök):	Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. 25 éve . . .   Egy csendben megünnepelt évfordulóra   25 éve indultak útjukra a szegedi matematikusok feladatívei, amelyeket lapunk új sorozata kezdetének tekintünk. Az I és II jelű ív szó szerint véve még csak fél ív volt: egyetlen 20$\times$30 cm méretű, stencilezett papírlap. A következők már megoldásokat is közöltek 4‐5 ilyen lapon és az V. "szám'' éppen a 100. feladattal zárult 1947 májusában, egyben bejelentve a felszabadulás utáni első matematikai tanulóversenyt.   A szerény külső alak szinte a semmiből állt elő ‐ már ami az anyagi oldalt illeti. A szellemi oldalon viszont nagy szeretet, önzetlen segíteni akarás tükröződött benne a matematikát kedvelő fiatalok irányában ‐ s ez igen nagy szó volt az akkori, háború utáni időkben.   Most azonban nem a további próbálkozásokat, sikereket és csalódásokat akarjuk emlegetni, amelyek után 1952 szeptemberére lapunk elérte mai terjedelmét, alakját és megjelenési ütemét ‐ ami a matematikai törzsrészt illeti. Akik azokat átélték, emlékeznek rá, a legtöbb olvasó pedig ‐ akkor is, ma is ‐ mitsem tud azokról a küzdelmekről, amelyeknek eredményét kezében tartja. Az évforduló alkalmával inkább Surányi Jánosról beszélünk, akinek a neve kezdettől a mai napig összeforrott lapunk ügyével. Először Soós Paula szegedi gimnáziumi tanárnővel együtt szerkesztette a lapot, majd évekig egyedül látta el a lap gondozásával járó összes teendőket, azután pedig ‐ a változó előírásoknak megfelelően ‐ "főszerkesztő'', "főmunkatárs'', "a szerkesztő bizottság vezetője'' megnevezés alatt változatlanul ugyanazzal a lelkesedéssel végezte irányító, tanácsadó, segítő, hagyományt és stílust kialakító munkáját. És most, 25 év után, részben búcsúznunk kell tőle. Tudományos munkája, társadalmi tevékenysége nem teszi lehetővé, hogy továbbra is rendszeresen részt vegyen lapunk szerkesztésében. Búcsúzunk ‐ és mégsem. Reméljük, hogy lapunknak továbbra is gazdája marad, figyelemmel kíséri munkánkat, segít gondjainkban, hogy tovább haladhassunk az Arany Dániel által megkezdett, majd Rátz László, Faragó Andor és általa folytatott úton.