Cím: Testek gördülése, haladó és forgómozgás együttes fellépése I.
Szerző(k):  Nagy László 
Füzet: 1968/május, 225 - 228. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Kinematikai jellemzés

 

Testek gördülését szokás úgy tárgyalni, mint a súlypont haladó mozgásának és a súlyponton átmenő tengely körüli forgásnak együttes fellépését. Többek között ennek a szemléletnek a jogosságát vizsgáljuk mind kinematikai és dinamikai szempontból, mind egyszerűbb esetek energetikai elemzésével. Közben néhány olyan ismeretet is szerzünk, mely egyéb feladatok megoldása szempontjából is fontos. A szövegben csillaggal jelöltük meg azokra a számolásokra való utalásokat, melyeket szeretnénk, ha az olvasó saját maga végezne el.
Csak síkbeli eseteket vizsgálunk, ami azt jelenti, hogy a test bármely pontjának sebessége merőleges a forgástengelyre. Eszerint például gördülő henger esetén elegendő valamely, a henger tengelyére merőleges sík pontjainak kinematikai viszonyait vizsgálnunk.
 


A pillanatnyi forgástengely
 

Egy test csúszásmentes gördülése azt jelenti, hogy egy adott felülettel, például egy síkkal érintkező pontjainak (az 1. ábrán A pont) a felülethez viszonyított sebessége zérus. Henger esetén ezek a pontok a rajz síkjára merőleges alkotót adnak. Általában mindazon pontok által alkotott egyenest, melyeknek pillanatnyi sebessége zérus, pillanatnyi forgástengelynek nevezzük. A pillanatnyi forgástengely lehet a testen belül és a testen kívül is. A következőkben a pillanatnyi forgástengelynek a dinamikai és az energetikai elemzésnél is döntő szerepe lesz.
 

 

1. ábra
 

Az 1. ábrán látható csúszásmentes gördülést a következőképp állíthatjuk elő. Adjunk a testnek vs vízszintes sebességet, és ugyanakkor a vs sebességre merőlegesen álló szimmetriatengelye körül forgassuk meg akkora szögsebességgel, hogy az A pontnak a haladó mozgásból származó vs és a forgómozgásból származó rω kerületi sebessége egyenlő nagyságú és ellentétes irányú legyen. Ekkor az A pont sebessége a vektori (jelenleg algebrai) összegezés folytán zérus és így betöltheti a pillanatnyi forgástengely szerepét. Eszerint a csúszásmentes gördülés feltétele: vs=rω.
 

 

2. ábra
 

A gondolatmenetből kitűnik, hogyan kell bármely pont pillanatnyi sebességét meghatározni. Legyen a gördülő test egy pontja a 2. ábrán jelölt B pont, melynek a szimmetriatengelytől való távolsága r1. Pillanatnyi sebességét az ábrán látható szerkesztés adja. Ugyanakkor a pont sebessége úgy is meghatározható, mint a pillanatnyi forgástengely körüli r2 sugárral történő forgás kerületi sebessége. A kérdés csupán az, hogy mekkora a pillanatnyi forgástengely körüli forgás szögsebessége. Legyen ez ω1. A 2. ábra trigonometriai összefüggéseinek elemzésével általánosságban bizonyítható*, hogy ω1=ω. Mint egyszerű esetet, vizsgáljuk meg a súlypont mozgását, melynek ismerjük vs sebességét. Ha ezt a pillanatnyi forgástengely körüli forgásból származtatjuk, akkor vs=rω1. Az előzőleg megállapított összefüggéssel összevetve ω=ω1.
Mielőtt ezen problémák taglalásában továbbhaladnánk, vizsgáljuk meg konkrét példán, hogyan kell a pillanatnyi forgástengely helyzetét és a szögsebességet megállapítani. A 3. ábrán látható rúd fal mellett csúszik le.
 

 

3. ábra
 

Bármely adott pillanatban ismerjük két végpontja sebességének irányát. Ha ezeket a sebességeket forgásból származtatjuk, akkor a pillanatnyi forgástengelyt a sebességekre merőleges egyeneseken kell keresnünk, mégpedig azok metszéspontján megy át (A pont), s a szögsebesség előjelét egyértelműen meghatározza egy pont sebességének értelme. Egy tetszőleges D pont sebességének iránya ás értelme ebből már adódik. A szögsebesség nagyságát kinematikai viszonyokból akkor tudjuk meghatározni, ha ismerjük a test valamely pontja sebességének nagyságát is. Ha például a B pont sebessége v1, akkor ω=v1/r1. Az ω ismeretében a geometriai viszonyokból bármely pont sebességének nagysága is adódik, például a súlypont sebessége:
vs=ωr=v1r1l2.
Párhuzamos tengelyű forgások összetétele
Vizsgáljuk meg, milyen jelentést adhatunk annak az esetnek, amikor egy testen két párhuzamos forgástengelyt jelölünk ki ω1 és ω2 szögsebességekkel (4. ábra).
 

 

4. ábra
 

Legyen a két tengely távolsága d. Ha az egyszerűség kedvéért a tengelyek síkjában levő B pont sebességét megvizsgáljuk, mely a kijelölt tengelytől r1 és r2 távolságra van, akkor e pont mindkét forgásból származóan is sebességgel rendelkezik, s tényleges sebessége ezen sebességek eredője.
vB=v1-v2=r1ω1-r2ω2.

Ezt az összefüggést az r2=r1-d kapcsolat felhasználásával a további két alakban is felírhatjuk*:
vB=r1(ω1-ω2)+ω2d,vB=r2(ω1-ω2)+ω1d.



Mivel r1 és r2 változó lehet attól függően, hogy a test mely pontjának sebességét vizsgáljuk, ugyanakkor bármely pont esetén ω1d és ω2d adott, ezért mindkét összefüggés mutatja, hogy olyan mozgás jön létre, mely egy ω1-ω2 szögsebességű forgás és egy haladó mozgás összetétele.
 

 

5. ábra
 

A haladó mozgást megadó rész éppen annak a tengelynek a sebessége, melyre az ω1-ω2 szögsebességű forgást vonatkoztatjuk. Például az r1(ω1-ω2) az A1 tengely körüli forgásból származó kerületi sebesség és ω2d az A1 pontnak az A2 tengely körüli forgásból származó kerületi sebessége. Az előzőek szerint ebben az esetben is létezik pillanatnyi forgástengely, melynek pillanatnyi sebessége 0, ezért B pont sebessége e tengely körüli forgásból
vB=r(ω1-ω2)
összefüggéssel számítható, ahol r a pillanatnyi forgástengelynek a B ponttól való távolsága. A számítást elvégezve* (a vB-re kapott két értéket összehasonlítva) az adódik, hogy a pillanatnyi forgástengely az A1 ponttól
r-r1=ω2ω1-ω2d,
az A2 ponttól
r-r2=ω1ω1-ω2dtávolságra van.
A feltételezés szerint (más esetekben értelemszerűen kell eljárni) ω1>0 és ω2>0 (mert előjelesen vettük figyelembe), továbbá ω1>ω2, ezért az
r-r1r-r2=ω2ω1
összefüggés felhasználásával megállapítható*, hogy r>r1>r2. Ez nem is lehet másképp, mert az A2 sebessége az A1 körüli forgásból ω1d, továbbá A2 és A1 sebessége egyező értelmű. Ezért a pillanatnyi forgástengely jelenleg az A1 és A2 pontokat összekötő szakaszon kívül, A1 oldalán van, mégpedig ott, mely pontra az előző összefüggés értelmében ω1x=ω2(d+x). Itt x a pillanatnyi forgástengelynek az A1-től való távolsága (x=r-r1;d+x=r-r2).
 


A forgástengely-redukció
A testek gördülése szempontjából bennünket különösen az az eset érdekel, amikor |ω1|=|ω2|=ω, de a szögsebességek ellentétes előjelűek. Ekkor az eddigi egyenletek így módosulnak: vB=ωd (bármely B pontra), x pedig nem véges* (szokásos szóhasználat szerint a pillanatnyi forgástengely a végtelenben van). Az így előadódó esetet forgáspárnak nevezzük, és bármely pontra jelentését egy ωd nagyságú, a két tengely síkjára merőleges irányú haladó sebesség adja meg.
A forgáspár módot ad arra, hogy úgynevezett forgástengely-redukciót hajtsunk végre, mely tiszta gördülés esetén a következő. Legyen a pillanatnyi forgástengely az A pontban, és a szögsebesség ω. Adjunk a mozgáshoz a súlyponti tengelyen átmenő +ω és -ω szögsebességű forgásokat, ezzel a test mozgásának hű leírását nem változtatjuk meg, mert e két forgásból bármely pont eredő sebessége 0 (6. ábra).
 

 

6. ábra
 

Az így előálló, most már három forgást egy forgáspárrá és egy súlyponti tengely körüli forgássá összevonva a forgáspárból vs=ωr sebesség adódik, s bármely pont sebességét ezen haladó és a súlyponti tengelyen átmenő ω szögsebességből származó kerületi sebesség eredője adja. Visszajutottunk ezzel a gördülésre tett megállapításainkhoz.
 

 

7. ábra
 

Ha nem tiszta gördülés esete áll fenn, hanem a testnek nyugvó felülettel érintkező pontja is sebességgel rendelkezik, akkor a sebesség irányától függően a 7a ábra szerint a pillanatnyi forgástengelyt a felület oldalán, a 7b ábra szerint a test oldalán kell keresnünk. Járművek kerekeinél mindkét eset előfordul.