A kitűzött feladatok a torziós jelenségek egyes részleteinek kísérleti megismerésére és ezzel kapcsolatban mérőkészség elsajátítására akartak útmutatást és ösztönzést adni. A pályázók a beküldött dolgozataikban e feladatok közül érdeklődésüknek megfelelően választott témákkal foglalkoztak. Munkáikat nagy igyekezet, jó felkészültség, a témakör alapos ismerete és helyes eredmények jellemezték mind az elméleti megfontolások, mind pedig a gyakorlati megoldások terén.
Először a feladatokat gondosan elemezték és a megoldásul választott mérőmódszer elvét adták meg, majd a mérés főbb lépéseit, a szükséges mérőeszközök elkészítésének és összeállításának körülményeit vázolták. A mérés ilyen előkészítése után a mérőberendezés és a mérendő minták jellemző adatait közölve került sor a mérés elvégzésére.
Ennek során, vagy a közvetve mért mennyiségek, pl. torziómodulusz mérésénél az összefüggésben szereplő alapmennyiségek pontos meghatározására volt szükség, vagy a mennyiségek közötti összefüggés megállapítása céljából egy kiválasztott mennyiségnek, pl. a torziós szögelfordulásoknak a többi paramétertől való függését kellett külön-külön meghatározni. A pályázók pl. a torziós szögelfordulás függésének megállapításánál megfelelően választott mintákon a forgatónyomaték, a szálhosszúság és sugár, továbbá az anyagi minőséggel változó torziómodulusz több különböző értéke esetén a többi paraméter állandóan tartása mellett mérték a szögelfordulásokat. Ezeket a hozzájuk tartozó változó paraméter-értékekkel együtt táblázatba foglalták és páronként összehasonlították. Az összehasonlításra a megfelelő értékekből képzett hányados vagy grafikus ábrázolás nyújtott lehetőséget. Lényegében az említettek gondos kidolgozása teszi dicséretre méltóvá Mészáros Endre és Csébi József dolgozatát. Még értékesebb lett volna azonban munkájuk, ha megadták volna az ismételt méréseikből származó adataikat és eredményeiket is, mert ebből a mérés megbízhatóságára és pontosságára lehetne következtetni. Nem hiba ha az ismételt méréseredmények egymástól eltérnek. Ez csak azt mutatja, hogy a használt mérőeszköz a mérendő mennyiség mérésére elegendő pontosságú. A mérések ismétlésével azonban a pontosság nemcsak megbízható, hanem növelhető is. Különösen az összefüggésben magasabb hatványon szereplő, ill. mérőeszközünk feloldóképességéhez képest viszonylag határozatlan mérőszámú mennyiség ─ pl. a torziómodulusz meghatározása esetén a szál sugarának ‐ mérésénél jelentős ez. Ilyenkor a sugár nagyságát nagyszámú, a szál különböző pontjain végzett mérésből határozzuk meg. Az említett feltételeket tehát minden mérés előtt meg kell vizsgálni és a mérést ennek megfelelően kell elvégezni. Célszerű továbbá minden mérés előtt becslő mérést végezni. Ennek alapján képet kapunk arról, hogy a mérés során mire kell különös gondot fordítanunk, és mivel kell kevésbé törődnünk. Ha ezeket figyelembe vesszük, a mérésnél végzett munkánkat ésszerűbbé, pontosabbá és gazdaságosabbá tehetjük. Így pl. a torziómodulusz mérésénél könnyen eldönthetjük, hogy a szál sugarának értékét a szál hosszához képest fokozott gonddal kell meghatározni. Ezek szerint tehát az előzetes megfontolás, a becslő mérés és a megismételt mérések adatai, továbbá az ezek alapján megállapított méréshiba értékének megadása teszik a mérést teljessé. További mérési munkáknál tehát a dolgozatban mindezeket fel kell tüntetni.
A fentiek alapján Mészáros Endre és Csébi József (Bp., Piarista g. IV. o. tanulók) dolgozata könyvjutalomban, Tuba Péter (Szombathely, Savaria g. IV. o. t.) dolgozata pedig gondos, színvonalas elméleti megfontolásaiért dicséretben részesült.