Cím: 1964. évi fizika OKTV feladatai
Füzet: 1964/október, 81 - 86. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): OKTV

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 


Az I. forduló feladatai:
 

I. α hajlásszögű lejtőn M tömegű hasáb ütközőnek támaszkodva nyugalomban van. A hasábba a lejtő síkjával párhuzamosan, alulról felfelé m tömegű lövedéket lövünk v sebességgel. Mennyi idő alatt ér vissza a hasáb az ütközőig? A hasáb és a lejtő között a súrlódási együttható μ. A lövedék behatol a hasábba. A behatolási idő alatt a hasáb elmozdulása elhanyagolható. A nyugalmi és a mozgási súrlódási együtthatót egyenlőnek vehetjük.
 
 
1. ábra
 

Megoldás: A lövedék benn marad a hasábban, tehát rugalmatlan ütközéssel van dolgunk (1. ábra). Az impulzustörvény értelmében a hasáb a benne levő golyóval együtt
c=mvm+M
sebességgel indul el. A hasáb a benne levő lövedékkel együtt egyenletesen lassuló mozgással mozog, amelynek gyorsulása
at=gsinα+μgcosα=g(sinα+μcosα).
A felfelé haladás ideje:
tt=cat=mv(m+M)g(sinα+μcosα).
A felmenés útja:
s=c22at=m2v22(m+M)2g(sinα+μcosα).

A legmagasabb helyzet elérése után a hasáb egyenletesen gyorsuló mozgással jön lefelé, melynek gyorsulása:
at=g(sina-μcosα).
A lecsúszás ideje s=at2/2 alapján:
t1=2sa1=m2v2(m+M)2g(sinα+μcosα)g(sinα-μcosα)==mv(m+M)g1sin2α-μ2cos2α.


A hasáb visszaérkezéséig eltelő összes idő: t=tt+t1.
 

Ha a lejtő szöge kisebb a súrlódási határszögnél, akkor a hasáb egy darabot csúszik felfelé, de ott ragad, nem indul el visszafelé.
 

2. Milyen irányban kell egy vitorláshajó vitorláját beállítani ahhoz, hogy délkeletről fújó szél esetében, a horgony felhúzása után a hajó nyugati irányban maximális gyorsulással induljon el? A vitorláshajó testének méretei a vitorla felületének nagyságához képest elhanyagolhatók. A hajótest menetirányú közegellenállása kicsiny, keresztirányban viszont gyakorlatilag végtelennek tekinthető.
 
 
2. ábra
 

Megoldás: A szél által kifejtett erőt a 45-ban felfelé irányuló P vektornyíl jelzi (2. ábra). Ennek az erőnek a vitorlára merőleges x összetevője:
x=Psin(45+α).
P erő vitorla irányába eső összetevőjét hatástalannak tekintjük. A hajótest csak hossztengelye irányában képes elmozdulni, ezért a hajó hossztengelyét nyugati irányban kell beállítani, és ki kell számítanunk x erő nyugati irányba eső y összetevőjét:
y=xsinα=Psinαsin(45+α).

Feladatunk annak megállapítása, hogy y az α szög mely értéke mellett a legnagyobb. Alkalmazzuk ezt a helyettesítést:
α=β-22,5.
Ezt felhasználva:
y=Psin(β-22,5)sin(β+22,5)==P(sin2β-sin222,5).


A zárójeles összeg második tagja állandó, tehát y akkor a legnagyobb, ha β=90; ebből következően:
α=90-22,5=67,5.
Tehát a vitorlának feleznie kell a menetirány és a szél szögét.
 

3. Földalatti kéterű kábelben az A és B helyek között valahol átvezetés van. A kábel A és B helyeken hozzáférhető. Az átvezetés helyének felderítése céljából a kábel két erét először a B helyen kötik össze, és megmérik A helyen az ellenállást (R1). Majd a mérést megismétlik úgy, hogy az A helyen az 1‐1' pontokat kötik össze, és B helyen 2‐2' pontok között mérik meg az ellenállást (R2). Az A és B helyek egymástól való távolsága (L) ismert. A kábel egységnyi hosszának az ellenállása rohm/méter. Határozzuk meg az átvezetés helyét! Számszerű adatok: R1=3,75 ohm, R2=2,5 ohm, L=200 méter, r=0,01 ohm/méter.
 
 
3. ábra
 

Megoldás: Az a körülmény, hogy R1 és R2 összege nem egyenlő a kábel eredeti ellenállásával, szintén arra figyelmeztet, hogy az átvezetés nem teljes rövidzárlat, hanem R ohm ellenállása van (3. ábra). Az egyes kábelek fél hosszúságát l-lel jelöljük, és az átvezetés középtől számított x távolságát tekintjük ismeretlennek.
Az első mérés alkalmával R párhuzamosan van kapcsolva két l-x hosszúságú vezetékkel, és ez a rendszer sorba van kapcsolva két l+x hosszúságú vezetékkel ezért:
R1=2(l+x)r+2(l-x)rR2(l-x)r+R.
A második mérés alkalmával R párhuzamosan van kapcsolva két l+x hosszúságú vezetékkel, és ez a rendszer sorba van kapcsolva két l-x hosszúságú vezetékkel, ezért:
R2=2(l-x)r+2(l+x)rR2(l+x)r+R.

Két egyenletünk egyenletrendszert alkot x-re és R-re. R-t kiküszöbölve és rendezve:
r(R1-R2)x2+[R1R2-2lr(R1+R2)]x+l2r(R1-R2)=0.
Ennek megoldása (számunkra a második gyöknek van értelme):
x=2lr(R1+R2)-R1R2-R12R22-4lrR1R2(R1+R2-4lr)2r(R1-R2).

A mi számadatainkkal x=50 méter, tehát az átvezetés a kábel balról számított háromnegyedében van. Az átvezetés ellenállására a behelyettesítés ezt adja: R=3 ohm.
 

A II. forduló feladatai:
 

1. A ábrán látható G1, G2, G3 és G4 súlyú testből, három álló- és négy mozgócsigából álló rendszer G1=10  kp esetén egyensúlyban van. Milyen irányú és mekkora lesz az egyes testek gyorsulása, ha a G4 súlyú testet kétszer akkora súlyú (2G4), a G2 súlyú testet négyszer akkora súlyú (4G2) testtel cseréljük ki? (A csigák tömegei elhanyagolhatók, a kötél súlytalannak és nyújthatatlannak tekinthető.)
 
 
4. ábra
 

Megoldás: Először az egyensúly feltételét keressük. Ha G1=10 kp, akkor az 1. helyen működő 10 kp 2.-nél és 3.-nál 5 kp erővel húz lefelé. A fonalat feszítő erő mindenütt ugyanakkora, tehát 4.-nél és 5.-nél is 5‐5 kp erő húz felfelé. A 4. és 5.-nél működő erők eredője 6.-nál 10 kp, tehát egyensúly csak úgy lehet, ha 6.-nál 10 kp húz lefelé. De 3.-nál 5 kp húz lefelé, ezért egyensúly csak úgy lehet, ha a hiányzó 5 kp-ot G2 biztosítja, tehát G2=5 kp. Ugyanígy folytatva kimutatható, hogy a szimmetrikus berendezésünkben G3=5 kp és G4=10 kp.
Most a feladat elrontja az egyensúlyi helyzetet azzal, hogy a következő súlyok felfüggesztését rendeli el:
G1=10 kp,G2=20 kp,G3=5 kp,ésG4=20 kp.
Az egyensúly feltétlenül megbomlik, és az állandó erőkülönbségek hatására az egyes tömegek a1, a2, a3, a4 gyorsulásokkal egyenletesen gyorsuló mozgásokat végeznek. A gyorsulást pozitívnak számítjuk, ha lefelé mutat.
Ha egy fonálon lógó tömeg a gyorsulással mozog lefelé, akkor a fonalat nem mg, hanem mgma erővel feszíti. Ha különböző csigákon átvetett fonálon lógó tömegek gyorsuló mozgásokat végeznek, akkor is mindenütt a fonál mentén egyenlő a fonálerő, (az mgma képlettel számítva). Tehát felírjuk, hogy mekkora a P fonálerő a 2., 4., 7. és 8. helyeken:
P=m1g-m1a12,P=P+m2g-m2a22,P=P+m3g-m3a32,P=m4g-m4a42.


A 2. és 8. helyeknél 2-vel azért kellett osztani, mert az erő két kötél között oszlik meg. 4. és 7.-nél ezenkívül még figyelembe kellett venni, hogy 3.-nál és 9.-nél P fonálerő is húzza lefelé a G2, illetve G3 súlyokat. Négy egyenletünkből kifejezzük a négy gyorsulást:
a1=m1g-2Pm1=g(1-2PG1),a3=m2g-Pm2=g(1-PG2).a3=m3g-Pm3=g(1-P|G3),a4=m4g-2Pm4=g(1-2PG4).

A négy gyorsulás a fonálerővel együtt öt ismeretlent jelent, tehát szükség van még egy egyenletre. Az ötödik egyenlet abból a kényszer‐körülményből adódik, hogy a fonál teljes hosszúsága adott, tehát az egyes csigák mozgása nem független egymástól. Például G2 tömeg t idő alatt a2t2/2=s2 utat tesz meg lefelé. Ha G3 és G4 közben mozdulatlanok maradnak, akkor G2 ezalatt a fölötte levő fonalakból 2s2-t húz le, tehát a 3. pontban 2s2-vel megy a fonál felfelé. De 3.-nál s2-vel ment le, így G1 csigája számára 2s2-s2=s2 fonáltöbblet keletkezik, amelynek két fonálon kell megoszolnia, és G1 útja (felfelé) s1=s2/2. Ugyanezt a gondolatmenetet tovább folytatva kapjuk, hogy az egyes súlyok útjait összekapcsolja a következő algebrai összeg:
s1+s22+s32+s4=0.
t2-tel egyszerűsítve és bővítve:
2a1+a2+a3+2a4=0.
Ez az egyenlet adja meg az egyes gyorsulások kapcsolatát annak következtében, hogy a fonál adott hosszúságú. A négy gyorsulás helyébe behelyettesítve a gyorsulások előbbi értékeit, egyenletet kapunk P fonálerőre, amelynek megoldása:
P=64G1+1G2+1G3+4G4.
A mi számadataink mellett P=12017kp=7117kp=7,059 kp. P értékét felhasználva megkapjuk a négy gyorsulást:
a1=-717g=-402 cm/sec2,a2=+1117g=+627 cm/sec2,a3=-717g=-402 cm/sec2,a4=+517g=+284 cm/sec2.

 

2. Egy m tömegű, v sebességű golyó M tömegű álló golyónak ütközik. Az ütközés centrális, de nem tökéletesen rugalmas. Határozzuk meg az ütközés során elvesző mechanikai energiát mint az ütközés előtti és utáni sebességek ‐ valamint az adott tömegek ‐ függvényét. A kapott eredmény alapján definiáljunk olyan mennyiséget, mely az ütközés rugalmatlanságának fokára jellemző.
 

Megoldás: Az 1954. évi verseny II. fordulójának 4. feladatában szerepelt a részben rugalmatlan ütközés (Fizikai versenyfeladatok II. 9. oldal). Ha v1 és v2 sebességű m1 és m2 tömegek centrálisan ütköznek, akkor először egy közös u sebességet vesznek fel, amely az impulzustörvény értelmében
u=m1v1+m2v2m1+m2.
Ha az ütközés teljesen rugalmatlan, akkor a tömegek együtt maradnak, és ezzel a közös (súlyponti) sebességgel repülnek tovább. Ha az ütközés nem teljesen rugalmatlan, akkor a tömegek újra szétválnak, és újra elvesztik, illetve megszerzik az előbbi sebességváltozás bizonyos α törtrészét:
u1=u-α(v1-u),u2=u+α(u-v2).
Az idézett helyen megtalálható annak bizonyítása, hogy mindkét testre vonatkozóan α ugyanakkora. Az ütközés előtti és utáni mozgási energiák különbsége, vagyis a hővé alakult energia:
ΔE=m1v122+m22v222-m1u122-m2u222.
Felhasználva előbbi képleteinket, az energiaveszteség:
ΔE=m1m2(v1-v2)2(1-α2)2(m1+m2).
A rugalmatlanság mértékéül α is felhasználható; értéke 0 és 1 között van, teljesen rugalmatlan ütközésnél α=0, teljesen rugalmasnál α=1. Az energiaveszteség teljesen rugalmatlan ütközésnél a legnagyobb (képletünk α=0-hoz tartozó értéke). Jellemzésül használhatjuk a ténylegesen elvesztett és maximálisan elveszthető energiák hányadosát:
elveszett energiamax. elveszthető energia=1-α21=1-α2=k.
Ez a k mennyiség is használható a rugalmatlanság jellemzésére; értéke teljesen rugalmatlan ütközésnél k=1, teljesen rugalmasnál k=0.
 

3. Téglalap alakú vezetőkeret síkjára merőleges homogén mágneses térben van. A keret két párhuzamos oldalán átfektetett l hosszúságú vezetődarabot egyenletes (v) sebességgel ide‐oda mozgatjuk, miközben a vezeték l-lel párhuzamos marad. v sebesség iránya párhuzamos h-val. A mozgatott vezetődarabba R belső ellenállású árammérőt iktatunk. A többi vezeték ellenállása R-hez képest elhanyagolható.Mit mutat a műszer? Taglaljuk a jelenséget!
 
 
5. ábra
 

Megoldás: A mozgatott vezetődarabban indukálódó feszültség (5. ábra) a mozgatott vezetődarabhoz kétoldalt csatlakozó keretrészekben áramot okoz, amelyek keringési iránya ellentétes. Az áramerősséget a műszer R ellenállása szabja meg, mert a többi vezeték ellenállása elhanyagolható. Ez az egész átfolyik a műszeren, azután szétágazik a keret két részébe, de hogy milyen arányban oszlik meg, azt nem tudjuk megmondani, ha a keretrészek mindegyikének ellenállása ismeretlenül kicsiny. v irányváltásakor a feszültség és mindegyik áram irányt változtat.