Cím: Megjegyzés egy versenyfeladathoz
Szerző(k):  Pósa Lajos 
Füzet: 1960/április, 91 - 94. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. Az 1958. évi Országos Középiskolai Matematikai Tanulmányi Verseny II. fordulóján kitűzött 2. feladat a következő volt*:
Legyen a és b egész szám. Bizonyítandó, hogy

x2+ax+b
csak akkor állíthat elő végtelen sok egész x értékre négyzetszámot, ha a kifejezés egy elsőfokú polinom négyzete.
Mind a két közölt megoldás lényegesen kihasználja, hogy a polinom másodfokú. Adható azonban a feladatnak olyan megoldása is, amelyikben a polinom fokszáma nem játszik lényeges szerepet, s így alkalmas a következő lényegesen általánosabb tétel bizonyítására:
Ha egy n-ed fokú egész együtthatós polinomban a legmagasabb fokú tag együtthatója 1 és a polinom értéke végtelen sok egész helyen egész szám n-edik hatványa, akkor a polinom egy egész együtthatós elsőfokú polinom n-edik hatványa.
 

2. Azt fogjuk megmutatni, hogy ha a tétel állítása nem teljesül, akkor egy megadható korlát fölött minden egész helyen a polinom értéke két szomszédos egész szám n-edik hatványa közé esik, így nem lehet egész szám n-edik hatványa.
Ennek bizonyítása a következő megjegyzésen fog alapulni: Minden
g(x)=c0xk+c1xk-1+...+ck-1x+ck
polinomhoz megadható egy K korlát úgy, hogy minden K-nál nagyobb x értékre már g(x) olyan előjelű, mint c0.
Állításunk magától értetődő, ha k=0, azaz g(x) állandó. Ha k1, akkor biztosan teljesül az állítás, ha x pozitív és c0xk abszolút értéke nagyobb, mint a többi tagok összegének az abszolút értéke, ez pedig nem nagyobb, mint a tagok abszolút értékének összege:
c1xk-1+c2xk-2+...+ck-1x+ck.
Ha csak 1-nél nagyobb x értékekre szorítkozunk, tehát K értéke legalább 1, akkor ezt az összeget tovább növeljük (vagy legalább is nem csökkentjük, ha ugyanis k=1) minden együttható szorzójául xk-1-t írva. Biztosan teljesül tehát állításunk, ha c0xk az így növelt összegnél is nagyobb, azaz ha
c0xk>(c1+c2+...+ck-1+ck)xk-1,
azaz, ha
x>c1+c2+...+ck-1+ckc0.
Ha tehát K gyanánt az itt nyert szám és 1 közül a nagyobbat választjuk, akkor teljesül állításunk.
 

3. A bizonyítandó állításban x+d alakú kifejezés n-edik hatványáról van szó. Ezt a hatványt polinom alakba írva a legmagasabb fokú tag xn lesz; az n-1-ed fokú tagot úgy kapjuk, ha az
(x+d)n=(x+d)(x+d)...(x+nd)
szorzatban minden lehető módon egy tényezőből a d-t, a többiből az x-et szorozzuk össze; mivel n-féleképpen választhatjuk azt a tényezőt, amelyikből d-t vesszük ki, így a polinom n-1-ed fokú tagja ndxn-1:
(x+d)n=xn+ndxn-1+...
(A további tagok együtthatója is könnyen megadható volna, de erre nem lesz szükségünk.)
 

4. Legyen most már
f(x)=xn+a1xn-1+...+an
egy egész együtthatós polinom. Megmutatjuk, hogy ha ez nem egy elsőfokú egész együtthatós kifejezés n-edik hatványa, akkor legfeljebb véges sok egész helyen lehet az értéke egész szám n-edik hatványa.
Legyen d az az egész szám, amelyre nda1<n(d+1). ekkor
f(x)-(x+d)n=(a1-nd)xn-1+...=f1(x)
egy legfeljebb n-1-ed fokú polinom (lehet, hogy az n-1-ed fokú tag együtthatója és esetleg néhány további együttható is 0), de nem tűnhet el minden együttható, ha f(x)(x+d)n.
Tegyük fel először, hogy f1(x) legmagasabb fokú ténylegesen fellépő tagjának az együtthatója pozitív, akkor képezzük az
f(x)-(x+d+1)n=(a1-n(d+1))xn-1+...=f2(x)
polinomot. Itt d megválasztása szerint az n-1-ed fokú tag együtthatója negatív, és ez a tag a polinom legmagasabb fokú tagja.
A 2. pontban bizonyított segédtétel szerint van olyan K1és K2 állandó, hogy
f1(x)>0,hax<K1,f2(x)<0,hax>K2.
Jelöljük K1 és K2 közül a nagyobbat K-val, akkor minden K-nál nagyobb x-re
f1(x)=f(x)-(x+d)n>0,f2(x)=f(x)-(x+d+1)n<0,
azaz
(x+d)n<f(x)<(x+d+1)n.

Így a most tárgyalt esetben minden K-nál nagyobb egész x értékre f(x) két egymás utáni egész szám n-edik hatványa közé esik, tehát nem lehet egész szám n-edik hatványa.
 

5. Ha f1(x) legmagasabb fokú tagjának az együtthatója negatív, akkor az
f(x)-(x+d-1)n=(a1-n(d-1))xn-1+...=f3(x)
polinomot képezzük, ebben a legmagasabb az n-1-ed fokú tag és ennek az együtthatója d megválasztása szerint pozitív.
Így az előbbi meggondoláshoz hasonlóan meg tudunk ebben az esetben egy olyan K értéket adni, amelynél nagyobb x-értékekre
f1(x)=f(x)-(x+d)n<0,f3(x)=f(x)-(x+d-1)n>0,
tehát
(x+d-1)n<f(x)<(x+d)n.
Ebben az esetben sem lehet tehát a K-nál nagyobb egész értékekre f(x) értéke egy egész szám n-edik hatványa.
Azt nyertük tehát, hogy f(x) értéke nem lehet végtelen sok pozitív egész x értékre egész szám n-edik hatványa, kivéve, ha a1=nd és f(x)=(x+d)n.
 

6. Végül a negatív egész x értékek esetét visszavezethetjük a már tárgyalt esetre. Ugyanis f(x) negatív helyen vett értékei megegyeznek az f(-x) polinom pozitív helyen felvett értékeivel és ha ezek valamelyike egész szám n-edik hatványa; akkor ugyanez áll az
f*(x)=(-1)nf(-x)=xn-a1xn-1+a2xn-2-...+(-1)nan
polinomra is. Megfordítva, ha valamilyen x értékre f*(x) egy egész szám n-edik hatványa; akkor ugyanez ájl az
f(x)=(-1)nf*(-x)
polinomra is.
Az előbbi meggondolás szerint f*(x) értéke nem lehet végtelen sok egész helyen egész szám n-edik hatványa, kivéve, ha a1=nd és f(x)=(x-d)n.

Ebben az esetben
f(x)=(-1)nf*(-x)=(-1)n(-x-d)n=(x+d)n.
Az előző bekezdés végén megfogalmazott következtetésünk így pozitív egész értékek helyett mindén egész x értékre érvényes. Ezzel bebizonyítottuk az 1. pontban kimondott tételt.
*1 Középiskolai Matematikai Lapok, új sorozat 17 (1958), 68‐69 old.