Cím: Az 1958. évi Országos Matematikai Tanulmányi Verseny: a II. fordulón kitűzött feladatok megoldása
Füzet: 1958/november, 65 - 71. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): OKTV

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. feladat. Oldjuk meg a következő egyenletet:

sinx+sin2x+sin3x=1+cosx+cos2x.

I. megoldás: Fejezzünk ki minden szögfüggvényt x szögfüggvényeivel:
sinx+sin2x=sinx+2sinxcosx=sinx(1+2cosx),sin3x=sinxcos2x+cosxsin2x=sinx(2cos2x-1)+2sinxcos2x==sinx(4cos2x-1)=sinx(2cosx-1)(2cosx+1),1+cosx+cos2x=1+cosx+2cos2x-1=cosx(1+2cosx).



Mind a három kifejezésben szerepel az 1+2cosx tényező. A két oldal különbségét képezve és ezt a tényezőt kiemelve
(1+2cosx)[sinx+sinx(2cosx-1)-cosx]==(1+2cosx)(2sinxcosx-cosx)=(1+2cosx)(2sinx-1)cosx.


Ez a kifejezés úgy lehet 0, ha cosx=-12, vagy sinx=12 vagy cosx=0, tehát a következő szögekre:
x=120±k360,x=240±k360,x=130±k360,x=150±k360,k=0,1,2,...x=190±k360,x=270±k360.

Megjegyzés: Igyekeztünk a föntiekben a legismertebb átalakításokkal érni célhoz, azonban sok más módon is átalakíthatjuk az egyenletet. Ha felhasználjuk pl. a bal oldalon a
sinα+sinβ=2sinα+β2cosα-β2
összefüggést,1 akkor a
sinx+sin3x=2sin2xcosx
átalakítás után gyorsabban adódik az 1+2cosx tényező kiemelhető volta és az egyenlet további átalakítása.
 

II. megoldás: Vizsgáljuk általánosabban tetszőleges n természetes számra a sinx+sin2x+sin3x+...+sinnx=1+cosx+cos2x+...+cos(n-1)x egyenletet. Ismeretes, hogy a bal oldal is, a jobb oldal is zárt alakra hozható, pl. úgy, hogy megszorozzuk 2sinx2-vel. Felhasználva a könnyen igazolható
2sinαsinβ=cos(α-β)-cos(α+β)(1)
és
2sinαcosβ=sin(α+β)+sin(α-β)=sin(α+β)-sin(β-α)(2)
azonosságokat, azt kapjuk, hogy
2sinx2(sinx+sin2x+sin3x+...+sinnx)=2sinx2sinx++2sinx2sin2x+2sinx2sin3x+...+2sinx2sinnx=cosx2-cos32++cos32x-cos52x+cos52x-cos72x+...+cos2n-12x--cos2n+12x=cosx2-cos2n+12x;


másrészt
2sinx2[1+cosx+cos2x+...+cos(n-1)x]=2sinx2+2sinx2cosx++2sinx2cos2x+...+2sinx2cos(n-1)x=2sinx2+sin32x-sinx2++sin52x-sin32x+...+sin2n-12x-sin2n-32x=sinx2+sin2n-12x.


A kapott kifejezések ugyancsak az (1), ill. (2) azonosságok segítségével ‐ azokat ellenkező irányban alkalmazva ‐ szorzattá alakíthatók, ha (1)-ben α-t és β-t úgy választjuk, hogy α-β=x2, α+β=2n+12x legyen, illetőleg (2)-ben úgy, hogy α+β=2n-12x, α-β=x2 legyen.
Az első esetben α=n+12x, β=n2x és így
cosx2-cos2n+12x=2sinn+12xsinn2x;
a második esetben α=n2x, β=n-12x, és így
sinx2+sin2n-12x=2sinn2xcosn-12x.
Egyenletünket tehát, ha még 2-vel osztunk, a következő alakra hoztuk:
sinn+12xsinn2x=sinn2xcosn-12x.

Mivel átalakítás közben szoroztunk sinx2-vel, ennek a gyökeit, tehát az x=k360(k=0,±1,±2,...) szögeket külön meg kell vizsgálnunk. Ezekre az eredeti egyenlet bal oldalán 0 áll, a jobb oldalon viszont n darab 1-es összege, ezek tehát az eredeti egyenletnek nem gyökei, ezeket a továbbiakban kizárjuk.
Redukáljuk a nyert egyenletet 0-ra, és igyekezzünk szorzattá alakítani a két oldal különbségét:
0=sinn2x(sinn+12x-cosn-12x)=sinn2x(sinn2xcosx2++cosn2xsinx2-cosn2xcosx2-sinn2xsinx2)==sinn2x{sinn2x(cosx2-sinx2)+cosn2x(sinx2-cosx2)}==sinn2x(sinn2x-cosn2x)(cosx2-sinx2).



Itt az első tényező 0-helyei azok a szögek, amelyekre
n2x=k180,azazx=k360n,k=0,±1,±2,...;
a második, illetőleg harmadik tényező akkor tűnik el, ha
n2x=45+k180,  ill.  x2=45+k180,
tehát az
x=90n+k360n,ill.x=90+k360(k=0,±1,±2,...)
szögekre. A lényegesen különböző szögeket különválasztva és az első csoportból a föntebb kizárt k360 alakú szögeket elhagyva azt kapjuk, hogy az egyenlet
x=r360n+k360,r=1,2,...,n-1x=90n+s360n+k360,s=0,1,2,...,n-1x=90+k360}k=0,±1,±2,...

A kitűzött feladatot jelentő n=3 esetben a 120 és 240 (és az ezektől nem lényegesen különböző szögek) a gyökök első csoportjából adódnak, 30 és 150 a második csoportból s=0,1 esetén, 90 az utolsó gyök, míg 270 ismét a gyökök második csoportjából adódik s=2 esetén.
 

Megjegyzések: A II. megoldásban tárgyalt általánosítást egy versenyző, Németh József felvetette és megoldotta.
A 90 felléphet a gyökök első csoportjában is (akkor, ha  n  osztható 4-gyel és  r=n4), továbbá a gyökök második csoportjában (ha  n4l+1  alakú és  s=l=n-14). Ezekben az esetekben 90 az egyenletnek kétszeres gyöke.
 

2. feladat. Legyen a és b egész szám. Bizonyítandó, hogy
x2+ax+b
csak akkor állíthat elő végtelen sok egész x-értékre négyzetszámot, ha a kifejezés egy elsőfokú polinom négyzete.
 

I. megoldás: Azt kell vizsgálnunk, mikor állhat fenn egész x, y értékekre
x2+ax+b=y2.
Innen x-et meghatározva
x=-a±a2-4b+4y22,(1)
és ez csak úgy adhat egész értéket, ha a négyzetgyökjel alatt teljes négyzet áll:
a2-4b+4y2=z2
Innen
z2-4y2=(z+2y)(z-2y)=a2-4b.
A jobb oldalon állandó érték áll; így ha y is, z is természetes szám, akkor ez az egyenlőség csak olyan értékekre állhat fenn, amelyekre 2y+z nem nagyobb ennél az állandó értéknél. Ilyen y, z számpár csak véges sok van. Minden y értékhez (1) szerint legfeljebb két x érték tartozik, tehát csak véges sok olyan egész x érték lehet, amelyre x2+ax+b négyzetszám, ha a2-4b0.
Ha viszont a2-4b=0, akkor
x2+ax+b=x2+ax+(a2)2=(x+a2)2,
tehát a kifejezés egy elsőfokú polinom négyzete. Ezzel igazoltuk a feladat állítását.
 

Megjegyzés: A tárgyalt második esetben b=a24 csak úgy lehet egész szám, ha a páros. Ebben az esetben az adott másodfokú kifejezés egy egész együtthatós elsőfokú polinom négyzete, s így minden egész x értékre négyzetszámot állít elő.
 

II. megoldás: Kényelmesebb lesz az adott kifejezés négyszeresét vizsgálni. Ez is négyzetszámot állít elő, ha az adott polinom értéke négyzetszám, de fordítva is: a polinom egész helyen mindig egész számot állít elő, s így a négyszerese mindig páros számot. Ha ez a néggyel szorzott érték négyzetszám, akkor páros szám négyzetének kell lennie, s így a negyedrésze, vagyis az eredeti polinom értéke is egész szám négyzete. Elegendő tehát a polinom négyszeresét vizsgálni:
4x2+4ax+4b=(2x+a)2+4b-a2.
Ha ez egy y egész szám négyzete, akkor
4b-a2=y2-(2x+a)2=(y+2x+a)(y-2x-a).
Azonban egy egész szám a 0 kivételével csak véges sok féleképpen bontható két egész szám szorzatára, egy-egy felbontás pedig már egyértelműen meghatározza x-et és y-t.
Így az adott kifejezés csak akkor vehet fel végtelen sok egész x értékre négyzetszámot, ha 4b-a2=0, ekkor
4x2+4ax+4b=(2x=a)2
és ennek negyedrésze ugyancsak egy elsőfokú polinom négyzete. Ezzel igazoltuk a feladat állítását.
 

Megjegyzés: Mint láttuk, ha végtelen sok helyen állít elő a polinom négyzetszámot, akkor minden egész x-re négyzetszám az értéke, tehát eredményünk így fogalmazható: ha egy a feladatban adott alakú polinom értéke minden egész x-re négyzetszám, akkor a polinom egy polinom négyzete. Ez az állítás már sokkal általánosabban igaz, nemcsak a legmagasabb fokú tagnak adhatunk együtthatót, hanem a fokszámra sem kell kikötést tennünk. Érvényes a következő tétel: Ha egy egész együtthatós polinom értéke minden egész helyen négyzetszám, akkor a polinom egy polinom négyzete. A tétel négyzet helyett tetszés szerinti egész k-val k-adik hatványokra is igaz.
Az viszont lényeges, hogy ne csak végtelen sok egész helyre tegyünk feltételt, mert amint a legmagasabb együtthatóról nem kötjük ki, hogy 1 legyen, akkor már van olyan másodfokú polinom is, amelyik nem teljes négyzet, és végtelen sok egész helyen vesz fel négyzetszámot értékül.
 

3. feladat. Alkossunk 6 csúcsú, 5 lapú poliédert a következő feltételekkel:
a) a poliéder egyik lapja a oldalú négyzet;
b) a poliéder összes többi éle egyenlő egymással;
c) a négyzet két szomszédos oldalához csatlakozó két lapnak a négyzetlappal bezárt szöge egymást 90-ra egészíti ki.
Bizonyítsuk be, hogy a poliéder két lapjának az átlói a hosszúságúak.
 

Megoldás: A leírt test négyzetlapja legyen ABCD. A testnek van egy ennek valamelyik oldalával, mondjuk AB-val párhuzamos EF éle, melynek merőleges vetülete a négyzet AB-vel párhuzamos középvonalára esik és azon szimmetrikusan helyezkedik el.
 

 

Legyen F merőleges vetülete a négyzetlapon, a négyzet AB, ill. BC oldalán rendre F1, G és H, jelöljük a négyzet oldalaitól különböző egyenlő élek hosszát b-vel, az FF1 távolságot m-mel. Az FF1 szakasz merőleges F1G-re és F1H-ra is, így az FF1G háromszöget beforgathatjuk körülötte az EFH síkba, ekkor G egy a HF1 egyenesen fekvő G1 pontba kerül. A c) feltétel szerint az FG1H háromszög F-nél derékszögű, FF1 pedig a háromszög magassága. Így a magasságra vonatkozó középarányossági tétel szerint, mivel F1G=a/2 és F1H=(a-b)/2,
m2=a2a-b2.(1)
Számítsuk ki az ABFE trapéz AF átlóját, mint a páronként merőleges AG, GF1, F1F szakaszokból alkotható téglatest testátlóját. Az EB átló és a GDEF trapéz átlói szimmetria okokból ugyanekkorák. Felhasználva (1)-et is, azt kapjuk, hogy
AF2=AG2+GF12+F1F2=(a+b2)2+(a2)2+m2=(a+b2)2++(a2)2+a(a-b)4=14(3a2+ab+b2).



A feladat állításához azt kell tehát belátnunk, hogy ab+b2=a2. Az a és b élhosszak közt tudunk egy összefüggést kapni, ha felírjuk Pythagoras tételét FB-re, mint annak a téglatestnek átlójára, melynek egyik lapja BGF1H és egyik további csúcsa F. Felhasználva (1)-et is:
b2=FB2=BH2+HF12+F1F2=(a2)2+(a-b2)2+a(a-b)4=
=14(3a2-3ab+b2).
A b-t tartalmazó tagokat a bal oldalra rendezve és 3-mal osztva innen valóban
ab+b2=a2
adódik és ezzel igazoltuk a feladat állítását.
 

Megjegyzések: 1. Az utolsó egyenletből b-re két érték adódik: a(5-1)/2 és -a(5+1)/2. Mint egy versenyző, Kalmár Ágota, megjegyezte, a negatív gyöknek is lehet geometriai jelentést tulajdonítani. Ennek egy önmagát átmetsző test felel meg: a két háromszöglap áthatol egymáson, a másik két oldallap pedig hurkolt trapéz lesz a(5+1)/2 oldalhosszúsággal.
 

 

Ugyanekkora az alaplappal párhuzamos él is, míg a trapézok átlói (amelyek most a hurkolt trapézon kívül húzódnak) a hosszúságúak.
2. Helyezzük a feladatban szereplő testet egy kocka fölső vízszintes ABCD lapjára (EF legyen AB-vel párhuzamos), majd az ABRS-re is helyezzük el a test egy példányát úgy, hogy az EF-nek megfelelő él AS-sel legyen párhuzamos. Ekkor az AB-hez csatlakozó háromszög és trapéz lap a lapszögekre tett kikötés szerint egy síkba esik és egy egyenlő oldalú ötszöget alkot, amely az EF felezőmerőlegesére szimmetrikus. A többi kockalapokra is elhelyezhetjük a test egy-egy példányát úgy, hogy egy 12 egybevágó, egyenlő oldalú ötszög határolta poliédert kapjunk. Belátható (erre még visszatérünk), hogy a kapott test egy szabályos dodekaéder.
 

 

1Ez könnyen igazolható, ha a bal oldalon α-t és β-t a jobb oldalon szereplő szögek összege, illetőleg különbségeként írjuk.