Cím: Néhány elemi úton megoldható szélsőértékfeladat
Szerző(k):  Berkes Jenő 
Füzet: 1957/március, 70 - 74. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Szélsőértékfeladatok általában a differenciálszámítás segítségével oldhatók meg. Ez azonban jelenleg nem anyaga a középiskolának. Néhány példát szeretnénk mutatni arra, hogy sokszor reménytelennek látszó szélsőértékfeladatok mégis megoldhatók a differenciálszámítás nélkül is, tehát elemi úton.

 

1. Adva van egy a, b féltengelyű ellipszis. Írjunk bele olyan háromszögeket, melyeknek egyik csúcsa a kistengely végpontja, a szembenfekvő oldal pedig a nagytengellyel párhuzamos. Melyik közülük a legnagyobb területű? (1. ábra)
 
 
1. ábra        2. ábra
 

Tudjuk (lásd a III. gimn. tankönyv 1953. 247. old.), hogy az ellipszis megadható a következő paraméteres egyenletrendszerrel:
x=acost,y=bsint(-πt<π).

Így a 2. ábra szerint a fölrajzolt háromszög kerülete:
T=acost(b-bsint)=abcost(1-sint).(1)
A T függvénye t-nek. Az értelmezési tartomány
-π2tπ2.

Nyilvánvalóan tekinthetjük a (Tab)2 függvényt, ennek ugyanazon a helyen van szélsőértéke mint T-nek, hiszen T a jelzett intervallumban nem negatív, tehát:
y=(Tab)2=cos2t(1-sint)2=(1-sin2t)(1-sint)2(2)
Ennek a komplikált trigonometriai függvénynek kell már most a szélsőértékét (jelen esetben a maximumát) meghatározni. Bontsuk fel tényezőkre:
y=(1-sint)(1+sint)(1-sint)(1-sint),(3)
szorozzuk meg a függvényt egyelőre határozatlan m és n pozitív konstansokkal, ekkor nyerjük a
z=mny=m(1-sint)n(1+sint)(1-sint)(1-sint).(4)

A z függvény maximumának meghatározása már sikerülni fog. (Nyilván az y maximuma ugyanott van.) A négy tényező összege ugyanis
(n-m-2)sint+m+n+2.(5)
Ez az összeg t-től független, ha
n=m+2.(6)
Viszont a számtani és a mértani közép relációjából tudjuk, hogy amennyiben egy összeg, mely pozitív mennyiségekből áll, állandó, a tagok szorzata akkor a legnagyobb, ha mind egyenlők, tehát jelenleg, ha
m(1-sint)=1-sint,n(1+sint)=1-sint.(7)
(7)-ből és (6)-ból
m=1,n=1-sint1+sint=3
következik. Ez utóbbiból
4sint=-2,sint=-12,és ígyt=-30.

A keresett maximális területű háromszög csúcspontjai tehát
(0;b),(-a32,-b2)és(a32,-b2).
Számítsuk ki a maximum nagyságát is:
Tmax=a323b2=ab334.
Az ellipszis területe abπ lévén, a két terület aránya
334π0,413.

Megjegyezzük, hogy ebben a feladatban egyszerűbben is célhoz juthatunk a kör és ellipszis közötti affinitás felhasználásával.
Először is könnyű belátni, hogy egy adott körbe írt háromszögek közül a szabályos háromszög a legnagyobb területű. Tekintsünk ugyanis egy körbe írt ABC háromszöget, amelynek nincs 60-os szöge (3. ábra).
 
 
3. ábra
 

Ennek legalább egyik szöge pl. a β szöge kisebb 60-nál. Ha a β szöget alkotó kisebb oldalt (ábránkban az AB-t) rögzítjük, és a C csúcspontot a körön eltoljuk, amíg BC' az AB oldallal 60-os szöget zár be, akkor az így nyert ABC' területe nagyobb, mint az ABC területe, mert a közös AB oldalhoz tartozó magasság az előbbiben nagyobb mint az utóbbiban, lévén BA<BC, és az AC<AC'=120. Ha az ABC'-ben az AC' oldalt rögzítjük, és a B pontot a körön eltoljuk B'-be úgy, hogy B' az AC' oldalt merőlegesen felező egyenesbe essék, akkor a B'A=B'C', és így az AC'B egyenlőszárú háromszögben az AC' alapnál felvett szögek egyenlők, és mivel a B'-nél fekvő szög, mint kerületi szög, 60-os, azért az A és C' csúcsokban fekvő szögek is 60-osak, vagyis az AB'C' szabályos, és azonfelül az AB'C' területe nagyobb mint az ABC' területe, mert a közös AC' oldalhoz tartozó magasság nagyobb az előbbiben mint az utóbbiban.
Tehát bármelyik, körbe írt, háromszögről, amelynek nem minden szöge 60-os, legfeljebb két lépésben kimutatható, hogy területe kisebb a körbe írt szabályos háromszög területénél.
Ismeretes, hogy valamely síkidom területe és az affin idom területének aránya állandó (jelen esetben ez közvetlenül leolvasható). Tehát, ha valamelyik síkidom területe a körrendszerben maximális, akkor a megfelelő idom területe az ellipszis rendszerben is maximális. Ha az ellipszis főkörébe írunk szabályos háromszöget, melynek egyik csúcsa a (0;a) pont, akkor a szembenfekvő oldal felezi a (0;0), (0;-a) végpontú főkörsugárt, és így az affinháromszög egyik csúcspontja a (0;b), és e ponttal szemközti oldal felezi a (0;0), (0;-b) végpontú ellipszis féltengelyt. Tehát a maximális területű háromszög másik két csúcspontja:
(-a32,-b2),(a32,-b2).

2. Tekintsük az x2-y2=1 egyenlő oldalú hiperbola x>0 ágát, melynek az x=a>1 egyenessel levágott szegmentumába téglalapokat írunk, melynek középvonala az x tengelyre esik (4. ábra).
 
 
4. ábra
 

E téglalapok közül melyiknek a területe a legnagyobb?
Nyilván
T=2y(a-x)=2x2-1(a-x).(8)
Tekintve az y=(T2)2 függvényt
y=(x-1)(x+1)(a-x)(a-x).

A négy tényezős szorzat maximumának kiszámítását kíséreljük meg az előbbi módszerrel. Az első tényezőt m-mel, a másodikat n-nel szorozva, a tényezők összegéből akkor esik ki x, ha
m+n-2=0,(9)
és akkor lesz még egyenlő is a négy tényező, ha
m(x-1)=a-x,n(x+1)=a-x.(10)

(10)-ből m-et és n-et (9)-be helyettesítve
a-xx+1+a-xx-1-2=0,
azaz
2x2-ax-1=0,
ahonnan
x=a+a2+84.
Ezen a helyen van maximum. Ezen értéket (8)-ba helyettesítve, megkapjuk T maximális értékét.
3. Igen érdekes feladat a következő. Az ellipszis mely pontja van a kis tengely végpontjától a legnagyobb távolságra? (5. ábra)
 
 
5. ábra
 

Ismét az első feladatbeli paraméteres egyenletrendszert használva, és mindjárt a d távolság négyzetet tekintve
f(t)=d2=a2cos2t+(bsint-b)2=a2(1-sin2t)+b2(sint-1)2==(b2-a2)sin2t-2b2sint+a2+b2.


Mint ismeretes a2-b2=c2, ahol c a lineáris excentricitás.
Tehát
f(t)=-c2sin2t-2b2sint+a2+b2=0.
Ez sint-ben másodfokú függvény, amelynek az ismeretes képlet szerint
sint=-b2c2
helyen van maximuma.
 

Itt 3 esetet kell megkülönböztetni.
1. eset: b>c, akkor
sint=-b2c2<-1,
és így ilyen t érték nincs. Maga a függvény az értelmezési tartományban folyton csökken, s így legnagyobb az értéke az intervallum elején -π2-nél, ahol
f(-π2)=d2=-c2+2b2+a2+b2=4b2,
tehát
dmax=2b,
azaz a kistengely másik végpontja van a legtávolabb.
2. eset: b=c, ekkor
sint=-1vagyist=-π2.
Ez tehát ugyanarra az eredményre vezet, mint az 1. eset.
3. eset: b<c. Most létezik olyan t, melyre
sint=-b2c2,
és erre lesz függvényünknek maximuma. Számítsuk ki mekkora ez:
fmax=dmax2=-c2b4c4+2b4c2+a2+b2=a2+b2+b4c2==a2c2+b2(c2+b2)c2=a2c2+a2b2c2=a4c2,


ahonnan
dmax=a2c.

Tehát a mértani középarányos c és dmax között.
Ugyanez a feladat érdekes módon megoldható egészen más gondolatmenettel is. (Lásd a jelen számban kitűzött 820. feladatot.)