Cím: Kéttagúak hatványai
Szerző(k):  Neukomm Gyula 
Füzet: 1952/május, 114 - 124. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1952/március: 434. matematika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A kéttagú vagy binom kifejezések általános alakja: a+b. E kifejezések 2. és 3. hatványát még az általános iskolában, többtagúak szorzataként határoztuk meg:

(a+b)2=(a+b)(a+b)=a2+2ab+b2,(a+b)3=(a+b)2(a+b)=(a2+2ab+b2)(a+b)==a3+3a2b+3ab2+b3.



Ezek az azonosságok tartalmazzák a kéttagú (és egyben a többtagú) algebrai összegek négyzetreemelésének, illetőleg köbreemelésének szabályait. (Numerikus számok négyzetre és köbreemelésénél előnyösebb ezen azonosságokat némi módosítással használni.)
Az alapot képező kéttagú kifejezés: a+b mindegyik tagja elsőfokú, a második hatvány mindhárom tagja másodfokú, a harmadik hatvány mind a négy tagja harmadfokú. Az olyan többtagút (vagy polinomot), melyben mindegyik tag fokszáma ugyanaz, ,,homogén''-nek nevezzünk. Tehát a+b: kéttagú, elsőfokú homogén kifejezés, a+b négyzete: homogén másodfokú háromtagú kifejezés. Azt is észrevesszük a kifejezések fenti leírásában, hogy az a kitevői tagonként eggyel csökkennek, míg az utolsó tagban a0=1 szerepel. A b kitevője viszont az első tagban 0(b0=1) és onnan kezdve b kitevői tagonként eggyel nőnek. E kifejezések tehát rendezett kifejezések, mégpedig a-nak fogyó és b-nek növekvő hatványai szerint vannak rendezve. Nyilvánvaló, hogy ha egy két számból alkotott homogén polinomot az egyik szám fogyó hatványai szerint rendezünk, akkor az a kifejezés szükségképpen egyidejűleg a másik szám növekvő hatványai szerint rendeződik. 2x3y4+5x5y2-3xy6 3 tagú homogén 7-edfokú nem rendezett kifejezés; x fogyó hatványai szerint rendezve: 5x5y2+2x3y4-3xy6. 5m3p2-4m2p+mp-5p3 egy négytagú m fogyó hatványai szerint rendezett nem homogén kifejezés. Viszont a3+3a2b+3ab2+b3 négytagú, a-nak fogyó (és b-nek növekvő) hatványai szerint rendezett homogén harmadfokú összeg.
Most felvetjük a kérdést, hogyan alkotjuk meg valamely kéttagú kifejezés magasabb hatványait? Tehát kérdés hogyan alakítható polinommá (a+b)4, (a+b)5 s. i. t., általában (a+b)n?
Közelfekvő az a sejtés, hogy ezek is homogén összegek lesznek, melyek szintén az első tag fogyó (és ugyanakkor a második tag növekvő) hatványai szerint rendezve írhatók fel. Pl. (a+b)6 tagjai így fognak festeni: a6, a5b, a4b2, a3b3, a2b4, ab5 b6 csak az együtthatókat fedi még homály. Igaz, hogy lépésről lépésre haladva, sorozatos szorzással ezek is meghatározhatók. Pl.
(a+b)4=(a+b)3(a+b)==(a3+3a2b+3ab2+b3)(a+b)=a4+4a3b+6a2b2+4ab3+b4,(a+b)5=(a+b)4(a+b)


stb. Ez azonban ‐ eltekintve attól, hogy igen hosszadalmas és fáradságos eljárás, főleg, ha a kitevő már elég nagy szám ‐ nem oldja meg az általánosan felvetett problémát, t. i. hogyan bontható tagokra (a+b)n, ahol n tetszőleges természetes szám. Egy olyan általános érvényességű számolási eljárást (vagy algoritmust) keresünk tehát, melynek alapján valamely binom bármely hatványának kifejtését közvetlenül felírhatjuk.
Az alábbiakban nemcsak azt fogjuk kimutatni, hogy a fent közölt sejtés az egyes tagok alakját illetően igaz, hanem az együtthatók kérdését is megoldjuk úgy, hogy képesek leszünk bármely kéttagú kifejezés akárhányadik hatványát felírni, anélkül, hogy a megelőző alacsonyabb hatványokat kiszámítanók.
Induljunk ki egy konkrét példából. Próbáljuk meghatározni közvetlenül (a+b)6 polinomba fejtését.
(a+b)6=(a+b)(a+b)(a+b)(a+b)(a+b)(a+b)

A többtagúak szorzási szabálya alapján a6 csak úgy keletkezhet, hogy minden tényezőből az első tagot választjuk ki és ezeket összeszorozva kapjuk meg az egyetlen a6 alakú tagot, tehát a6-nak együtthatója 1. a5b úgy jön létre, hogy egy-egy tényezőből választjuk ki a b-t, a többi tényezőből pedig esetről esetre az öt a-t. Tehát annyiszor fog fellépni az a5b tag, ahányféleképpen a 6 tényezőből a b kiválasztható, vagyis C61=(61)-szer. Ha ezt a (61) számú a5b tagot összevonjuk, kapjuk (61) a5b vagyis az a5b alakú tag együtthatója (61).
Az a4b2 tagok úgy jönnek létre, hogy a hat tényező közül 22-ből választjuk ki a b-t és mindegyik esetben a többi négy tényezőből az a-t, vagyis annyi a4b2 tagunk lesz, ahányféleképpen a 6 tényezőből kettőt-kettőt ki tudunk választani, vagyis C62=(62) lesz az a4b2 tagok száma és összevonás után (62) lesz az a4b2 alakú tag együtthatója. Ezt a gondolatmenetet folytatva (1. egyébként ,,A kombinatorika elemei'' című cikkben közölt példát is. ‐ IV. köt. 2. sz. 45. old.) nyerjük, hogy
(a+b)6=a6+(61)a5b+(62)a4b2+(63)a3b3+(64)a2b4+(65)ab5+(66)b6.



Ugyanaz a gondolatmenet azonban úgyszólván szóról szóra alkalmazható általában, ha 6 helyett egy tetszőleges n pozitív egész kitevőt tekintünk, vagyis
(a+b)n=an+(n1)an-1b+(n2)an-2b2+...+(nn-1)abn-1+(nn)bn.



Tételünk bizonyítását egészen szigorúvá tehetjük, ha most a teljes indukcióhoz folyamodunk, ami annál is inkább érdemes, mert ezzel egyúttal az együtthatóknak egy fontos tulajdonságát is bebizonyítjuk.
Tegyük tehát fel, hogy a fenti azonosságunk az n természetes számra igaz. Ha ezen azonosság mindkét oldalát (a+b)-vel megszorozzuk, akkor
(a+b)n(a+b)=(a+b)n+1=[an+(n1)an-1b+...++(nk)an-kbk+...+(nn-1)abn-1+(nn)bn](a+b).


A jobboldalon a szorzást tagonként elvégezve:
an+1+(n1)anb+(n2)an-1b2+...+(nk)an-k+1bk+...++(nn-1)a2bn-1+(nn)abn+anb+(n1)an-1b2+...++(nk-1)an-k+1bk+...+(nn-2)a2bn-1+(nn-1)abn+(nn)bn+1



Az egynemű tagokat összevonva, vagyis kiemeléssel szorzattá alakítva nyerjük, hogy
(a+b)n+1=an+1+(n+1)anb+[(n1)+(n2)]an-1b2+...++[(nk-1)+(nk)]an-k+1bk+...+[(nn-1)+(nn)]abn+(nn)bn+1.De(nk-1)+(nk)=n(n-1)...(n-k+2)12...(k-1)+111111111111+n(n-1)...(n-k+2)(n-k+1)12...(k-1)k==n(n-1)...(n-k+2)k+n(n-1)...(n-k+2)(n-k+1)12...k.



A számlálóban az n(n-1)...(n-k+2) közös tényező kiemelve:
(nk-1)+(nk)=n(n-1)...(n-k+2)[k+(n-k+1)]k!==(n+1)n(n-1)...(n-k+2)k!=(n+1k)


és így [ tekintetbe véve, hogy n+1=(n+11) és (nn)=(n+1n+1)=1]
(a+b)n+1=an+1+(n+11)anb+(n+12)an-1b2+...++(n+1k)an-k+1bk+...+(n+1n)abn+(n+1n+1)bn+1.



Ezzel bebizonyítottuk, hogy ha tételünk n-re igaz, akkor (n+1)-re is igaz, de n=2-re is igaz, mert hiszen
(a+b)2=a2+2ab+b2=a2+(21)ab+(22)b2,
azért minden n kitevőre is érvényes, ahol n természetes szám.
Tehát
(a+b)n=an+(n1)an-1b+...+(nk)an-kbk+...+(nn-1)abn-1+(nn)bn,


ahol az (nk) szimbolumok k=1, 2, ..., n-re rendre kiszámíthatók.
Pl.
(a+b)7=a7+(71)a6b+(72)a5b2+(73)a4b3+(74)a3b4++(75)a2b2+(76)ab6+(77)b7,ahol(71)=7,(72)=7612=21,(73)=765123=75=35,11111111111111111111(74)=76541234=35,(75)=7654312345=21,(76)=765432123456=7,(77)=1,és így(a+b)7=a7+7a6b+21a5b2+35a4b3+35a3b4+21a2b5+7ab6+b7.



Az (nk) számokat k=1, 2 ...n, melyek a binom n-edik hatványában a tagok együtthatói, az n-edik hatvány binomiális együtthatóinak szokás nevezni. Figyeljük meg, hogy mindenegyes tagban (az első tag kivételével) a második (növekvő kitevőjű) tényező kitevője megegyezik az együtthatót jelző szimbolum alsó számával. Az említett kivételt is megszüntethetjük, ha az an első tagot anb0-ként fogjuk fel és együtthatóját, a többi együtthatónak megfelelően, (n0)-val jelöljük. (n0) nincs értelmezve, mert annak a kérdésnek nincs értelme, hogy hogyan lehet adott elemek közül egyet sem választani ki. Az egységesség és egyszerűség kedvéért azonban (n0)-t, ahol n tetszésszerinti természetes szám, úgy értelmezhetjük, hogy (n0)=1, és akkor elértük azt, hogy általános érvényességgel kimondhatjuk, hogy (a+b)n tehát (n+1) tagból álló homogén n-edfokú összeg a-nak fogyó (és b-nek növekvő) hatványai szerint rendezve, az együtthatók rendre (nk), ahol k=0, 1, 2, ..., n. Ez a tétel ,,binomiális tétel'' néven ismeretes.
Lássunk néhány példát:
a)(x2-2)6=(60)(x2)6(-2)0+(61)(x2)5(-2)+(62)(x2)4(-2)2++(63)(x2)3(-2)3+(64)(x2)2(-2)4+(65)x2(-2)5+(66)(-2)6==x12-12x10+60x8-160x6+240x4-192x2+64.



Vegyük észre, hogy ha a kéttagú tagjai ellenkező előjelűek, akkor a többtagúban a tagok váltakozó előjelűek.
b) Mekkora (u+v)19 többtagújában u12v7 alakú tag együtthatója? Az együttható nyilván
(197)=19181716151413123467=19317413=50388.

c) Határozzuk meg (ax-ax)9 többtagú negyedik tagját.
A negyedik tag:
(93)(ax)6(-ax)3=84a6x3(-aax3)=-84a7a.

d) Számítsuk ki 101-nek ötödik hatványát.
(102+1)5=(50)(102)5+(51)(102)4+(52)(102)3+(53)(102)2+(54)102+(55)==1010+5108+10106+10104+5102+1==10000000000+=10500000000+=10010000000+=100001100000+=10000000500+=1000000001+=10510100501¯+



e) Számítsuk ki 0,9710 értékét 4 tizedesjegyig terjedő pontossággal
(1-310-2)10=1-(101)310-2+(102)3210-4--(103)3310-6+(104)3410-8-...


a többi tag elhanyagolható, mert könnyen belátható, hogy a tagok abszolút értéke csökken és így a váltakozó előjel miatt az elkövetett hiba abszolút értéke kisebb az első elhanyagolt tag abszolút értékénél. Jelen esetben az első elhanyagolt tag abszolút értéke
(105)3510-10=2522431010=0,0000061236
már nem befolyásolja a negyedik tizedes jegyet.
Az első 3 pozitív tag összege:
1+45910-4+2108110-8=1+0,0405+0,000170101,04067


Az első két negatív tag abszolút értékének összege
10310-2+1202710-6=0,30+0,003240=0,303240
Ezek szerint tehát
0,97101,04067-0,30324=0,73743, vagyis 4 tizedes jegyig terjedő pontossággal 0,97100,7374.
Ezzel az eljárással bármely hatvány értéke mindenkor tetszőleges pontossággal határozható meg, míg logaritmustáblával való kiszámításnál az elkövetett hiba annál nagyobb, minél nagyobb a kitevő.
Most a binomiális együtthatóknak néhány érdekes tulajdonságára kívánunk még rámutatni.
 

1. Már az (a+b) négyzeténél, köbénél és 7-ik hatványánál észrevehettük, hogy az együtthatók sora balról jobbra olvasva ugyanaz, mint jobbról balra olvasva. Ez természetesen következik a szimmetriaviszonyokból, t. i. abból, hogy (a+b)n=(b+a)n. De közvetlenül is bebizonyíthatjuk, hogy az elölről számított (k+1)-edik tag együtthatója (nk) egyenlő a hátulról számított (k+1)-edik binomiális együtthatóval (nn-k)-val, ahol k=0,1,2,...,n.
k=0ésk=nesetén(n0)=1=(nn)k=1,2,...,(n-1)esetén pedig(nk)=Cnk=Vnkk!és mivelVnk=Pn(n-k)!=n!(n-k)!,


azért
(nk)=n!k!(n-k)!.

Ha itt most k helyett (n-k)-t írunk, akkor a nevező két tényezője cserélődik fel:
(nn-k)=n!(n-k)![n-(n-k)]!=n!(n-k)!k!=(nk)
Hogy (nk)=(nn-k), vagyis Cnk=Cnn-k abból az egyszerű meggondolásból is következik, hogy n elemből annyiféleképpen lehet k elemet kiválasztani, ahányféleképpen (n-k) elemet visszahagyni és fordítva.1
Ha az (nk) szimbolumban k>n2, akkor természetesen előnyösebb (nk) helyett a vele egyenlő (nn-k) kiszámítani. Pld. (75)=(72)=7612=21, (98)=(91)=9 stb.
 

2. A binomiális tétel fentebbi, teljes indukcióval való bizonyításánál láttuk, hogy az n-edik hatványban a k-adik és (k+1)-edik binomiális együttható összege egyenlő az eggyel magasabb hatvány (k+1)-edik együtthatójával, vagyis
(nk-1)+(nk)=(n+1k)

Ez az azonosság különben abból a meggondolásból is következik, hogy n+1 elemből úgy válaszhatunk k elemet minden lehetséges módon, hogy először az első n elemből választunk ki k elemet minden lehetséges módon, azután pedig az (n+1)-edik elemhez hozzáválasztunk (k-1) elemet az első n elemből minden lehetséges módon. Ily módon megkapjuk az n+1 elem összes k-adosztályú kombinációit, tehát tényleg
(nk)+(nk-1)=(n+1k).

Ennek alapján a binomiális együtthatók egy sorából az eggyel magasabb hatvány binomiális együtthatói egyszerű összeadással képezhetők.
Pl. láttuk, hogy a 7-ik hatvány binomiális együtthatói
1,7,21,35,35,21,7,1
Azonosságunk alapján a 8-ik hatvány együtthatói:
1,1+7,7+21,21+35,35+35,35+21,21+7,7+1,1
vagyis
1,8,28,56,70,56,28,8,1
Ugyanígy képezhetők egyszerű kivonással a binomiális együtthatók egy sorából az eggyel alacsonyabb hatvány együtthatói. Pld. a 6 hatvány együtthatói:
1,7-1=6,21-6=15,35-15=20,35-20=15,21-15=6,7-6=1.



Ha figyelembe vesszük, hogy (a+b)0=1, továbbá, hogy a binomiális együtthatók bármely sorában az első és utolsó együttható 1, akkor a 0-adik hatványtól kezdve a fentiek szerint egyszerű összeadással képezhetjük sorról-sorra az összes többi együtthatót. Ha az egyes sorokat rendre egymás alá írjuk, akkor a következő táblázatot nyerjük:
11112113311  4  6  4  11  5  10  10  5  11  6  15  20  15  6  1  1  7  21  35  35  21  7  1.....

E táblázat (melyről az együtthatók 1. tulajdonsága is leolvasható) ,,Pascal-féle háromszög'' néven ismeretes. (Pascal francia matematikus 1623 ‐ 1662.)
 

3. Ha a Pascal-féle háromszögben az egyes sorokat összeadjuk rendre a következő összegeket kapjuk: 1, 2, 4, 8, 16, 32, 64, 128, ...stb. Ezek az összegek így is írhatók: 20, 2, 22, 23, ...Sejtjük tehát, hogy az n-edik hatvány binomiális együtthatói összege 2n.
Hasonló alakú tagok összegét szoktuk úgy jelölni, hogy felírjuk a tagok általános alakját, eléje az összegezés jeléül egy nagy görög stigma betlit és jelöljük, melyik betű milyen értékeivel képzett tagokat kell összegezni. E jelölési módot jelen esetünkre alkalmazva: (n0)+(n1)+...+(nn)=k=0n(nk)=2n (olvasd: ,,Szumma n alatta k ha k megy 1-től n-ig =2n-nel'').
Más szóval ez azt jelenti, hogy 0-adik sor összege 1, és minden következő sor összege az előtte álló sor összegeinek kétszerese, vagyis e sor összegek mértani haladványt alkotnak, melynek első tagja 1 és hányadosa 2. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor ez a 3. tulajdonság közvetlenül következik a 2. tulajdonságból, mert hiszen minden sor belső tagjai úgy keletkeznek, hogy a felette álló sor minden tagját ‐ a két szélső tag kivételével ‐ kétszer vesszük összeadandónak, a két szélső tag (1 és 1) csak egyszer szerepel ebben az összeadásban. Ha most az új sorban a belső tagokat kiegészítjük a két szélső taggal (1+1), akkor nyilvánvaló, hogy az új sor tagjainak összege a felette álló sor összegének kétszerese. De az első hatvány együtthatóinak összege 2, ezért a 2. hatvány együtthatóinak összege 4, a harmadik hatvány binomiális együtthatóinak összege 24=8 stb.
Egy másik igen egyszerű bizonyítása tételünknek a következő:
Írjuk fel az
(a+b)n=(n0)an+(n1)an-1b+(n2)an-2b2+...+(nn-1)abn-1+(nn)bn.(1)


azonosságot, és helyettesítsünk a=1 és b=1-t, akkor
(1+1)n=2n=(n0)+(n1)+(n2)+...+(nn-1)+(nn)=k=0n(nk)



 

4. A binomiális együtthatók sorában a páratlan sorszámú együtthatók összege egyenlő a páros sorszámú együtthatók összegével.
Ugyanis helyettesítsünk az (1) alatti azonosságba a=1 és b=-1-t, akkor
(1-1)n=0=(n0)-(n1)+(n2)-(n3)+...+(-1)n(nn).

A negatív tagokat áthozva a baloldalra, nyerjük páratlan n esetén
(n1)+(n3)+...+(nn)=(n0)+(n2)+...+(nn-1),
és páros n esetén
(n1)+(n3)+...+(n111n-1)=(n6)+(n2)+...+(nn).

Mivel a 3. tételünk értelmében a fenti azonosságokban a bal és jobb oldal összege 2n, azért ezen azonosságok mindegyik oldala külön-külön 2n2=2n-1
 

Rá akarunk még mutatni, hogy a binomiális együtthatók itt tárgyalt tulajdonságait azért lehetett olyan egyszerű alakban általános érvényességgel megfogalmazni, mert bevezettük az (n0)=1 értelmezést.
1Ezzel megoldását adtuk a 434. sz. feladatnak.