A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A kéttagú vagy binom kifejezések általános alakja: . E kifejezések 2. és 3. hatványát még az általános iskolában, többtagúak szorzataként határoztuk meg:
Ezek az azonosságok tartalmazzák a kéttagú (és egyben a többtagú) algebrai összegek négyzetreemelésének, illetőleg köbreemelésének szabályait. (Numerikus számok négyzetre és köbreemelésénél előnyösebb ezen azonosságokat némi módosítással használni.) Az alapot képező kéttagú kifejezés: mindegyik tagja elsőfokú, a második hatvány mindhárom tagja másodfokú, a harmadik hatvány mind a négy tagja harmadfokú. Az olyan többtagút (vagy polinomot), melyben mindegyik tag fokszáma ugyanaz, ,,homogén''-nek nevezzünk. Tehát : kéttagú, elsőfokú homogén kifejezés, négyzete: homogén másodfokú háromtagú kifejezés. Azt is észrevesszük a kifejezések fenti leírásában, hogy az kitevői tagonként eggyel csökkennek, míg az utolsó tagban szerepel. A kitevője viszont az első tagban és onnan kezdve kitevői tagonként eggyel nőnek. E kifejezések tehát rendezett kifejezések, mégpedig -nak fogyó és -nek növekvő hatványai szerint vannak rendezve. Nyilvánvaló, hogy ha egy két számból alkotott homogén polinomot az egyik szám fogyó hatványai szerint rendezünk, akkor az a kifejezés szükségképpen egyidejűleg a másik szám növekvő hatványai szerint rendeződik. tagú homogén -edfokú nem rendezett kifejezés; fogyó hatványai szerint rendezve: . egy négytagú fogyó hatványai szerint rendezett nem homogén kifejezés. Viszont négytagú, -nak fogyó (és -nek növekvő) hatványai szerint rendezett homogén harmadfokú összeg. Most felvetjük a kérdést, hogyan alkotjuk meg valamely kéttagú kifejezés magasabb hatványait? Tehát kérdés hogyan alakítható polinommá , s. i. t., általában ? Közelfekvő az a sejtés, hogy ezek is homogén összegek lesznek, melyek szintén az első tag fogyó (és ugyanakkor a második tag növekvő) hatványai szerint rendezve írhatók fel. Pl. tagjai így fognak festeni: , , , , , csak az együtthatókat fedi még homály. Igaz, hogy lépésről lépésre haladva, sorozatos szorzással ezek is meghatározhatók. Pl.
stb. Ez azonban ‐ eltekintve attól, hogy igen hosszadalmas és fáradságos eljárás, főleg, ha a kitevő már elég nagy szám ‐ nem oldja meg az általánosan felvetett problémát, t. i. hogyan bontható tagokra , ahol tetszőleges természetes szám. Egy olyan általános érvényességű számolási eljárást (vagy algoritmust) keresünk tehát, melynek alapján valamely binom bármely hatványának kifejtését közvetlenül felírhatjuk. Az alábbiakban nemcsak azt fogjuk kimutatni, hogy a fent közölt sejtés az egyes tagok alakját illetően igaz, hanem az együtthatók kérdését is megoldjuk úgy, hogy képesek leszünk bármely kéttagú kifejezés akárhányadik hatványát felírni, anélkül, hogy a megelőző alacsonyabb hatványokat kiszámítanók. Induljunk ki egy konkrét példából. Próbáljuk meghatározni közvetlenül polinomba fejtését. | |
A többtagúak szorzási szabálya alapján csak úgy keletkezhet, hogy minden tényezőből az első tagot választjuk ki és ezeket összeszorozva kapjuk meg az egyetlen alakú tagot, tehát -nak együtthatója . úgy jön létre, hogy egy-egy tényezőből választjuk ki a -t, a többi tényezőből pedig esetről esetre az öt -t. Tehát annyiszor fog fellépni az tag, ahányféleképpen a tényezőből a kiválasztható, vagyis -szer. Ha ezt a számú tagot összevonjuk, kapjuk vagyis az alakú tag együtthatója . Az tagok úgy jönnek létre, hogy a hat tényező közül ‐ -ből választjuk ki a -t és mindegyik esetben a többi négy tényezőből az -t, vagyis annyi tagunk lesz, ahányféleképpen a tényezőből kettőt-kettőt ki tudunk választani, vagyis lesz az tagok száma és összevonás után lesz az alakú tag együtthatója. Ezt a gondolatmenetet folytatva (1. egyébként ,,A kombinatorika elemei'' című cikkben közölt példát is. ‐ IV. köt. 2. sz. 45. old.) nyerjük, hogy
Ugyanaz a gondolatmenet azonban úgyszólván szóról szóra alkalmazható általában, ha helyett egy tetszőleges pozitív egész kitevőt tekintünk, vagyis
Tételünk bizonyítását egészen szigorúvá tehetjük, ha most a teljes indukcióhoz folyamodunk, ami annál is inkább érdemes, mert ezzel egyúttal az együtthatóknak egy fontos tulajdonságát is bebizonyítjuk. Tegyük tehát fel, hogy a fenti azonosságunk az természetes számra igaz. Ha ezen azonosság mindkét oldalát -vel megszorozzuk, akkor
A jobboldalon a szorzást tagonként elvégezve:
Az egynemű tagokat összevonva, vagyis kiemeléssel szorzattá alakítva nyerjük, hogy
A számlálóban az közös tényező kiemelve:
és így tekintetbe véve, hogy és
Ezzel bebizonyítottuk, hogy ha tételünk -re igaz, akkor -re is igaz, de -re is igaz, mert hiszen | | azért minden kitevőre is érvényes, ahol természetes szám. Tehát
ahol az szimbolumok , , , -re rendre kiszámíthatók. Pl.
Az számokat , , melyek a binom -edik hatványában a tagok együtthatói, az -edik hatvány binomiális együtthatóinak szokás nevezni. Figyeljük meg, hogy mindenegyes tagban (az első tag kivételével) a második (növekvő kitevőjű) tényező kitevője megegyezik az együtthatót jelző szimbolum alsó számával. Az említett kivételt is megszüntethetjük, ha az első tagot -ként fogjuk fel és együtthatóját, a többi együtthatónak megfelelően, -val jelöljük. nincs értelmezve, mert annak a kérdésnek nincs értelme, hogy hogyan lehet adott elemek közül egyet sem választani ki. Az egységesség és egyszerűség kedvéért azonban -t, ahol tetszésszerinti természetes szám, úgy értelmezhetjük, hogy , és akkor elértük azt, hogy általános érvényességgel kimondhatjuk, hogy tehát tagból álló homogén -edfokú összeg -nak fogyó (és -nek növekvő) hatványai szerint rendezve, az együtthatók rendre , ahol , , , , . Ez a tétel ,,binomiális tétel'' néven ismeretes. Lássunk néhány példát:
Vegyük észre, hogy ha a kéttagú tagjai ellenkező előjelűek, akkor a többtagúban a tagok váltakozó előjelűek. b) Mekkora többtagújában alakú tag együtthatója? Az együttható nyilván | |
c) Határozzuk meg többtagú negyedik tagját. A negyedik tag: | |
d) Számítsuk ki -nek ötödik hatványát.
e) Számítsuk ki értékét tizedesjegyig terjedő pontossággal
a többi tag elhanyagolható, mert könnyen belátható, hogy a tagok abszolút értéke csökken és így a váltakozó előjel miatt az elkövetett hiba abszolút értéke kisebb az első elhanyagolt tag abszolút értékénél. Jelen esetben az első elhanyagolt tag abszolút értéke | | már nem befolyásolja a negyedik tizedes jegyet. Az első pozitív tag összege:
Az első két negatív tag abszolút értékének összege | | Ezek szerint tehát , vagyis tizedes jegyig terjedő pontossággal . Ezzel az eljárással bármely hatvány értéke mindenkor tetszőleges pontossággal határozható meg, míg logaritmustáblával való kiszámításnál az elkövetett hiba annál nagyobb, minél nagyobb a kitevő. Most a binomiális együtthatóknak néhány érdekes tulajdonságára kívánunk még rámutatni.
1. Már az négyzeténél, köbénél és -ik hatványánál észrevehettük, hogy az együtthatók sora balról jobbra olvasva ugyanaz, mint jobbról balra olvasva. Ez természetesen következik a szimmetriaviszonyokból, t. i. abból, hogy . De közvetlenül is bebizonyíthatjuk, hogy az elölről számított -edik tag együtthatója egyenlő a hátulról számított -edik binomiális együtthatóval -val, ahol .
azért Ha itt most helyett -t írunk, akkor a nevező két tényezője cserélődik fel: | | Hogy , vagyis abból az egyszerű meggondolásból is következik, hogy elemből annyiféleképpen lehet elemet kiválasztani, ahányféleképpen elemet visszahagyni és fordítva. Ha az szimbolumban , akkor természetesen előnyösebb helyett a vele egyenlő kiszámítani. Pld. , stb.
2. A binomiális tétel fentebbi, teljes indukcióval való bizonyításánál láttuk, hogy az -edik hatványban a -adik és -edik binomiális együttható összege egyenlő az eggyel magasabb hatvány -edik együtthatójával, vagyis Ez az azonosság különben abból a meggondolásból is következik, hogy elemből úgy válaszhatunk elemet minden lehetséges módon, hogy először az első elemből választunk ki elemet minden lehetséges módon, azután pedig az -edik elemhez hozzáválasztunk elemet az első elemből minden lehetséges módon. Ily módon megkapjuk az elem összes -adosztályú kombinációit, tehát tényleg Ennek alapján a binomiális együtthatók egy sorából az eggyel magasabb hatvány binomiális együtthatói egyszerű összeadással képezhetők. Pl. láttuk, hogy a -ik hatvány binomiális együtthatói Azonosságunk alapján a -ik hatvány együtthatói: | | vagyis Ugyanígy képezhetők egyszerű kivonással a binomiális együtthatók egy sorából az eggyel alacsonyabb hatvány együtthatói. Pld. a hatvány együtthatói:
Ha figyelembe vesszük, hogy , továbbá, hogy a binomiális együtthatók bármely sorában az első és utolsó együttható , akkor a -adik hatványtól kezdve a fentiek szerint egyszerű összeadással képezhetjük sorról-sorra az összes többi együtthatót. Ha az egyes sorokat rendre egymás alá írjuk, akkor a következő táblázatot nyerjük:
E táblázat (melyről az együtthatók 1. tulajdonsága is leolvasható) ,,Pascal-féle háromszög'' néven ismeretes. (Pascal francia matematikus 1623 ‐ 1662.)
3. Ha a Pascal-féle háromszögben az egyes sorokat összeadjuk rendre a következő összegeket kapjuk: , , , , , , , , stb. Ezek az összegek így is írhatók: , , , , Sejtjük tehát, hogy az -edik hatvány binomiális együtthatói összege . Hasonló alakú tagok összegét szoktuk úgy jelölni, hogy felírjuk a tagok általános alakját, eléje az összegezés jeléül egy nagy görög stigma betlit és jelöljük, melyik betű milyen értékeivel képzett tagokat kell összegezni. E jelölési módot jelen esetünkre alkalmazva: (olvasd: ,,Szumma alatta ha megy -től -ig -nel''). Más szóval ez azt jelenti, hogy -adik sor összege , és minden következő sor összege az előtte álló sor összegeinek kétszerese, vagyis e sor összegek mértani haladványt alkotnak, melynek első tagja és hányadosa . Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor ez a . tulajdonság közvetlenül következik a . tulajdonságból, mert hiszen minden sor belső tagjai úgy keletkeznek, hogy a felette álló sor minden tagját ‐ a két szélső tag kivételével ‐ kétszer vesszük összeadandónak, a két szélső tag ( és ) csak egyszer szerepel ebben az összeadásban. Ha most az új sorban a belső tagokat kiegészítjük a két szélső taggal , akkor nyilvánvaló, hogy az új sor tagjainak összege a felette álló sor összegének kétszerese. De az első hatvány együtthatóinak összege , ezért a . hatvány együtthatóinak összege , a harmadik hatvány binomiális együtthatóinak összege stb. Egy másik igen egyszerű bizonyítása tételünknek a következő: Írjuk fel az
azonosságot, és helyettesítsünk és -t, akkor
4. A binomiális együtthatók sorában a páratlan sorszámú együtthatók összege egyenlő a páros sorszámú együtthatók összegével. Ugyanis helyettesítsünk az (1) alatti azonosságba és -t, akkor | |
A negatív tagokat áthozva a baloldalra, nyerjük páratlan esetén | | és páros esetén | |
Mivel a 3. tételünk értelmében a fenti azonosságokban a bal és jobb oldal összege , azért ezen azonosságok mindegyik oldala külön-külön
Rá akarunk még mutatni, hogy a binomiális együtthatók itt tárgyalt tulajdonságait azért lehetett olyan egyszerű alakban általános érvényességgel megfogalmazni, mert bevezettük az értelmezést. Ezzel megoldását adtuk a 434. sz. feladatnak. |