A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. (Megjegyzés a 23. sz. gyakorlathoz.) Lapunk 111. oldalán szerepel a következő gyakorlat megoldása: >>Adva egy pont és két egyenes: és . Szerkesztendő egyenlő szárú derékszögű háromszög, amelynek egyik csúcspontja az adott pont, a derékszög csúcspontja a egyenesen, a pont a egyenesen fekszik.<< A feladat I. és II. megoldása egyaránt egy mértani helyet jelöl ki a vagy csúcs számára és rejtve ez történik a III. megoldásban is. (A IV. megoldás egyszerűbb gondolattal hasonló ábra megszerkesztésére vezeti vissza a feladatot.) Ezt a mértani helyet mutatjuk be az alábbiakban még egy újabb megvilágításban, amelyben már eltűnnek a szereplő szögek ‐ látszólag lényeges ‐ speciális értékei (, ) és így egy újabb, hasznos szerkesztési módszerhez jutunk.
Próbálkozzunk a mértani helyek módszerével a következő módon. A csúcs számára egy mértani helyet ad a egyenes. Egy újabb mértani helyhez juthatunk, ha éppen arról a feltételről mondunk le, hogy a csúcs a egyenesre kerüljön. Ekkor a egyenes minden pontjához derékszögű egyenlő szárú háromszöget kell rajzolnunk, melynek a csúcsban van a derékszöge. Kérdés mi lesz a csúcsok mértani helye? A csúcs minden helyzetéhez két ilyen háromszög rajzolható. Válasszuk ki az egyiket mindig úgy, hogy csupa egyező körüljárású háromszöget kapjunk. Több háromszöget megrajzolva egyenes látszik kialakulni. (Ábránkon a körüljárás iránya az óramutató járásával ellenkező. A egyenest fel sem tüntettük.) Ez természetes is, hiszen a pontból eljuthatunk a következő módon is a -hez: a pontot elforgatjuk körül -kal a helyzetbe és az távolságot még meg is nyújtjuk a -szeresére. (Az ábrán a forgatás mindig az óramutató járásával egyező irányban történt.) Ha ezt a egyenes minden pontjával megtesszük, akkor ismét egyenest kapunk, mert az egyenes egyenes marad, ha a síkot körül elforgatjuk és ha -ból kiindulva az elforgatott egyenes minden pontjának -tól való távolságát ugyanolyan arányban nyújtjuk vagy összehúzzuk. Az új egyenes a régivel akkora szöget zár be, amekkora szöggel az elforgatás történt (esetünkben az óramutató járásával egyező irányban) és távolsága -tól, a forgatás középpontjától, úgy aránylik az eredeti egyenes -tól mért távolságához, mint a nyujtás (összehúzás) aránya. Ezek után könnyű az új mértani helyet megszerkeszteni. Mint már más esetben is láttuk, itt is a mértani hely egy geometriai transzformációhoz vezetett, amit >>forgatva nyújtás<<-nak nevezhetnénk (jobb név híján). Mint a neve is mutatja két transzformáció egymásutáni alkalmazásából tehető össze, de számunkra éppen azzal vált használhatóvá, hogy a két transzformációt egyidejűleg hajtottuk végre: forgattunk körül és közben meg is nyújtottunk minden -tól mért távolságot egy megadott arányban. Nyilvánvaló, hogy ebben az átalakításban sem a -os szögnek, sem a -es nyújtási aránynak nem volt különleges szerepe, ugyanígy végezhetünk forgatva nyújtást tetszőleges szöggel és aránnyal is. Ennél a transzformációnál egyenes megfelelője mindig egyenes, általában ez a transzformáció minden idomot hozzá hasonló (és egyező körüljárású) idomba visz át. Így például körből forgatva nyújtással mindig kör keletkezik. A 23. gyakorlat I. megoldásában és a egyenesnek -kal elforgatott és arányban összehúzott képe és azt bizonyítottuk, hogy a speciális adatok mellett mindkettő az -ból bocsátott merőleges talppontján megy át. A II. megoldásban lényegében -kal elforgatott és -szörösére nyújtott képéről láttuk be (szintén a speciális értékek kihasználásával), hogy -nak -re vonatkozó tükörképén haladnak keresztül, a III. megoldásban pedig utóbbi egyenesek -vel való metszéspontját határoztuk meg, természetesen szintén a speciális adatok kihasználásával. Alkalmazásul oldjuk meg (lehetőleg más módszerrel is) a jelen számunkban kitűzött 500* és 501. számú feladatokat. |