Cím: Egy érdekes feladat megoldása
Füzet: 1951/március, 254 - 257. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Nehézsége miatt nem tűztük ki megoldásra, de bizonyára többen kíváncsiak a moszkvai Olimpiászon kitűzött következő feladat megoldására:
Bizonyítsuk be, hogy a 2n alakú számok, alkalmas kitevő mellett tetszőlegesen megadott számjegysorozattal kezdődhetnek.
Megoldás: A tétel azt jelenti, hogy akármilyen egész szám A, található olyan m egész szám, hogy A10m+(egy m jegyű szám) éppen 2-nek valamelyik egész számú hatványával egyenlő. Minthogy egy m jegyű szám kisebb 10m-nél, a tétel úgy is megfogalmazható, hogy tetszőleges A egész számhoz van olyan m és n egész szám, hogy

A10m2n<(A+1)10m.
A bizonyítandó egyenlőtlenség helyett tekintsük a 10 alapú logaritmusát, vagyis igazoljuk, hogy
lgA+mnlg2<lg(A+1)+m
Ez az egyenlőtlenség azt jelenti, lg2-nek van olyan egész többszöröse, hogy ha lgA-t egy alkalmas egész számmal megnöveljük és lg(A+1)-et ugyanannyival, ezek közrefogják. Ebben az m értéke nem lényeges, sőt még lgA-ból és lg(A+1)-ből is csak annyi a fontos, hogy a legközelebbi egész számtól mennyire vannak. Ugyanis lgA és lg(A+1) ugyanazon két szomszédos egész szám közé esik. Ha tehát minden két egész szám közt kijelöljük azt a két számot, mely úgy helyezkedik el köztük, mint lgA és lg(A+1) az őket közrefogó egész számok közt, akkor a bizonyítandó állítás azt mondja, hogy lg2 egymás utáni többszörösei közt van olyan, amelyik az egyik kijelölt intervallumba esik.
Még áttekinthetőbbé válik a feladat, ha ezeket az intervallumokat egymásra helyezzük. Képzeljük el a számegyenest és rajta kijelölve az egész számokat és az említett intervallumokat. Vegyünk egy egységnyi kerületű kört és képzeljük e köré csavarva a számegyenest. Ekkor az összes egész számok ugyanarra a pontjára esnek a körnek. Nevezzük ezt a továbbiakban 0-pontnak. Az összes kijelölt intervallumok pedig fedni fogják egymást. Jelöljük közös kezdőpontjukat x1-gyel, végpontjukat x2-vel.
A lg2 többszöröseit is hasonlóan fel kell gombolyítanunk a körre és azt kell bebizonyítani, hogy az így keletkező végpontok közt lesz olyan, amelyik x1 és x2 közé esik. Az sem lényeges, hogy x1 és x2 hogyan keletkezett, mert az állítás a kör bármely (x1, x2) ívére igaz.
Tovább is egyszerűsíthetjük a feladatot. Ha találunk egy olyan plg2 többszöröst, mely a 0-ponttól kisebb távolságra esik, mint x2-x1, akkor a 2plg2 kétszer ilyen távolságra, a 3plg2 háromszor ilyen távolságra kerül a körön a 0-ponttól stb. Ezeket a többszörösöket sorra felrajzolva az egész körön, egynek az (x1, x2) ívre kell esnie, mert két-két pont távolsága feltevés szerint kisebb ennél az ívnél. Ez a meggondolás csak akkor nem volna alkalmazható, ha plg2 a 0-pontba esik, vagyis ha plg2=q egész. Ez azonban azt jelentené, bogy lg2=q/p, azaz 2=10q/p amiből 2p=10q, ami lehetetlen, mert a baloldal osztható 5-tel, a jobb pedig nem. lg2 tehát nem racionális szám.
A kívánt tulajdonságú többszörös viszont létezik, ha egyáltalán létezik két olyan többszöröse lg2-nek, melyek a kívánt távolságnál kevesebbre vannak egymástól bárhol a körön. Ha ugyanis klg2 és jlg2 ilyen (k<j), akkor mindkettőből ugyanazt a számot levonva ugyanilyen távolságú pontokat kapunk. Vonjunk le klg2-t, kapjuk, hogy (k-j)lg2 a 0-hoz a kívánt távolságnál közelebb van, tehát p-t választhatjuk k-j-nek.
Két ilyen többszörös létezését már könnyű megmutatni. Osszuk a kört x2-x1-nél kisebb egyenlő részekre, vagyis válasszunk egy q egész számot úgy, hogy 1/q<x2-x1 legyen és osszuk a kört q számú egyenlő ívre. Ha találunk lg2-nek két olyan többszörösét, melyek ugyanazon ívre esnek, akkor ezek távolsága kisebb mint 1/q, tehát még inkább kisebb x2-x1-nél. Jelöljük ki a körön sorra a 0lg2, 1lg2, 2lg2, ..., qlg2-nek megfelelő pontokat, akkor kapunk q+1 számú pontot. Valamelyik ívre kell legalább 2 pontnak esnie (mindegyik ívhez számítsuk hozzá a kezdőpontját) mert, ha mindegyik íven csak 1 pont volna, ez még összesen legfeljebb q számú pont volna. Egy ilyen pontpárnak megfelelő többszörösök legyenek klg2 és jlg2, ezek tehát kisebb távolságra esnek egymástól, mint x2-x1.
Mint mondtuk, ekkor (k-j)lg2=plg2 a 0-hoz lesz közelebb, mint x2-x1 és akkor van ennek egy olyan többszöröse; hplg2=nlg2, mely x1 és x2 közé esik a körön.
Ez igaz bármely x1 és x2-re. Jelentse most x1 és x2 ismét azt a két pontot, melyek olyan messze vannak 0-tól, mint lgA és lg(A+1) az őket megelőző legnagyobb egész számtól. Gombolyítsuk most újra le a számegyenest az egységnyi kerületű körről, vagyis nézzük meg, mit mondanak eredményeink a számok pontos értékét és nem csak az egész számoktól való eltérését nézve. Jelöljük r-rel a lgA alatti legnagyobb egész számot, s-sel az nlg2 alatti legnagyobb egészet. lgA=r+x1, 0x1<1, azaz 10rA<10r+1. Ekkor 10r<A+110r+1, mert A egész szám, tehát lg(A+1)=r+x2 egyenlőségben x1<x21. Végül nlg2=s+y, 0<y<1 és a fentiekben találtunk olyan n-et, melyre x1<y<x2, azaz x1, x2 és y értelmét beírva
lgA-r<nlg2-s<lg(A+1)-r,
vagyis lgA+(s-r)<nlg2<lg(A+1)+(s-r).
 


Ha s-r pozitív, akkor ezt a számot választva m-nek bizonyítottuk a kívánt egyenlőtlenséget. Ha azonban s<r, akkor óvatosabban kell eljárnunk. Mivel r egy határozott szám, csak lg2-nek egy későbbi többszörösét kell keresnünk, mely egy egész számtól eltekintve szintén x1 és x2 közé esik. Ilyet sem nehéz találni. Gyerünk ismét vissza az egységnyi kerületű körre. A megtalált nlg2-ből most menjünk tovább. Ismét mérjük fel plg2-t annyiszor egymásután, míg egyszer körüljárják a végpontok a kört. Mivel x2-x1-nél kisebb lépésekben haladunk eközben, tehát újra kell egy végpontnak x1 és x2 közé esnie. Ha lg2-nek még ez a többszöröse is lgA alatt marad, akkor annyiszor járjuk hasonlóan körül a kört, míg már lg2-nek egy lgA-nál nagyobb többszörösét kapjuk, mely egy egész számtól eltekintve ismét x1 és x2 közé esik. Erre végezve el a fenti meggondolást nyerjük, hogy megoldása a kívánt egyenlőtlenségnek.
 

Megjegyzés: A bizonyításban csak akkor használtuk fel, hogy lg2-ről van benne szó, amikor megmutattuk, hogy ez irracionális szám. x1 és x2 tetszőleges olyan számok lehettek, melyekre 0<x1<x21. Amit bizonyítottunk, az tehát minden irracionális számra igaz. Nevezzük egy a szám ,,tört részének''* azt a 0 és 1 közé eső számot, mely úgy keletkezik, hogy a-ból egy alkalmas egész számot levonunk. Jelöljük ezt {a}-val. Ekkor azt bizonyítottuk be, hogy ha a tetszőleges irracionális szám, akkor az {a}, {2a}, {3a}, ... számsorozatnak, ha elég hosszan folytatjuk, a (0, 1) számköz bármely kis (x1x2) részébe is esik eleme. Ezt rövidebben úgy szoktuk mondani, hogy egy irracionális szám többszöröseinek törtrészei mindenütt sűrűen helyezkednek el a (0, 1) intervallumban. Az állítás biztosan nem igaz racionális számra, mert annak többszöröseit véve, ezek közt van egész szám s onnan a további többszörösök tört része már ismétlődik, tehát összesen csak véges számú különböző értéket vehetnek fel. Így nem is helyezkedhetnek el mindenütt sűrűen a (0, 1) intervallumban.
*A ,,tört rész'' elnevezés helytelen, mert épp az itt bizonyított tétel is irracionális számok ,,tört részéről'' szól, az pedig éppen nem törtszám, hanem irracionális. A kifejezés azonban elterjedt. Jól jegyezzük tehát meg, hogy egy szám tört része egyáltalán nem köteles törtszám lenni, csak 0 és 1 közé eső racionális vagy irracionális számot jelent.