Cím: 1938. A XLII. Eötvös Loránd matematikai tanulóverseny tételei - 2.
Füzet: 1939/január, 109 - 112. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldások

 

a) A XLII. Eötvös Loránd Matemetikai tanulóverseny tételei.
1938. okt. 15
 

I.

 

Bebizonyítandó, hogy egy egész szám akkor és csak akkor négyzetösszege két egész számnak, ha kétszerese ily tulajdonságú.
 

Megoldás. Jelöljön x egy egész számot. Ki kell mutatnunk, hogy ha x két egész szám négyzetösszege, akkor 2x is ilyen tulajdonságú; ha pedig 2x két egész szám négyzetösszege, akkor x is ilyen tulajdonságú.
 


10. Legyen tehát  x=a2+b2.
 


Ekkor  2x=2a2+2b2=(a+b)2+(a-b)2.
 


20. Legyen  2x=u2+v2.
 

Kell, hogy u és v egyidőben párosak vagy páratlan számok legyenek; minthogy így u+v2 és u-v2 egész számok,
x=(u+v2)2+(u-v2)2.

 Freud Géza (Berzsenyi Dániel g. VII. o. Bp. V.)
 

Jegyzet. A megoldások egy része nem juttatja kifejezésre a 20. részben, hogy u+v2 és u-v2 egész számok.
Egy másik rész pedig csak az 10. részt igazolja.
 

II.

 

Bebizonyítandó, hogy minden 1-nél nagyobb n egész szám
1n+1n+1+1n+2+...+1n2-1+1n2>1.

I. Megoldás. Ha n>1 és a baloldali összegben, 1n+1-től kezdve minden nevező helyébe a nála nagyobb n2-t tesszük, akkor mindegyik tört értéke kisebb lesz és így
f(n)1n+1n+1+1n+2+...+1n2-1+1n2>1n+1n2+1n2+...+1n2.

Minthogy az 1n-t követő tagok száma n2-n,
f(n)>1n+n2-nn2=1n+1-1n,f(n)>1.



 Gantner Jenő (Szent-István g. VII. o. Bp. XIV.).
 

II. Megoldás. f(2)=12+13+14>1, mert 13>14.
f(3)=13+14+15+...+19>13+14+19+19+...+19f(3)>13+14+59>13+14+12
azaz   f(3)>f(2).
 

Kimutatjuk általában, hogy f(n+1)>f(n).

Ugyanis  f(n)=1n+1n+1+1n+2+...+1n2
f(n+1)=(1n+1+1n+2+...+1n2)+[1n2+1+...+1(n+1)2]==f(n)-1n+[1n2+1+...+1(n+1)2].



A szögletes zárójelben foglalt összeget kisebbítjük, ha minden tagjában a legnagyobb nevezőt, (n+1)2-t vesszük; a tagok száma pedig (n+1)2-n2. Eszerint
1n2+1+1n2+2+...+1(n+1)2>(n+1)2-n2(n+1)2=2n+1(n+1)2.

Ezen kisebbítéssel azonban még mindig 1n-nél többet kapunk, ha n>1. T. i.
2n+1(n+1)2>1n,ill.2n2+n>n2+2n+1,mertn(n-1)>1,
ha n>1.Tehát
f(n+1)>f(n)-1n+1n,azazf(n+1)>f(n).

Kimondhatjuk tehát, hogy f(n) az n-nel monoton növekedő; mivel f(2)>1, egyszersmind f(n)>1.
 

 Taksony György (Ág. ev. g. VIII. o. Bp.)
 

III. Megoldás. Bontsuk az f(n) összeg azon részét, mely 1n-t követi, részletösszegekre; ezek mindegyikét kisebbítjük, ha mindegyik helyébe a legkisebbiket (utolsót) vesszük. Ezen részletösszegek mindegyikében a tagok száma n, Tehát:
1n+1+1n+2+...+12n-1+12n>n12n=1212n+1+12n+2+...+13n-1+13n>n13n=1313n+1+13n+2+...+14n-1+14n>n14n=141(n-1)n+1+1(n-1)n+2+...+1n2-1+1n2>n1n2=1n.
Eszerint
f(n)>1n+12+13+14+...+1n>n1n=1.

 Haraszthy András (Szent László g. VI. o. Bp. X.)
 

III.

 

Nevezzünk egy háromszög transzverzálisának minden oly egyenesdarabot, mely a háromszög egy csúcsát a szembenfekvő oldalnak (vagy meghosszabbításának) egy pontjával köt össze. Bebizonyítandó, hogy minden hegyesszögű háromszöghöz létezik a térnek oly pontja, ahonnan a háromszög valamennyi transzverzálisa derékszög alatt látszik.
 

Megoldás. Az ABC A csúcsából kiinduló AAi transzverzális derékszög alatt látszik a transzverzális, mint átmérő fölé írt gömbfelület minden pontjából (és csakis ezekből). Ezen gömb keresztülmegy az A ponton és az A pontból húzott magasság A' talppontján, mert AA'Ai=90. A gömb középpontja az AA' magasságot merőlegesen felező egyenesen fekszik. Ebből következik, hogy valamennyi ilyen gömb átmegy az AA', mint átmérő fölött, a háromszög síkjára merőleges Σ1 síkban rajzolt körön.
 
 

Ha ezen kör egy pontja P, az AAi-hez tartozó gömb középpontja Oi, és AA' magasság felező pontja, a szóbanforgó kör középpontja F, akkor OiFPOiFA(OiFA'). T. i. OiF=OiF, FP-FA(=FA') és OFΣ1, azaz OiFP=OiFA(=OiFA')=90.
Ebből következik, hogy OiP=OiA(=OiA'), tehát a Σ1 síkban fekvő kör minden pontja az Oi középpont körül OiA(=12AAi) sugárral leírt gömb felületen fekszik.
Eszerint az AA' magasság, mint átmérő fölött a Σ1 síkban leírt ka kör bármely pontjából bármely AAi transzverzális derékszög alatt látszik.
Hasonlóan a BBj transzverzálisok a BB' magasság, mint átmérő fölött, az ABC síkjára merőleges Σ2 síkban leírt kb kör, a CCl transzverzálisok a CC' magasság, mint átmérő fölött, az ABC síkjára merőleges Σ3 síkban leírt kc kör pontjaiból látszanak derékszög alatt.
Ha az ABC hegyesszögű, akkor a háromszög H magassági pontja a háromszögön belül fekszik. Kimutatjuk, hogy ebben az esetben a ka, kb, kc körök az ABC sík fölött (vagy alatt) egy S pontban metszik egymást.
 
 

A H pontban az ABC síkjára emelt HZ merőleges a Σ1, Σ2, Σ3 síkok közös egyenese. HZ egyenes a ka, kb, kc kört messe rendre a Pa, Pb, Pc pontban.
Minthogy APaA', BPbB', CPcC' háromszögek a Pa, Pb, Pc csúcsoknál derékszögűek és ezekben HPa, HPb, HPc az átfogóhoz tartozó magasságok,
HP¯a2=AH¯HA'¯,HP¯b2=BH¯HB'¯,HP¯c2=CH¯HC'¯


Azonban az ABC síkjában az AB, BC, CA oldalak, mint átmérők fölött írt körök párjainak hatványvonalai a magasságok és így a magassági pont hatványa mindegyik körére nézve ugyanakkora, azaz
AHHA'=BH¯HB'¯=CH¯HC'¯
és így
HPa=HPb=HPc,ill.PaPbPcS.

Ebből az S pontból az ABC bármely transzverzálisa derékszög alatt látszik.
 
 

Ha a háromszög derékszögű, pl. A-nál, akkor a ka, kb, kc körök az A pontban érintik egymást. Az A csúcsból a BBj és CCl transzverzálisok derékszög alatt látszanak, míg az AAi transzverzálisok 00-ú szög alatt.
Ha ABC tompaszögű, pl. A-nál, akkor a ka kör az ABC-et belül hasítja, a kb és kc körök a háromszögön kívül hasítják a háromszög síkját, tehát közös pontjuk nem lehet.
 
 Volena-Koczor Imre (Révai Miklós g. VII. o. Győr).