Cím: Aritmetikai közepekre vonatkozó egyenlőtlenségekről
Szerző(k):  Dr. Veress Pál 
Füzet: 1933/január, 113 - 116. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. Az a1, a2, an valós vagy komplex számoknak g1, g2, gn pozitív súlyokkal képzett aritmetikai közepén értjük az

ag=a1g1+a2g2++angng1+g2++gn
számot. Ha az ai számok valósak, akkor ag értéke az ai számok legkisebbike és legnagyobbika között van, tehát valóban középérték. Ha az ai jelek komplex értékeket jelentenek, akkor ag-nak a komplex számaikban való képe benne van az ai komplex számok képeit magában foglaló legkisebb konvex sokszög belsejében. Ha az ai pontokban gi súlyú tömegeket helyezünk el, akkor az így előálló rendszer súlypontja az ag pontban lesz. Ha a súlyok mind egyenlők egymással, akkor az ag értéke átmegy a közönséges aritmetikai középbe:
a1+a2++ann.

Ezek a tények az olvasók előtt talán mind ismeretesek, de mindenesetre könnyen igazolhatók. (L. a 870. feladat!)
Valós ai számokra vonatkozólag megvizsgálhatjuk azt, hogy a gi súlyokkal képzett aritmetikai közép értéke hogyan függ a gi súlyok megválasztásától. Föltehetjük, hogy az ai számok már eredetileg nagyságuk sorrendjében vannak az indexekkel ellátva, tehát e
a1a2a3an.

Egy ilyen megállapítás, amit a súlyokkal képzett aritmetikai közép nagyságára vonatkozólag tehetünk, az előző számban1 ismertetett Csebisev-féle egyenlőtlenség. Ez az ott felírt alakjában azt mondja ki, hogy a szorzatok aritmetikai közepe az ott megadott föltételek mellett nem nagyobb az aritmetikai közepek szorzatánál, de látható, hogy a tétel (pozitív súlyokra szorítkozva) azonos a következővel:
Ha az ai számok növekvő sorrendben vannak rendezve
a1a2an, akkor ugyancsak növekvő 0<g1g2gn súlyokkal képzett aritmetikai közepük nem kisebb, a csökkenő h1h2hn>0 súlyokkal képzett aritmetikai közepük nem nagyobb az egyenlő súlyokkal képzett (közönséges) aritmetikai közepüknél:

1.
a1g2+a2g2++angng1+g1++gna1+a2+anna1h1+a2h2++anhnh1+h1++hn.

Ha a gi, illetve a hi súlyok sorában csak egyetlen egyszer is a <, illetve > jel áll, akkor az 1. egyenlőtlenségben is ki van zárva az egyenlőségjel.
A tétel ilyen formában majdnem magától értetődő, hiszen ha a közép képzésénél éppen a nagyobb számoknak adunk nagyobb súlyokat, várható, hogy a közép nagyobb lesz, mint hogy ha minden számnak ugyanazt a súlyt adjuk. Bizonyításunk is ennek a gondolatnak számolással való kifejtésen alapszik.2 ‐ Írjuk föl a gi súlyokkal képzett középnek és a közönséges aritmetikai középnek, melyet a-val jelölünk, a különbségét:
a1g1+a2g2++angng1+g2++gn-a=a1g1+a2g2++angng1+g2++gn-ag1+ag2++agng1+g2++gn=(a1-a)g1+(a2-a)g2++(an-a)gng1+g2++gn.



Azt kell bebizonyítanunk, hogy ez a tört nem negatív, illetve minthogy a nevező a föltétel szerint pozitív, hogy
2.
(a1-a)g1+(a2-a)g2++(an-a)gn0.

Az aritmetikai közép definiciójánál fogva
3.
(a1-a)+(a2-a)++(an-a)=0,
továbbá az ai számok monoton voltát tekintetbevéve:
4.
(a1-a)(a2-a)(an-a).

Ezek a különbségek már most vagy mind nullák, amikor is nincs mit bizonyítani, vagy pedig vannak köztük negatívok és pozitívok is és pedig 4. miatt az elsők negatívok és az utolsók pozitívok. Válasszuk külön a negatívokat a nem negatívaktól, legyen mondjuk k az utolsó index, melyre ak-a negatív, tehát ak+1-a már pozitív vagy zérus; akkor:
(a-a1)+(a-a2)++(a-ak)=(ak+1-a)+(ak+2-a)++(an-a).

Minthogy ezek a különbségek már nemnegatívok és 0<gkgk+1, azért a baloldal gk ‐ szorosa nem nagyobb a jobboldal gk+1 ‐ szeresénél:
gk(a-a1)+gk(a-a2)++gk(a-ak)gk+1(ak+1-a)+gk+1(ak+2-a)++gk+1(an-a).



A baloldalt nem növeljük, ha a gk együttható helyébe rendre a nála nem nagyobb g1, g2, gk együtthatókat írjuk; a jobboldalt pedig nem csökkentjük, ha gk+1 helyébe írjuk rendre a gk+1, gk+2, gn számokat, tehát
5.
g1(a-a1)+g2(a-a2)++gk(a-ak)gk+1(ak+1-a)+gk+2(ak+2-a)++gn(an-a).



(Azt is látjuk, hogy ha a gi számok nem mind egyenlők egymással, akkor ennél az átalakításnál vagy a baloldalt határozottan csökkentettük, vagy a jobboldalt növeltük, tehát 5-ben a < jel áll; illetve ha éppen gk<gk+1, akkor már a megelőző egyenlőtlenségben is < áll a helyett).
Az 5. egyenlőtlenségben a baloldalt a jobb oldalra átvive, azonnal látjuk, hogy az kellő rendezés után átmegy a bizonyítandó 2. egyenlőtlenségbe.
2. Ha a gi súlyok nem mind pozitívok, akkor adjunk mindenikökhöz oly nagy g pozitív számot, hogy a gi+g összegek már mind pozitívok legyenek. Az ezekkel, mint súlyokkal képzett középre már a fentiek szerint áll a tételünk, tehát
a1(g1+g)+a2(g2+g)++an(gn+g)g1+g2++gn+ng==a1g2+a2g2++angn+g(a1+a2++an)g1+g2+gn+nga.


Ebből:
a1g1+a2g2++angn+g(a1+a2++an)a(g1+g2+gn)+ang,
és minthogy
g(a1+a2++an)=gna,
marad
a1g1+a2g2++angna(g1+g2++gn),
amiből, ha legalább a súlyok összege pozitív, következik a Csebisev-tétel a fönt írt formájában is.
3. Megjegyezzük, hogy ahhoz, hogy a gi súlyokkal képzett közép bármilyen n elemből álló, nemcsökkenő számsorozatra nagyobb legyen a közönséges aritmetikai középnél, nem szükséges, hogy a gi súlyok is monoton nőjjenek. (Pld. n=4, g1=3, g2=2, g3=1, g4=10). Az ilyen értelemben szükséges és elégséges feltételt is megadhatjuk és pedig mindjárt valamivel általánosabb formában, amennyiben a különböző súlyokkal képzett közepeket hasonlítjuk össze egymással.
Legyen tehát ismét a1<a2an, és jelentsenek g1, g2, gn és γ1, γ2, γn különböző súlysorozatokat. A súlyok részletösszegeit jelöljük a megfelelő nagy betükkel:
Gk=g1+g2++gk,Γk=γ1+γ2++γk,}k=1,2,n.
A megfelelő aritmetikai közepeket írjuk a következő alakba:
ag=g1a1+g2a2++gnanGn==1Gn[G1a1+(G2-G1)a2++(Gn-Gn-1)an]==1Gn[G1(a1-a2)+G2(a2-a3)++Gn-1(an-1-an)+Gnan].


Az ag számlálójában levő összegnek a részletösszegekkel való ilyen átalakítását nevezik Ábel-féle átrendezésnek. (Ezt alkalmazta Ábel a 871. sz. feladatban kitűzött egyenlőtlenség bizonyítására)
Hasonló módon:
aγ=1Γn[Γ1(a1-a2)+Γ2(a2-a3)++Γn-1(an-1-an)+Γnan].
Tehát:
ag-aγ=(a1-a2)[G1Gn-Γ1Γn]+(a2-a3)[G2Gn-Γ2Γn]++(an-1-an)[Gn-1Gn-Γn-1Γn].



Jobboldalon az (ai-ai+1) különbségek az ai számok monotonitása miatt mind negatívok vagy zérusok. Ha tehát a másik tényezőcsoport is előjeltartó, pld. minden GiGn-ΓiΓn különbség is 0, akkor ag-aγ0. De megfordítva is csak akkor lesz minden monoton növekvő ai sorozatra agaγ, ha minden i-re
GiGnΓiΓn.

Mert ha csak egy i-re ez az egyenlőtlenség nem áll, akkor az
a1=a2==ai<ai+1=ai+2==an számcsoportra ag-aγ negatív.
Ezzel igazoltuk az említett Csebisev-tételnek a következő Jensen-féle általánosítását:
Hogy az
a1g1+a2g2++angng1+g2++gna1γ1+a2γ2++anγnγ1+γ2++γn
egyenlőtlenség minden a1a2an számcsoportra fennálljon, ahhoz szükséges és elégséges, hogy minden i-re
g1+g2++g1g1+g2++gnγ1+γ2++γ1γ1+γ2++γn(i=1,2,n),
legyen.
Hogy ez a tétel a Csebisev-tételt magában foglalja, azt az olvasók a γ1=γ2==γn=1n helyettesítéssel könnyen igazolhatják.
Budapest.
Veress Pál.

1Turán Pál: Egy egyenlőtlenségről.

2Egy más felfogásban is megvilágítjuk ezt: jelentsenek a1, a2, an egy játékban kitűzött nyereményeket gig1+g2+gn legyen az ai nyereményre vonatkozó nyerési valószínűség, akkor ag a játékos matematikai reménye. Világos, hogy ha a nagyobb nyeremények nyerési valószínűségei nagyobbak, a matematikai reménynek is nagyobbnak kell lennie.