Cím: 1927. A XXXI. Eötvös Loránd matematikai tanulóverseny - 2.
Szerző(k):  Dénes György ,  Hajós György ,  Jónás Pál ,  Petrovits Gábor ,  Somogyi László ,  Székely Lilly 
Füzet: 1928/január, 145. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

311. Legyenek a, b, c olyan egész számok, melyek az

m=ad-bc
számhoz viszonylagos törzsszámok. Bebizonyítandó, hogy azok az egész számokból álló (x, y) számpórok, amelyekre ax+by osztható m-mel, ugyanazok, mint amelyekre cx+dy osztható m-mel.
 

I. Megoldás. Kiindulunk abból, hogy a
c(ax+by)-a(cx+dy)=bcy-ady=my(1)
összefüggés minden (x, y) érték pár mellett fennáll. Ha tehát valamely (x, y) érték párral ax+by osztható m-mel, akkor az a(cx+dy) szorzat is osztható vele; de a és m relatív prímszámok, tehát kell, hogy cx+dy legyen m-mel osztható. Megfordítva: amely (x, y) érték párokra cx+dy osztható m-mel, ugyanazokra ax+by is osztható vele, mert c és m relatív priorszámok.
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a
-d(ax+by)+b(cx+dy)=(bc-ad)x=mx
összefüggésből indulunk ki.
 

Jónás Pál (Zrínyi Miklós rg. VII. o. Bp. VII.)

 

II. Megoldás. Az adott feltétel alapján kimondhatjuk, hogy a és b viszonylagos törzsszámok: ha ugyanis volna közös osztójuk, akkor ez osztaná az m=ad-bc számot is, tehát a és m, ill. b és m nem volnának rel. prímszámok. Ugyanígy c és d is viszonylagos törzsszámok. Ebből következik, hogy az
ax+by=u(ad-bc)(1)
és
cx+dy=v(ad-bc)(2)
egyenletek mindegyikének vannak egész számú megoldásai.
A határozatlan egyenletek megoldásának ismert módszerét alkalmazva, az (1) egyenletet
x=ud-bv,y=av-uc
számpárok elégítik ki, ahol u és v tetszőleges egész számok. Azonban ezen értékpárok a (2) egyenletet is kielégítik, mert
cx+dy=c(ud-bv)+d(av-uc)=v(ad-bc).

Tehát amely (x, y) értékpároknál ax+by osztható m-mel, azoknál cx+dy is osztható vele és megfordítva.
 

Petrovics Gábor (Toldy Ferenc Főreál VIII. o. Bp. II.)
 

312. Mekkora mindazon négy jegyű számok összege, amelyek csak az 1, 2, 3, 4, 5 számjegyeket és pedig mindegyiket legfeljebb egyszer tartalmazzák?
 

Megoldás. Az 1, 2, 3, 4, 5 számjegyek mindegyike annyiszor áll valamely helyen, ahány ismétlés nélküli harmadosztályú variációt lehet képezni a többi négy elemből, tehát 432=24-szer. Eszerint az egyesek összege:
24(1+2+3+4+5)=360.
De ugyanennyi a tízesek, a százasok és az ezresek összege is; tehát a szóban forgó 120 szám összege:
360103+360102+36010+360=3601111=399.960.

Somogyi László (premontrei gimn. VIII. o. Szombathely.)
 

313. Tekintsük az ABC oldalait érintő 2 kör közül azt a kettőt, amely az AB oldalt A és B közölt érinti. Bebizonyítandó, hogy e két kőr sugarának geometriai közepe nem lehet nagyobb AB¯ felénél.
 

I. Megoldás. Legyen az ABC-be beírt kör középpontja I, érintési pontja a BC oldalon K; a szóban forgó hozzáírt kör középpontja I1, érintési pontja a BC oldalon K1.
 
 

A B, C, I, I1, pontok oly körön feküsznek, melynek átmérője II1; ugyanis a BI belső és BI1 külső szögfelezők egymásra merőlegesek, hasonlóképen CI és CI1 is.1 Másrészt a K és K1 pontok ‐ a 294. sz. feladat szerint (l. IV. évf, 3. sz.) ‐ a BC oldal M felezőpontjától egyenlő távolságban vannak; ha tehát K1 pontban BC-re merőlegest állítunk, amíg az előbb említett kört I' pontban metszi, akkor I'K1=IK=ϱ és I1K1=ϱa. Már most az egy ponton átmenő húrok szeleteire vonatkozó törvény szerint:
ϱϱa=I'K1¯K1I1¯=BK1¯K1C¯.

A K1 pont a BC oldalt két részre osztja. Ha egy távolságot (egy számot) két részre oszlunk, a részek szorzatának maximumát akkor kapjuk, ha a két rész egyenlő, azaz
ϱϱa=BK¯1K1C¯(BC2)2vagyisϱϱaBC2.

Hajós György (Kegyesrendi gimn. VII. o. Bp.)

 

II. Megoldás. Ha az II' szögfelező BC-t D pontban metszi, akkor ‐ az előbb idézett tétel értelmében: ID¯I'D¯=BD¯DC¯.
Azonban IDϱ és I'Dϱa, tehát ϱϱaBD¯DC¯(BC2)2.
 

Dénes György (áll. főreál. VII. o. Szombathely.)

 

III. Megoldás. Ismeretes képletek: ϱ=ts és ϱa=ts-a
ϱϱa=t2s(s-a)=s(s-a)(s-b)(s-c)s(s-a)=(s-b)(s-c).

Az s-b és s-c tényezők ősszege: 2s-(b+c)=a, azaz állandó; tehát szorzatuk maximum, ha a tényezők egyenlők, azaz ha
s-b=s-c=a2.
Eszerint:
ϱϱa=(s-b)(s-c)(a2)2vagyisϱϱaa2.

Székely Lilly (izr. leánygimn. VIII. o. Bp.)

1L. még a 306. feladatban. (IV. évl, 4. sz.)