Kezdőlap


Cím:	Jedlik elektromágneses gépe
Szerző(k):	Péch Aladár
Füzet:	1899/június, 169 - 171. oldal	PDF \| MathML
Témakör(ök):	Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A hatalmasan fejlődő elektrotechnika alapját azon tudományos kutatások teszik, melyeket századunk első felében Oersted, Arago, Ampere és Faraday hajtottak végre s melyeknek eredményeképpen Oersted felfedezi az elektromos áramnak a mágnestűre gyakorolt eltérítő hatását, Arago az elektromos áram segítségével való mágnesezést (elektromágnes), Ampere felállítja az elektromos áramoknak egymásra való dynamikai hatásának törvényeit s Faraday elektromos áramokat keletkeztet inductio által.
Ezen kísérletek alapján sikerült az elektromos áramot mechanikai munka elvégzésére felhasználni. A legelső lépést ez irányban az elektromágneses mótor fölfedezése teszi s az első elektromágneses mótort magyar physikus, Jedlik Ányos fedezte föl.
Jedlik Ányos 1800-ban született a komárommegyei Szömő helységben; szülei földműves emberek voltak. Jedlik 1817-ben a benczésrendűek szerzetébe lépett s 1825-től kezdve a rend iskoláiban tanította a physikát; 1840-ben elnyerte a pesti egyetemen a physika tanszékét s itt tanított 1878-ig, a mikor nyugalomba vonult. Meghalt 1895-ben.
Egész élete folytonos munkásságban telt el; munkásságának meg is voltak a maga eredményei, melyekről azonban nagy szerénysége miatt közvetlen környezetén kívül alig nyert másvalaki is tudomást. Így fölfedezései vagy homályban maradtak, vagy csak későn jutottak nyilvánosságra, a mikor már mások is felfedezték ugyanazon dolgot.
Elektromágneses gépét a melléklet rajz mutatja.

Főrészei:

A B

mágnesrúd;

C D

elektromágnes, mely

e

verticális tengely körül könnyen foroghat;

E

hengeres edény, mely középen ketté van választva, a mint azt a második ábra mutatja.

A két rekesztékbe higanyt töltünk, a melynek domború felszíne a választófal fölé emelkedik mind a két részben és így érintkezésbe jut az elektromágnes sodronyának

c

és

d

végeivel. A kísérletnél

a

és

b

sodronyokat valamely elektromos forrás két sarkával kötjük össze; az áram

a

-n át, az

E

innenső rekesztékében levő higany közvetítésével

D

-hez megy, innen

C

-n és az

E

tulsó rekesztékében levő higanyon át

b

-hez. Az elektromágnes

D

sarka ekkor

+

mágnességet nyer,

C

negatívot s ha pl.

A

-

sark,

B

+

, akkor

A

C

-t,

B

D

-t eltaszítja, egy negyed forgás után pedig a másik sarkot vonzza s így az elektromágnes

180^{\circ}

-kal elfordul eredeti helyzetéből. Most azonban a

c

és

d

az ellenkező rekesztékekkel jönnek érintkezésbe, az elektromágnesen az áram ellenkező irányban megy át, tehát

D

lesz a

-

C

+

polus; a mágnes tehát ismét taszítja az elektromágnest. Ez a folyamat mindíg ismétlődvén, az elektromágnes folytonos forgásba jön.
Jedlik ezen felfedezését 1829-ben tette; két évvel később az olasz Dal Negro tőle függetlenül, szintén rájött a mótor elvére. A tudományos világ gépéről úgylátszik csak 1856-ban, a német természetvizsgálók és orvosok bécsi gyűlésén, az ő szóbeli közlése alapján, vett tudomást; ekkor pedig már a kutatások e téren jóval előrehaladtak.
Felfedezése így a tudományok haladására nem volt befolyással; de a nagy physikai kézi könyvek Dal Negro-val együtt említik őt i s, mint az elektromágneses mótor egyik fölfedezőjét.

Péch Aladár.