| Cím: | Vázlatok a mathematika történetéből 3. (Plato) | ||
| Szerző(k): | Baumgartner Alajos | ||
| Füzet: | 1897/november, 41 - 43. oldal |  PDF | MathML |
|
| Témakör(ök): | Egyéb írások | ||
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Plato. (429-347 Kr.e.) Egész más szerepet juttatott e tudománynak Plato, a kivel a görög fiozófia fejlődésének tetőpontját érte el. Athenben született 429-ben Kr. e. Apai részről a mesés Kodros király, anyai részről Solon voltak ősei.  Mint előkelő család ivadéka a görög kultúra középpontjában rendkívül gondos nevelésben részesült. Eleinte a költészettel foglalkozott, de nem sokára Sokrates mesterének befolyása következtében a filozófia felé fordult. Szülővárosának elfajuló politikai viszonyain elkedvetlenedve tisztán a tudomány ápolását tűzte ki élete feladatául. 399-ben, Sokrates halála után, elhagyta Athent és Megarába ment, a hol az ottani filozófiai iskola nagy hatással volt az ő filozófiájára. Megarából beutazta később Kyrénét, Kis-Ázsiát, Egyiptomot, Siciliát és Nagygörögországot (Dél-Italiát), a hol a pythageoreusok filozófiájával ismerkedett meg, mely akkor teljes virágzásában volt és mély nyomokat hagyott Plato egész életében. Tíz évi távollét után 389-ben visszatért Athenbe, a hol filozófiai iskoláját, az Akademiát megalapította. Irodalmi munkássággal és tanítással foglalkozott itt élete végéig. Közben csak két alkalommal utazott Siciliába. Kr. e. 347-ben halt meg, Seneca szerint éppen születésének 82. évfordulóján. Plato filozófiájában, mely az egész emberi gondolkozást és tudást felöleli, a mathematikának mint filozófiai tényezőnek nem jut hely, ő csak a filozófiai gondolkozás képző eszközének, a megismerés szükségszerű lépcsőjének tekinti, mely nélkül senki sem juthat az igazi filozófiához; de a mathematika szerinte nem filozófia, hanem csak a helyes ítélet és a tudomány között áll. A filozófiára való előkészülésben és a nevelés- és oktatásügy terén rendkívül fontos szerepet jelöl ki neki: "Senki se lépjen e tető alá, ki nem tud geometriát"; e szavakat íratta állítólag az Akademia bejárata fölé. A mathematika tekintetében teljesen a pythagoreusok tanítványa: a mathematikát az igazán tudományos kiképzés első fokának tekinti és megköveteli, hogy a tanulni kezdő gyermeket az olvasással szoros kapcsolatban a számok tanának alapelemeire, a kimérendő térelemekre és a csillagok járására oktassák. Plato a számolást tartja a legjobb ösztönzésnek a gyermeki lélek számára; előszeretete a mathematika iránt abban is nyilvánul, hogy párbeszédek alakjában írt értekezéseiben filozófiai gondolatok megmagyarázására mathematikai példákat alkalmaz. A Kr. e. V. század előtt az iskolában a mathematika éppen cssak az alapelemekre szorítkozott, az V. században már több helyet adnak a geometriának, a csillagászatnak és a földrajznak, a IV. században pedig Plato a tiszta arithmetikát, a geometriát (a síkmértan értendő ez alatt), a stereometriát és a zene elméletét jelöli ki tantárgyakul a filozófiára előkészülőknek. A mathematikától azonban éppen a filozófiával való e kapcsolatánál fogva megköveteli, hogy az teljesen elvont maradjon és semmiféle praktikus czélnak ne szolgáljon. Ebben a pontban tehát ellentétben áll Plato Sokratessel, a ki azt tartotta, hogy geometriával csak annyira kell foglalkozni, hogy valamely területet adás-vevésnél felmérni lehessen. Plato ezzel szemben megvetéssel szól a közönséges kereskedelmi számolásról és a költségvetések készítéséről és azt mondja, hogy a számok tulajdonságainak tanulmányozása az észt a tiszta igazság megismerésére szoktatja és az anyagi világ fölé emel bennünket. Azt kívánja, hogy tanítványai e tanulmányok felé forduljanak, de ne azért, hogy venni és eladni tudjanak és ne azért, hogy boltosok vagy vándorló kalmárok legyenek, hanem azért, hogy megtanulják, mikép tereljék el szellemüket e látható és megtapintható világ szakadatlanul változó színjátékától és hogyan fordítsák azt a dolgok változhatatlan lénye felé. (De republica VII.) A geometerek közönséges hadáról is panaszkodik Plato, mert folyton a gyakorlati czélt tartják szemük előtt és fel nem fogják, hogy a tudomány igazi haszna abban nyilvánul, hogy az embereket az elvont, lényeges és örök igazság megismerésére vezeti. Plutarchos szerint Plato annyira ment e felfogásában, hogy a geometria megbecstelenítésének tekintette annak valamely hasznos czélra való alkalmazását. Archytasnak, a ki mathematikai elvek alapján gépeket szerkesztett, azt magyarázta, hogy az ész gyakorlásának egyik nemes módját ezáltal oly közönséges ügyességgé alacsonyította, mely csak ácsoknak és kocsigyártóknak való. A geometria czélja ‐ úgy mondta neki ‐ az ész élesítése és nem a test alacsony szükségleteinek kielégítése. Plato eme nézete oly hatással volt, hogy ez időtől kezdve a mechanikát filozófushoz méltatlannak tartották. ‐ E felfogás és az összes körülmények tehát arra voltak alkalmasak, hogy a mathematika teljes elvontságban rohamosan fejlődjék. Az eddig meg nem oldott problémákkal behatóan foglalkoztak, újakat tűztek ki, érdekes mathematikai összefüggéseket kutattak. És Plato maga mindenhez hozzászólt, minden kérdésben maga is kutatott és ha nem is adott megoldást, de rendesen valami megelepő és szellemes fordulatot adott a kérdésnek. Budapest.
|