| Cím: | Vázlatok a mathematika történetéből 4. ( Pythagoras) | ||
| Szerző(k): | Baumgartner Alajos | ||
| Füzet: | 1897/január, 73. oldal |  PDF | MathML |
|
| Témakör(ök): | Egyéb írások | ||
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Pythagoras. (569-470 Kr.e.) Életrajza ‐ röviden előadva ‐ a következő. Samos szigetén született Kr.e. 569-ben. 551-ben elment Pherekydeshez, Thales tanítványához Lesbos szigetére, a kinél két évig tanult. Ekkor Miletosba ment Anaximandroshoz, Thales másik tanítványához és magához Thaleshez, a ki rendkívül szívesen fogadta és az ifjú kitűnő tehetségeit felismerve, arra ösztönözte, hogy Egyiptomba menjen és kiválóan Memphisben és Thebeben a papokhoz forduljon. Pythagoras megfogadta Thales tanácsát és 547-ben Egyiptomba ment, a hol 21 évi tartózkodása alatt az egyiptomi papok összes tudását magáévá tette. 526-ban egyiptomi papokkal egyetemben babyloni fogságba került, a hol különböző keleti népek papjaival érintkezésbe lépve, tudományát ismét gyarapította. Hogy mennyi ideig volt ott, arról különféle adatok vannak; tény az, hogy 513-ban Görögországban tett másfélévi utazás után ismét hazájába Samos szigetére tért vissza és itt filozófiai tanokat hirdetett. Mivel azonban a politikai viszonyok itt nem voltak kedvezők, 510-ben kivándorolt Dél-Itáliába s ott Kroton városában telepedett meg. Itt alapította meg híres iskoláját, az ú. n. itáliai iskolát, melyben filozófiát és teológiát tanítva, eszméit akarta megvalósítani. Utazásai közben arra a meggyőződésre jutott, hogy az államélet legmagasabb fokát csak úgy lehet elérni, ha a legerényesebb és legbölcsebb polgárok vezetik a közügyeket. Ezeket tehát előbb ki kellett keresni. Pythagoras ezt úgy képzelte elérhetőnek, ha egy társaság összeáll, melynek tagjai erkölcsösség, magasfokú műveltség, tudományos képzettség és szilárd elvek tekintetében kiválnak és e tulajdonságok révén az államkormányzást hatalmába kerítik. A tagokat, kiknek száma 300 körül lehetett, maga Pythagoras választotta ki kedélyük, előéletük, tehetségük, tudományos képzettségük, de még arczvonásaik, kifejezésük, járásuk latba vetésével is. Az új tag az első fokozatba lépett és csak idővel jutott a felsőbbekbe, úgy, hogy csak hosszú idő múlva avatták be az iskola titkos tanaiba. Mert kétféle tanaik voltak: titkosak a minden fokozatokon átment, beavatott tagok és nyilvánosak a nagy közönség számára. Az iskola tagjainak szigorú életrendje, melynek végczélja az önuralom volt, még zárkózottabbá és titokzatossá, de egyszersmind gyűlöletessé is tette az iskolát, mert a nép e zárt körben csak álarczos arisztokrácziát látott. A mily előzékenységgel fogadták Pythagorast Krotonba érkezésénél, oly dühhel estek most neki az iskolának, melyet 490-ben feloszlattak, sok tagját megölték, magát Pythagorast pedig vagyonának lefoglalása mellett száműzték. Pythagoras most Tarentum városába menekült, a hol iskoláját újra megalakította, majd a népuralom elől innen is menekülve, 474-ben Metapontumba tette át. De iskolája e helyen is annyira gyűlöletes lett, hogy 471-ben újból megtámadták, tagjait megölték vagy számkiűzték, magának Pythagorasnak a házát gyújtották fel, melyből a 98 éves aggastyán csak nagy nehezen menekült meg. Nemsokára azután meghalt 470-ben. Tanítványai és iskolájának további követői még együtt működtek körülbelül 400-ig. A mily rajongással szerették őt tanítványai, oly óriási tisztelettel illették emlékét a későbbi hívek is. Idővel egész mythikus alakká lett; nevét nem is ejtették ki, csak így beszéltek róla: "Ő". Állításaikban, érvelésükben csak arra hivatkoztak, hogy Ő mondta:"A". Mindevvel azonban az járt, hogy nem igen lehetett megtudni azt, hogy mi eredt magától Pythagorastól és mi a követőitől, annál kevésbbé, mert ő maga nem írt le semmit, tanait csak Plato és Aristoteles jegyezték fel a szóhagyomány alapján. Így tehát a következőkben elmondott ismeretek nem éppen csak Pythagoras, hanem egész iskolájának, tehát a Kr.e.V. század eme zárt körének ismeretei voltak. Budapest
|