A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I.
Az analytikai geometria alapproblemája egy pont (vagy bármely más térelem helyzetét számok segítségével úgy jellemezni, hogy ezen pont minden más ponttól világosan megkülömböztethető legyen. Azaz, ha egy pont helyzete bárminemű feltételek alapján egyértelműen meg van határozva, ezen feltételekből leszármaztatható legyen a számoknak egy bizonyos rendszere, melyben úgy az elemek száma, valamint azok sorrendje ismeretes és megfordítva, ha az elemek száma és sorrendje által meghatározott rendszere a számoknak van adva, ezek egy és csak egy pont helyzetét jellemezzék. A pont helyzetének ilynemű meghatározását a síkban Descartes azáltal érte el, hogy felvett benne két egymást metsző egyenest és -t és egy adott pont helyzetét akkép jellemezte, hogy megadta a pontból az és egyenesekkel párhuzamosan húzott egyeneseken és hosszak mérőszámait (tetszésszerinti mértékegységben), hol és e párhuzamosak és az eredeti egyenes rendszer metszéspontjait jelentették. Viszont két tetszésszerinti és szám (a felírt sorrendben) a mértékegység megválasztása után meghatározott két hosszúságot, melyek elsejét az egyenesre, másikát az egyenesre az ponttól számítva felvitte és így két pontot és -et nyert, melyekből az -t és egyenesekkel párhuzamosat húzva, az és számok által jellemzett pontot ezen párhuzamosak metszéspontja gyanánt nyerte. A következő sorok czélja megismertetni azon általánosabb módszereket, melyek sgítségével egy pont vagy egyenes helyzete a síkban a fennt említett alapprobléma értelmében meghatározható.
II. A. Képzeljünk a síkban négy pontot és -t adva, melyek közül bármely három sem esik egy egyenesbe. Jeleljük továbbá az és egyenesek metszéspontjait rendre a és egyenesekkel és -mal. Ekkor a sík bármely ötödik pontja meghatároz az alább leírandó módszer segítségével számot, melyek a pont koordinátáinak nevezhetők. A módszer a következő: Jeleljük az és egyenesek metszéspontjait a és egyenesekkel rendre és -mal. Legyen továbbá Ha most az és pontok távolságait a és egyenesektől rendre és és -mal jeleljük, a fenntebbi szimbólumok a következő értékeket nyerik. | | | | | | Az így nyert és értékeket a pont koordinátáinak nevezzük. Az alatti reláczió helyességét a következőképpen igazoljuk: A sinus-tétel értelmében azonban: tehát | | | | vagy a | | egyenletek folytán Hasonlóképpen kimutatható, hogy miből végre | |
B. Képzeljünk továbbá a síkban négy egyenest és -t adva, melyek közül bármely három sem metszi egymást egy pontban. Jeleljük továbbá az egyenes metszéspontjai az és egyenesekkel rendre és -mal. Ekkor a sík bármely ötödik egyenese meghatároz az alább leírandó módszer segélyével számot, melyek per analogiam az egyenes koordinátáinak nevezhetők. A módszer a következő: Jeleljük a és az és egyenesek metszéspontjait rendre és -mal. Legyen továbbá a és egyenesek metszéspontja , a és egyeneseké és végre az és egyeneseké . Ekkor mint előbb Ha most az és pontok távolságait az és egyenesektől rendre és és -mal jeleljük, a fenntebbi szimpolumok a következő értékeket nyerik. | | (I) | | | (II) | | | (III) | Az így nyert és értékeket a egyenes koordinátáinak nevezzük Az alatti reláczió helyessége hasonló háromszögek oldalainak arányossága alapján közvetlenül belátható.
III. Vizsgáljuk már most néhány különleges helyzetű pontnak, illetőleg egyenesnek a koordinátáit. A. Ha a pont az ponttal egybeesik, akkor s így a miért is az pontot egységpontnak fogjuk hívni. Ha a pont a koordinátaháromszög egy oldalára esik, pl. -ra, akkor , s így , míg meghatározott értékek; ha a pont a koordinátaháromszög egy csúcspontjába, pl. -ba esik, akkor , míg ,a háromszög egyik magasságvonalával egyenlő. Ez esetben meghatározott érték. Minthogy az és alatti egyenletek szorzatából következik, hogy | | látjuk, ha egységpontul a háromszög súlypontját -t választjuk, mely esetben hogy az ismeretes Ceva-feltétel. B. Ha a egyenes az egyenessel egybeesik, akkor s így , a miért is az egyenest egység-egyenesnek fogjuk híni. Ha a egyenes a koordinátaháromszög egy csúcspontján megy keresztül, pl. -n, akkor , míg és meghatározott értékek; ha a egyenes a koordináta háromszög egy oldalával pl. -val egybeesik, akkor , míg . Ez esetben , míg meghatározott érték. Minthogy az és alatti egyenletek szorzatából következik, hogy | | látjuk, ha egység-egyenesül azon egyenest választjuk, mely a koordinátaháromszögek oldalait végtelen távolságban metszi, vagy röviden a sík végtelenben lévő egyenesét, mely esetben hogy az ismeretes Menelaus-féle tétel.
IV. Tegyük fel már most, hogy az egység pont és az egység-egyenes úgy van választva, hogy | | (4) | Vizsgáljuk meg annak feltételét, hogy a pont a egyenesen fekszik, vagy megfordítva a egyenes a ponton megy keresztül. Az I), II) és III) alatti egyenletek a alattiak tekintetbe vételével a következő alakot nyerik Ha ezekkel összekapcsoljuk az és alatti egyenleteket azáltal, hogy azokat előbbiekkel rendre elosztjuk, kapjuk a következőket: | | | | Ezekből a következő párokat képezzük: | | (5) | Projiciáljuk a -t a pontból a -re, kapjuk a következő eyenlőséget: | | mi által az alatti összeg a következő alakot nyeri: Ha most e pontsorokat egy tetszőleges pontból egy a -gyel párhuzamos egyenesre projiciáljuk, úgy tehát, hogy a projekciója végtelen lesz, az összeg a következő alakot veszi fel: | | vagyis azaz végre az egyenletet a kívánt feltétel gyanánt nyerjük.
(f o l y t a t j u k). |
|