Cím: A helymeghatározásról a síkban 1.
Szerző(k):  Arany Dániel 
Füzet: 1895/november, 42 - 46. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I.

 
Az analytikai geometria alapproblemája egy pont (vagy bármely más térelem helyzetét számok segítségével úgy jellemezni, hogy ezen pont minden más ponttól világosan megkülömböztethető legyen. Azaz, ha egy pont helyzete bárminemű feltételek alapján egyértelműen meg van határozva, ezen feltételekből leszármaztatható legyen a számoknak egy bizonyos rendszere, melyben úgy az elemek száma, valamint azok sorrendje ismeretes és megfordítva, ha az elemek száma és sorrendje által meghatározott rendszere a számoknak van adva, ezek egy és csak egy pont helyzetét jellemezzék.
A pont helyzetének ilynemű meghatározását a síkban Descartes azáltal érte el, hogy felvett benne két egymást metsző egyenest XO'X és Y'OY-t és egy adott P pont helyzetét akkép jellemezte, hogy megadta a P pontból az XO'X és Y'OY egyenesekkel párhuzamosan húzott egyeneseken P'P és P''P hosszak mérőszámait (tetszésszerinti mértékegységben), hol P' és P'' e párhuzamosak és az eredeti egyenes rendszer metszéspontjait jelentették. Viszont két tetszésszerinti x és y szám (a felírt sorrendben) a mértékegység megválasztása után meghatározott két hosszúságot, melyek elsejét az X'OX egyenesre, másikát az Y'OY egyenesre az O ponttól számítva felvitte és így két pontot P'' és P'-et nyert, melyekből az Y'OY-t és XO'X egyenesekkel párhuzamosat húzva, az x és y számok által jellemzett pontot ezen párhuzamosak metszéspontja gyanánt nyerte.
A következő sorok czélja megismertetni azon általánosabb módszereket, melyek sgítségével egy pont vagy egyenes helyzete a síkban a fennt említett alapprobléma értelmében meghatározható.
 

II.
 

A. Képzeljünk a síkban négy pontot A,B,C és E-t adva, melyek közül bármely három sem esik egy egyenesbe. Jeleljük továbbá az AE,BE és CE egyenesek metszéspontjait rendre a BC,CA és AB egyenesekkel E1,E2 és E3-mal. Ekkor a sík bármely ötödik P pontja meghatároz az alább leírandó módszer segítségével 3 számot, melyek a P pont koordinátáinak nevezhetők. A módszer a következő: Jeleljük az AP,BP és CP egyenesek metszéspontjait a BC,CA és AB egyenesekkel rendre P1,P2 és P3-mal. Legyen továbbá
(BCE1P1)=BE1CE1:BP1CP1,
(CAE3P2)=CE3AE2:CP2AP2,
(ABE3P3)=AE3BE3:AP3BP3.
Ha most az E és P pontok távolságait a BC,CA és AB egyenesektől rendre e1,e2 és e3,p1,p2 és p3-mal jeleljük, a fenntebbi szimbólumok a következő értékeket nyerik.
(BCE1P1)=e3e2:p3p2=p2c2:p3e3=x2x3
(CAE2P2)=e1e3:p1p3=p3e2:p1e1=x3x1
(ABE3P3)=e2e1:p2p1=p1e1:p2e2=x1x2
Az így nyert x1,x2 és x3 értékeket a P pont koordinátáinak nevezzük.
Az (1) alatti reláczió helyességét a következőképpen igazoljuk:
BE1CE1=BE1CE1:AE1AE1
A sinus-tétel értelmében azonban:
BE1:AE1=sinBAE1:sinB
CE1:AE1=sinCAE1:sinC
tehát
BE1CE1=sinBAE1sinB:sinCAE1sinC=
=sinBAE1sinCAE1:sinBsinC=
vagy a
CA:AB=sinB:sinC=b:c
sinBAE1sinCAE1=sinBAEsinCAE=e3e2
egyenletek folytán
BE1CE1=e3e2:bc
Hasonlóképpen kimutatható, hogy
BP1CP1=p3p2:ab
miből végre
(BCE1P1)=e3e2:p3p2=p2e2:p3e3=x2x3

Q. e. d.

 

B. Képzeljünk továbbá a síkban négy egyenest a,b,c és e-t adva, melyek közül bármely három sem metszi egymást egy pontban. Jeleljük továbbá az e egyenes metszéspontjai az a,b és c egyenesekkel rendre E1,E2, és E3-mal. Ekkor a sík bármely ötödik p egyenese meghatároz az alább leírandó módszer segélyével 3 számot, melyek per analogiam az egyenes koordinátáinak nevezhetők. A módszer a következő:
Jeleljük a p és az a,b és c egyenesek metszéspontjait rendre P1,P2, és P3-mal. Legyen továbbá a b és c egyenesek metszéspontja A, a c és a egyeneseké B és végre az a és b egyeneseké C. Ekkor mint előbb
(BCE1P1)=BE1CE1:BP1CP1,
(CAE2P2)=CE2AC2:CP2AC2,
(ABE3P3)=AE3BE3:AP3BP3.
Ha most az A,B és C pontok távolságait az e és p egyenesektől rendre e1,e2 és e3,p1,p2 és p3-mal jeleljük, a fenntebbi szimpolumok a következő értékeket nyerik.
(BCE1P1)=e1e3:p2p3=p3e3:p3p2=τ3τ2(I)
(CAE2P2)=e3e1:p3p1=p1e1:p3e3=τ1τ3(II)
(ABE3P3)=e1e2:p1p2=p2e2:p1e1=τ2τ1(III)
Az így nyert τ1,τ2 és τ3 értékeket a p egyenes koordinátáinak nevezzük
Az (1) alatti reláczió helyessége hasonló háromszögek oldalainak arányossága alapján közvetlenül belátható.
 

III.
 

Vizsgáljuk már most néhány különleges helyzetű pontnak, illetőleg egyenesnek a koordinátáit.
 

A. Ha a P pont az E ponttal egybeesik, akkor p1=e1,p2=e2,p3=e3 s így x1=x2,=x3=1 a miért is az E pontot egységpontnak fogjuk hívni.
Ha a P pont a koordinátaháromszög egy oldalára esik, pl. BC=a-ra, akkor p1=0, s így x1=p1e1=0, míg x2=p2e2,x3=p3e3 meghatározott értékek; ha a P pont a koordinátaháromszög egy csúcspontjába, pl. A-ba esik, akkor p2=0, míg p1=h1,a háromszög egyik magasságvonalával egyenlő. Ez esetben x2=x3=0,x1=p1e1 meghatározott érték.
Minthogy az 1),2) és 3) alatti egyenletek szorzatából következik, hogy
(BCE1P1)=CAE2P2)(ABE3P3)=1
látjuk, ha egységpontul a háromszög súlypontját G-t választjuk, mely esetben
BE1CE1=CE2AE2=AE3BE3=-1
hogy
BP1CP1×CP2AP2×AP3BP3=-1,
az ismeretes Ceva-feltétel.
 

B. Ha a p egyenes az e egyenessel egybeesik, akkor p1=e1,p2=e2,p3=e3 s így τ1=τ2=τ3=1, a miért is az e egyenest egység-egyenesnek fogjuk híni.
Ha a p egyenes a koordinátaháromszög egy csúcspontján megy keresztül, pl. A-n, akkor τ1=p1e1=0, míg τ2 és τ3 meghatározott értékek; ha a p egyenes a koordináta háromszög egy oldalával pl. a-val egybeesik, akkor p2=p3=0, míg p1=h1. Ez esetben τ2=τ3=0, míg τ1=h1e1 meghatározott érték.
Minthogy az I),II) és III) alatti egyenletek szorzatából következik, hogy
(BCE1P1)(CAE2P2)(ABE3P3)=1
látjuk, ha egység-egyenesül azon egyenest választjuk, mely a koordinátaháromszögek oldalait végtelen távolságban metszi, vagy röviden a sík végtelenben lévő egyenesét, mely esetben
BE1CE1=CE2AE2=AE3BE3=1
hogy
BP1CP1×CP2AP2×AP3BP3=1,
az ismeretes Menelaus-féle tétel.
 
IV.
 
Tegyük fel már most, hogy az egység pont és az egység-egyenes úgy van választva, hogy
BE1CE1=-BE1CE1,CE2AE2=-CE2AE2,AC3BE3=-AE3BE3.(4)
Vizsgáljuk meg annak feltételét, hogy a P pont a p egyenesen fekszik, vagy megfordítva a p egyenes a P ponton megy keresztül.
Az I), II) és III) alatti egyenletek a (4) alattiak tekintetbe vételével a következő alakot nyerik
(BCE1P1)=-τ3τ2
(CAE2P2)=-τ1τ3
(ABE3P3)=-τ2τ1
Ha ezekkel összekapcsoljuk az (1),(2), és (3) alatti egyenleteket azáltal, hogy azokat előbbiekkel rendre elosztjuk, kapjuk a következőket:
-x2τ2x3τ3=BCE1P1):(BCE1P1)=BE1CE1:BP1CP1:BE1CE1:BP1CP1=
=BP1CP1:BP1CP1=(BCP1P1)
-x3τ3x1τ1=(CAP2P2),-x1τ1x2τ2=(ABP3P3)
Ezekből a következő párokat képezzük:
-x2τ2x3τ3-x1τ1x3τ3=(BCEP1P1)+(CAP2P2)stb.(5)
Projiciáljuk a (CAP2P2)-t a P pontból a BC-re, kapjuk a következő eyenlőséget:
(CAP2P2)=(CP1BP1)=(BP1CP1)
mi által az 5) alatti összeg a következő alakot nyeri:
(BCP1P1)+(BCP1CP1)

Ha most e pontsorokat egy tetszőleges X pontból egy a XP1-gyel párhuzamos egyenesre projiciáljuk, úgy tehát, hogy a P1 projekciója végtelen lesz, az összeg a következő alakot veszi fel:
(B'C'P1')=(B'P1'C')=B'P1'C'P1'+B'C'P1'C'=C'P1'C'P1'=1
vagyis
-x2τ2x3τ3-x1τ1x3τ3=1;
azaz végre az
x1τ1+x2τ2+x3τ3=0
egyenletet a kívánt feltétel gyanánt nyerjük.
 

Arany Dániel
 

(f o l y t a t j u k).